tag:blogger.com,1999:blog-65260671774255330392024-03-19T02:21:14.966-07:00Történések Barót városábanCsucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.comBlogger123125tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-63159978788070520792015-08-06T05:40:00.001-07:002015-08-06T05:40:23.053-07:00Pilgrimage to Deva<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBb5X13AUxaye85lpMKxHn9vX0IuaHm5i5ro28XtLTKfH8irPb-KxDpXoOsd6XGv_24c2nOoCIWI4HmFYFXfNsXNg-iXtjFCqO_WDyDiI69ZUG0PbC5jZvHXYfHlXdwt_twoNcZRVjQCk/s1600/F%25C3%25A9nyk%25C3%25A9p0962E001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="143" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBb5X13AUxaye85lpMKxHn9vX0IuaHm5i5ro28XtLTKfH8irPb-KxDpXoOsd6XGv_24c2nOoCIWI4HmFYFXfNsXNg-iXtjFCqO_WDyDiI69ZUG0PbC5jZvHXYfHlXdwt_twoNcZRVjQCk/s320/F%25C3%25A9nyk%25C3%25A9p0962E001.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitJ8FY4ptrSRsQGfk4KzDWC1L3YegDDxrTkV6FsudaoigYpAWxbFAkszC7sY_KsWt5xH525ksAEv8u43qaCvJdpMdgzIJ-yKRtAa2qYQpfdwDOQMqm-RfB8mGJzrI1RgHZPn1Bch4yxMI/s1600/f%25C3%25A9nyk%25C3%25A9p09681.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitJ8FY4ptrSRsQGfk4KzDWC1L3YegDDxrTkV6FsudaoigYpAWxbFAkszC7sY_KsWt5xH525ksAEv8u43qaCvJdpMdgzIJ-yKRtAa2qYQpfdwDOQMqm-RfB8mGJzrI1RgHZPn1Bch4yxMI/s320/f%25C3%25A9nyk%25C3%25A9p09681.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYQXOCSnJzYDAZTY15nS-RYmWl5h6HrBzjtBiem64of_MA9RgOy8MR7ZtqDNAh20DoGnPbyEX_KMy56cGY0OjE4IgGsc3uAYzU9sJImKhIkWeRyCm1xWB6VYz-8jXpqPbnNlC90C4uwfw/s1600/f%25C3%25A9nyk%25C3%25A9p09691.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYQXOCSnJzYDAZTY15nS-RYmWl5h6HrBzjtBiem64of_MA9RgOy8MR7ZtqDNAh20DoGnPbyEX_KMy56cGY0OjE4IgGsc3uAYzU9sJImKhIkWeRyCm1xWB6VYz-8jXpqPbnNlC90C4uwfw/s320/f%25C3%25A9nyk%25C3%25A9p09691.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3CFbv7S1f9uOXQhwQWZBgj-EaGRFXcxDDRJMCnMt23NGKz_Uca_zuE8uCtnXpzAkzG_WtQnQP0EBj5KUnu-evnH6uvnH8WVO0QWQt3NgFgyJLk8ilfcMLaZm5mP2PoYUXbaBGRNImnUo/s1600/f%25C3%25A9nyk%25C3%25A9p09801.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3CFbv7S1f9uOXQhwQWZBgj-EaGRFXcxDDRJMCnMt23NGKz_Uca_zuE8uCtnXpzAkzG_WtQnQP0EBj5KUnu-evnH6uvnH8WVO0QWQt3NgFgyJLk8ilfcMLaZm5mP2PoYUXbaBGRNImnUo/s320/f%25C3%25A9nyk%25C3%25A9p09801.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhXRMnwyvkmKCK4LZI6uZQ0YZ5_2WWMFEm75fAOAHdRJdoY484tuFDRf3AzfM0aBNeh7Cq8F6opSb7mH-PZP0OpprYCWjujpojrbha7smArPNVjIeNrYIYthZoxp818dgpFeGYxP_d44c/s1600/f%25C3%25A9nyk%25C3%25A9p09931.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhXRMnwyvkmKCK4LZI6uZQ0YZ5_2WWMFEm75fAOAHdRJdoY484tuFDRf3AzfM0aBNeh7Cq8F6opSb7mH-PZP0OpprYCWjujpojrbha7smArPNVjIeNrYIYthZoxp818dgpFeGYxP_d44c/s320/f%25C3%25A9nyk%25C3%25A9p09931.jpg" width="264" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZnuwxQlqZsinf2Ew16YwqcpgKqOxbWLnHyAbBmxe6Hv0EFQ96D7eX4Gu2oZwklsJiRWzTogTVMmrD6JUiWv3voSOdSAFL-UpYvsp42LIenhl3-_4zC8oiQbDsmcPQ2yHyclocoGueeYM/s1600/f%25C3%25A9nyk%25C3%25A9p09991.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="286" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZnuwxQlqZsinf2Ew16YwqcpgKqOxbWLnHyAbBmxe6Hv0EFQ96D7eX4Gu2oZwklsJiRWzTogTVMmrD6JUiWv3voSOdSAFL-UpYvsp42LIenhl3-_4zC8oiQbDsmcPQ2yHyclocoGueeYM/s320/f%25C3%25A9nyk%25C3%25A9p09991.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsNrqH8n1q7Fg-K4zzTzpYOXQJ-2N2ZrzclQrPfWSmQqjC_XNagCiejkcVGkxxr5MMJm1SxzEmLGVpJfNAxh4SnBNwYGS_DUkQu39FwlW_pGxpiw0m0-U7zXKSbwmKrn0uQbnFP5Ny_To/s1600/Szeben.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsNrqH8n1q7Fg-K4zzTzpYOXQJ-2N2ZrzclQrPfWSmQqjC_XNagCiejkcVGkxxr5MMJm1SxzEmLGVpJfNAxh4SnBNwYGS_DUkQu39FwlW_pGxpiw0m0-U7zXKSbwmKrn0uQbnFP5Ny_To/s320/Szeben.jpg" width="255" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="EN-US">This year, on the second weekend of
November, a group of thirty Unitarians from Barot went to Deva, to remember the
founder of their religion. The event was organized for the seventeenth time by
The High Authority Office of the <st1:place w:st="on"><st1:placename w:st="on">Hungarian</st1:placename>
<st1:placename w:st="on">Unitarian</st1:placename> <st1:placetype w:st="on">Church</st1:placetype></st1:place>
and the Francis David Unitarian Youth Group <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="EN-US">On Saturday we arrived to Deva
around 1 pm. We were admiring the <st1:place w:st="on"><st1:placetype w:st="on">castle</st1:placetype>
of <st1:placename w:st="on">Deva</st1:placename></st1:place> which is towering
between the clouds. We began our way up the stairs with great excitement. That
excitement disappeared after getting on the top of the stairs, because the
remainder of the road was a muddy trail. After the easier looking walking the
end of the road surprised us with some more stairs, this time wood, towering
high near the walls of the castle. Not really enjoyable for those who are
afraid of heights, also the view at the top of the stairs compensated us for
every fatigue and fear. We didn’t see many people on our way up to the castle,
but when we arrived in the castle more than a thousand Unitarians began to sing
the 43<sup>rd</sup> Unitarian song. We have arrived just for the beginning of
the event. I was happy to see so many Unitarian youth, adults and elder people
answering for the call of Francis David. We discovered a lot of familiar faces
in the crowd, members of different youth groups and ministers. I felt like I
arrived home, even though I was hundreds of miles away from my house. It was
the best feeling to be Unitarian.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="EN-US">After singing together, four young
ministers preached, Levente Lőrincz, László Major, Imola Molnár, Tímea
Nagy-Mátéfi. We were praying loud,
unlike our religion. This connected us in a way that cannot be broken. The
bishop of the Hungarian Unitarian Chruch and other invitees greeted the
pilgrims. After the speeches, the students of the Protestant Faculty of the Unitarian Theology Institute made their
presentation. After that candles and torches were burnt, while garlands,
flowers and candles were placed in the former prison cell of Francis David. The
pilgrimage ended with drinking hot tea in the chapel pf the Unitarian
congregation of Deva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="EN-US">Francis David, the founder of the
Unitarian religion, was born around 1510 at Cluj Napoca, from an industrialist
family. He studied in Ckuj Napoca, Alba Iulia, <st1:city w:st="on">Brasov</st1:city>
and <st1:city w:st="on"><st1:place w:st="on">Wittenberg</st1:place></st1:city>.
After returning home, as a supporter of the reformation, he was schoolmaster
and preacher at Bistrita, Petres and Cluj Napoca. His purpose of life was to
restore the pure Christianity of Jesus. Transylvania became a land of religious
tolerance, when at Torda, uniquelly in <st1:place w:st="on">Europe</st1:place>,
they enacted the free exercise of religion. The main creator of the national
assembly was Francis David. The enemies of religious freedom has taken Francis
David to jail in 1579, until his death, in the <st1:place w:st="on"><st1:placetype w:st="on">castle</st1:placetype> of <st1:placename w:st="on">Deva</st1:placename></st1:place>
for being a reformer. He died there on
the 15<sup>th</sup> of November 1579.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="EN-US">Our group slept in the dorms of a
middle school at Deva, from where we went to <st1:city w:st="on"><st1:place w:st="on">Sibiu</st1:place></st1:city> the next morning. There we visited the
renovated main square, the <st1:placename w:st="on">Liars</st1:placename> <st1:placetype w:st="on">Bridge</st1:placetype>, the Lutheran Cathedral, than the most
adventurous ones climbed to the top of the <st1:place w:st="on"><st1:placename w:st="on">Council</st1:placename> <st1:placetype w:st="on">Tower</st1:placetype></st1:place>,
where the view was spectacular. We got home on Sunday night, all of us tired,
but with a lot of precious experiences. <o:p></o:p></span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-6643034536687561702015-08-06T05:37:00.000-07:002015-08-06T05:37:51.147-07:00Árkádos Ház – Nagybacon<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnFjVx18hulqXXx5hvTT122j2OJuPrNO7xQl-XrRLZjs8y8UgwdeaVQNQgeDwrWZ-W_eJiH_sfXJrCqgddtsR3SlwzKtMKFYA0tmwjIn1f6ndSO_uMLauTobVjsnY4H9U7y-wwDVndlyE/s1600/arkadoshaz_b.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="188" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnFjVx18hulqXXx5hvTT122j2OJuPrNO7xQl-XrRLZjs8y8UgwdeaVQNQgeDwrWZ-W_eJiH_sfXJrCqgddtsR3SlwzKtMKFYA0tmwjIn1f6ndSO_uMLauTobVjsnY4H9U7y-wwDVndlyE/s320/arkadoshaz_b.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXhgvr2lJmI0afaYAvlmxJfY3X7ckB6qHku_iHLC2-BqccxRD8TaSZTPgcbjeBVrRLk7Uy7tGblMso4JIXO882FCgHMzI9zCjbghJxbI4OSESSA1HrD_KBlgD0FTRi1MXvY45I4jvdVpY/s1600/large-image.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXhgvr2lJmI0afaYAvlmxJfY3X7ckB6qHku_iHLC2-BqccxRD8TaSZTPgcbjeBVrRLk7Uy7tGblMso4JIXO882FCgHMzI9zCjbghJxbI4OSESSA1HrD_KBlgD0FTRi1MXvY45I4jvdVpY/s320/large-image.jpeg" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU" style="background: #F5F8F6; mso-ansi-language: HU;">Már gyermekkoromban feltűnt az
a „kék ház” Nagybacon főútjának bal felén, amikor szüleimmel Sepsiszetngyörgy
fele mentünk. Sokszor elképzeltem, kik és hogyan élhetnek ott. Néha kissé irigy
is voltam a tulajdonosra, amiért ilyen mesebeli házban lakhatott. Sylvester
Lajos a Háromszék napilap szerkesztője így írt róla 2007-ben: „Van Nagybaconban
a faluközpontban, a főút mellett egy bűbájos meseház, amelyen megakad az arra
járó szeme, s nem az új, fényűzően komfortos épületeket csodálja, hanem
gyermekké lesz újra, s tekintetével körbesimogatja ezt a villás farkú cseréppel
födött, széloromfalú, kontyolt tetős, eszterhéjas, tetőnyújtásos, törpe
árkádoszlopos, kedves építményt”. Az idő telt s a „kék ház”-ról megtanultam,
Árkádos ház-nak nevezik. De nem csak én okosodtam az idő teltével, hanem a
kedves ház is enyészetnek indult. Nem hallottam róla semmit, amíg egyetemen
voltam. Csendben szenvedett, büszkén tűrte sorsát az évszázadok alatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU" style="background: #F5F8F6; mso-ansi-language: HU;">Idén tavasszal nagy figyelmet
kapott a nagybaconi árkádos ház, amikor a baróti Demeter Zoltán
művelődésszervező segélykérő e-mail-ben lépett fel a ház megmentése érdekében. Az
épület már évek óta az enyészeté, a tulajdonosnak nem telik a felújításra, a
községnek pedig a felvásárlásra. Évről-évre néztük, ahogyan omladozik. Aztán a
tél vasfoga nyomott hagyott rajta, beomlott a tető. Ezután a tulajdonos úgy
döntött, eladja a faszerkezetet. Annak nem volt tudatában, hogy egy ehhez neki
engedélyekre lenne szüksége, így tulajdonképpen már az utolsó pillanatban sikerült
közbelépni s ezáltal megakadályozni az épület vesztét. Azóta egy műanyag fólia
borítja az épület tetejét, hiszen amire az illetékesek közbeléptek, a tető nagy
része már le volt bontva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU" style="background: #F5F8F6; mso-ansi-language: HU;">Kíváncsiságom kielégítéseképpen
megkerestem az online műemlék adatbázisban. Megtudtam, hogy a házat a XIX-ik
században építették, rendeltetése lakóépület, B kategóriájú műemlék, azaz helyi
jellegű műemlék. Tulajdonosa Szabó Irma. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU" style="background: #F5F8F6; mso-ansi-language: HU;">Májusban sikerült átmenetileg
megmenteni az árkádos házat. De mi lesz ezután? Azóta ugyanúgy áll, mint
előtte, most tető nélkül. Megnyugodtam, amikor megtudtam, hogy a bontást
sikerült leállítani, mégsem vagyok elégedett a jelenlegi helyzettel. Meg
lehetne menteni, ahogy több mást a vidéken. Én megértem, hogy mindenkinek
megvannak a mindennapi problémái, de az idő ellenünk dolgozik s ha ma nem
lépünk fel a ház érdekében, talán holnap már késő lesz. Mit mesélünk majd
gyermekeinknek róla, a mesebeli kék házról? Nagy esély van arra, hogy ők már
nem csodálkozhatnak rá, akárhányszor elhaladnak mellette. Hacsak nem teszünk
érte valamit. Eddig pénz hiányában nem sikerült az épületet jó állapotba hozni.
Ez nem fog változni. Szerintem hiába várunk arra, hogy majd jövőre jobb lesz a pénzügyi
keret. Ha a tulajdonos megegyezne egy barátságosabb árban a község vezetésével,
onnan már csak egy pályázatnyi távolságra lehetnénk a sikertől, az árkádos ház
felújításától. Tudom, rengeteg erőfeszítésbe kerülne, de ha megpróbáljuk
elképzelni az eredményt, minden áldozatot megér. Képzeljük el, amint
megerősítik falait, tetőzetét, felújítják belsejét, újrafestik, s az árkádos
ház megújul. Képzeljük el, milyen büszkén állna a főúton, turistákat vonzva a
környékre, akik kíváncsian lépnének be a küszöbön, elképzelve, hogyan is
élhettek az elmúlt századokban a lakói. A lehetőségek tárháza majdhogynem
végtelen. Ha hozzáértők összeülnek, ki tudnak találni valami funkciót neki,
amely által a ház meghálálja a belefektetett erőt, időt és anyagiakat. Elszomorodok,
amikor eszembe jut, jártomban-keltemben mennyi szépen karbantartott műemléket
láttam már életem során. Azok az épületek szerencsésebb kezekbe kerültek s ma
is úgy pompáznak, mint régen. Szerintem a mi árkádos házunk is megérdemli az
odafigyelést és a törődést. Ha átkerülne az önkormányzat tulajdonába, tudom,
lennének emberek, akik kiállnának érte s minden követ megmozgatnának érte. Ezek
közül egyik </span><span lang="HU">Hegedűs Csilla
műemlékvédelmi szakértő lenne. Munkásságát ismerve tudom, ő minden követ
megmozgatna érte.<o:p></o:p></span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-35060223399462126422015-08-06T05:34:00.003-07:002015-08-06T05:34:34.633-07:00Döntés előtt a végzősök<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Merre tovább?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Fiatal líceumi, egyetemi és mesteris végzősöket
kérdeztünk jövőbeli terveikről és vannak olyanok, akik mindenképpen haza
szeretnének jönni és Erdővidék javára fordítani megszerzett tudásukat. Azonban
vannak olyanok is, akiknek fogalma sincs, hogyan, merre indítsák el életüket,
karrierjüket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Cocean Richárd 19 éves baróti fiatal, most
érettségizik. A Baróti Szabó Dávid Technikai Líceumban Turizmus szakon végzett
a nyáron, amit azért választott, mert a lehetőségek közül ez állt hozzá a
legközelebb. Sikeres érettségi esetén mindenképpen szeretne továbbtanulni
Székelyudvarhelyen vendéglátói főiskolán. Tanulmányai elvégezte után pincérként
szeretne dolgozni, még nem tudja, hol tud majd elhelyezkedni, de előbb-utóbb
vissza akar térni szülőföldjére. Richárd a líceum elvégzése alatt többször
gyakornokoskodott a baróti Party Pub étteremben, múlt nyáron pedig önkéntesen
dolgozott ott, mert megszerette az ottani munkát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Farkas Aba 23 éves székelyszáldobosi fiatal a
Baróti Szabó Dávid Technikai Líceum Matematika-Informatika szakán végzett,
érettségi után pedig a brassói Transilvania Egyetem Automatizálás és
alkalmazott informatika szakára nyert felvételt. Ezt a szakot szülői javaslatra
választotta. Idén végez az egyetemmel, de nem tervezi tanulmányait tovább
folytatni. Semmilyen terve nincsen az egyetem befejezése után, sőt, abban sem
biztos, hogy idén államvizsgázik. Mivel ő nem látja szakmája alkalmazhatóságát
Erdővidéken, ezért nem tervez hazajönni, amennyiben a szakmájában szeretne
dolgozni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Bálint Noémi 24 éves baróti lány, a Baróti Szabó
Dávid Technikai Líceum Matematika-Informatika szakán végzett 2010-ben, utána
felvételt nyert a csíkszeredai Sapientie Erdélyi Magyar Tudományegyetem
Könyvelés és gazdasági informatika szakára, melyet 2013-ban fejezett be
államvizsgával. Elmondása szerint azért választotta a csíkszeredai egyetemet,
mert egyrészt közel van (egy órás autóút Baróttól), másrészt viszont, amit
fontos szempontnak tartott, magyar nyelven tanulhatott. Tanulmányait megszakítás
nélkül folytatta a budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett tagozatán Vezetés és
szervezés mesteri szakon Csíkszeredában. Noémi jelenleg egy bankban dolgozik
könyvelőként, azelőtt helyettesítő óvónőként dolgozott. Valószínűleg Barótra a
közeljövőben nem fog hazatérni, de továbbra is Erdélyben szeretne élni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Ratkay Kriszta 18 éves baróti lány, a Baróti Szabó
Dávid Technikai Líceum Társadalomtudomány szakán végzett idén nyáron. Ezt a
szakot a nyelvek iránti szeretete és érdeklődése miatt választotta, mivel ebben
az osztályban nagy hangsúlyt fektetnek az idegen nyelvek oktatására. Sikeres
érettségi után tanulmányait mindenképpen szeretné folytatni, de, mint mondta,
jelenleg az érettségi az első, arra kell koncentrálnia. Felvételizni szeretne a
brassói Transilvania Egyetem Angol-német tolmács és fordító szakára.
Tanulmányai elvégzése után mindenképpen szeretne hazajönni Erdővidékre, nagyon
sok terve van, de akár angol vagy német nyelvet is tanítana az egyik erdővidéki
iskolában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Máthé Rita 23 éves nagybaconi lány, a Baróti Szabó
Dávid Technikai Líceum Matematika-informatika szakán végzett, majd, mivel
rendőriskolás tervei nem jöttek össze, felvételi előtt néhány héttel döntötte
el, hogy nővére, Máthé Edith példáját követi, aki Marketinget tanult Iasi-ban.
Rita nem ment el olyan messze, a brassói Transilvania egyetemre iratkozott be
és államvizsgával végezte el 2013-ban. Azonnal visszairatkozott mesterizni,
melyet idén nyáron fejez be disszertációs vizsgával. Tanulmányait nem kívánja
folytatni, de nem utasítja vissza a jó lehetőségeket. Munkát szeretne keresni,
mint minden végzős diák, saját lábára állni. Erdővidéken nem tud elhelyezkedni
ebben a szakmában, mivel itt nincsenek nagy cégek, amelyek marketingest
alkalmaznának, nem fog hazajönni. Még alapszakkal talán volna pár munkahely
számára, úgy látja, hogy a mesteri diplomával a kezében messzebb több lehetőség
ígérkezik, sajnálja elhagyni Erdővidéket, hiszen itt született és nőtt fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Varga Manassé 23 éves bardoci fiatal, 2010-ben
végzett a Baróti Szabó Dávid Technikai Líceum Turisztika szakán. Érettségi után
a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Turizmusföldrajz szakára nyert
felvételt, amelyet 2013-ban államvizsgával zárt le. Azonnal visszairatkozott
mesteri szakra ugyancsak a kolozsvári BBTE keretein belül, melyet idén nyáron
fejez be. Nyárra haza akar jönni, kiszabadulni a nagyváros zajából és
kitalálni, hogyan tovább. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-45485947253460143292015-08-06T05:33:00.000-07:002015-08-06T05:33:48.038-07:00Rejtőzködő múlt<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Földbe süllyedt tumbák Felsőrákoson</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6II_lcafel0YtlYWl3ED4ns3vMMg0Av6RUeJ4e-JHZDfSZiYhatzJJLWd4pFZuZLW8CwrjE8kyhHmTyPSjt64sZJCm8tGEHPwpIBHmgIcBBZz-IGrlZlvvfuOUVMPisSER5gRiqasdrk/s1600/Tumbak+%252811%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6II_lcafel0YtlYWl3ED4ns3vMMg0Av6RUeJ4e-JHZDfSZiYhatzJJLWd4pFZuZLW8CwrjE8kyhHmTyPSjt64sZJCm8tGEHPwpIBHmgIcBBZz-IGrlZlvvfuOUVMPisSER5gRiqasdrk/s320/Tumbak+%252811%2529.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCBn6BrNxBiX1YezQahtkQJw3__rHBMqnRpbxDepy6phP-8T1skZyisRavVeb4Z52JJCFJ0gn0skls3lTZQvFCB58Tc5dqbNIykc9sz3vU6Tm-yg5J7CFSuPUM_P1uWqOx0TfKPTjkcIM/s1600/Tumbak+%252812%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCBn6BrNxBiX1YezQahtkQJw3__rHBMqnRpbxDepy6phP-8T1skZyisRavVeb4Z52JJCFJ0gn0skls3lTZQvFCB58Tc5dqbNIykc9sz3vU6Tm-yg5J7CFSuPUM_P1uWqOx0TfKPTjkcIM/s320/Tumbak+%252812%2529.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBkeg8ADrl6C-tHsnAW2JFRUFJ4YUJbYflq9N3s1Y3n0Or5K4ZENwNcBmVkjyN9bcoPhQsjbVB3Hgvtho7K1qKoO4vGncnTZyEG22tk8JshlB2hpnJkUwVgnQ8JWzueJ3Q-eltLlW6dpk/s1600/Tumbak+%252826%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBkeg8ADrl6C-tHsnAW2JFRUFJ4YUJbYflq9N3s1Y3n0Or5K4ZENwNcBmVkjyN9bcoPhQsjbVB3Hgvtho7K1qKoO4vGncnTZyEG22tk8JshlB2hpnJkUwVgnQ8JWzueJ3Q-eltLlW6dpk/s320/Tumbak+%252826%2529.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWx-eHNRcbjkzh3EsaXssHN-WKta1gr310stwVLaP0chKnGLQ9AB24aApnhoZ7K3tWTReaI7IMjAUgJSeb9CNqmslCQMMCq-lzeBcHkCHR_gsjcgbMlEsvwqIZNY9wDp0VREcy9K20n0o/s1600/Tumbak+%252858%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWx-eHNRcbjkzh3EsaXssHN-WKta1gr310stwVLaP0chKnGLQ9AB24aApnhoZ7K3tWTReaI7IMjAUgJSeb9CNqmslCQMMCq-lzeBcHkCHR_gsjcgbMlEsvwqIZNY9wDp0VREcy9K20n0o/s320/Tumbak+%252858%2529.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Középkori koporsó alakú sírkövek kiemelését és
kiállítását tervezi a felsőrákosi unitárius egyházközség a baróti városi tanács
segítségével. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Demeter László történész-muzeológus szerint, aki
évekkel ezelőtt végigjárta Erdővidék minden temetőjét, mindenhol található legalább
egy-két koporsó alakú sírkő (tumba). Tumba, latin eredetű szó, <i>tumbus, tumba </i>jelentése sírkő, síremlék.
Baróton, Erdővidék központjában, a Zathuraczky temetőben Zathuraczky István és Lajos
síremléke mellett található tumba, amely egyedülálló Barót temetőiben. Érdekesség
viszont, hogy Demeter Felsőrákoson több mint harminc tumbát számolt. A 16-17-ik
század legtipikusabb sírkőfajtája az úgynevezett ereszes kő, valamint a koporsó
alakú tumba, amelyet még a 18-ik században is használtak. Ahogy a nevéből is
következtethetünk, koporsó alakot formáló sírköveket kell elképzelni, amelyek
mára már eléggé megsüllyedtek, nagyjából a felső egyharmaduk látszik ki a
földből, de olyan is van, hogy csak egy arasznyi, esetleg kevesebb. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">A felsőrákosi régi temetőben a tumbákon meglátszik
az idő vasfogának nyoma, a feliratok olvashatatlanná koptak, alig lehet néhol
kiolvasni egy-egy szót. Az elgazosodott állapotban levő temetőben mindössze
néhány négyzetméternyi területet kaszáltak le egy hamarosan sorra kerülő
temetés miatt. A másfél méter magas gyomos területen nehezen vehetőek észre
ezek a földbe süllyedt tumbák. Keresésünk mégis sikerrel járt, tíz tumbát
találtunk, általában csoportosan helyezkednek el, kettő-három egymás közelében.
Feltételezéseink szerint családokat temettek ennyire közel egymáshoz. Az egyik
esetben három tumbát találtunk, két hosszabb egymás mögött és az egyik mellett
egy rövidebb is volt. Kettő olyan síremléket láttunk, amelyeken látható volt
valamiféle vésett felirat, ám az is olvashatatlanná kopott, mindössze betűket
és számokat lehetett kivenni. A sírok kelet-nyugat irányban vannak elhelyezve.
Az írást mindkét említett sírkő esetében a déli oldalon találtuk. A legrövidebb
ilyen sírkő nagyjából száz cm hosszú volt, amely feltételezéseink szerint egy
gyermek maradványait rejtheti magában. A többi tumba hossza átlagosan <st1:metricconverter productid="160 cm" w:st="on">160 cm</st1:metricconverter>. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Kotecz József, a felsőrákosi unitárius
egyházközség lelkésze megkeresésünkre elmondta, nincsenek írásos dokumentumok a
tumbákról, ő sem tud semmiféle információval szolgálni az eredetüket illetően,
mindössze annyit tudott mondani, hogy a falu mindkét temetőjében találhatóak
koporsó alakú sírkövek. Megosztotta velünk viszont azt, hogy a baróti városi
tanács segítségével tervezik a tumbák kiemelését a földből és az ép darabokat
kiállítják a nemrég elkészült ravatalozóház melletti üres területre, amelyet
hamarosan le fognak betonozni. Remélhetőleg a kiemeléseket követően további
információk látnak majd napvilágot a tumbákat illetően. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-70719690359927386752015-08-06T05:31:00.000-07:002015-08-06T05:31:12.249-07:00Kenuzás a Delaware folyón<div class="MsoNormal">
A Turitsa magazin pályázatára</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqO7jjAaIBSomdyL2Wl64wV0WE_azPkn-yfNVKpazpgYpol3juR5qZv0YGw3M0UwoYI-OmbzLdQ_K5w-nrJenf8DsM8dEcJplXyUCokIx0WelMRHD0knXOOx_esb3l4REL3oUBP3fmRjg/s1600/delaware_river_ny_fishing.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqO7jjAaIBSomdyL2Wl64wV0WE_azPkn-yfNVKpazpgYpol3juR5qZv0YGw3M0UwoYI-OmbzLdQ_K5w-nrJenf8DsM8dEcJplXyUCokIx0WelMRHD0knXOOx_esb3l4REL3oUBP3fmRjg/s320/delaware_river_ny_fishing.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Amerikai utazásom egyik legszebb élménye volt a
kenuzás. Reggel korán keltünk és több mint egy órát utaztunk. Út közben
megálltunk egy útszéli szendvicsbárnál, ahol ebédet vettük magunknak. Már itt
felvettük mentőmellényeinket, noha egy keveset még autóztunk a kiinduló pontig,
ami – mint utóbb kiderült – épp ellenkezőleg, az érkezési pont volt. Itt a
csoport kettészakadt, két külön busszal utaztunk tovább. A sofőr először
megmutatta a helyet, ahol majd leadhatjuk a kajakokat, aztán elhajtottunk az
indulási ponthoz. Itt rövid eligazítás következett, ahol elmondták, hogy ahol
lehetőség van rá, mindig jobbra térjünk, vigyázzunk, hogy a kenunk ne boruljon
fel, ne a folyó szélén haladjunk. Ekkor már mindenki túlságosan izgatott volt ahhoz,
hogy 100%-osan figyeljen. Bekentük magunkat napfényvédő olajjal, párt
választottunk, mivel a kenuk mind két személyesek voltak és elindultunk. A
kezdeti lökést megadták a kölcsönző emberei, de innen nekünk kellett átvenni az
irányítást. Tudtuk, 17 km-t kell eveznünk és nagyjából az egész napunk rá fog
menni. Az első kilométereken nehezünkre esett a kenut a folyó közepén tartani,
valahogy a sodrás folyton kivitt a szélére, ahol meg felakadtunk a köveken. Egy
idő után kezdett nevetségessé válni a helyzet, szinte több időt töltöttünk a
folyóban állva, mint a kenuban. Hamar pihenőt tartottunk, mindannyian
kieveztünk a folyó bal partjára, ettünk, úsztunk. Már az, aki nem rettent meg a
folyó erős sodrásától. A folyó vize hihetetlenül tiszta volt. Bementem, amíg
már a nyakamig ért a víz és még mindig tisztán kivehető volt a folyó alja. A
pihenő után már könnyebb volt a kenut a folyó közepén tartani. Azonnal
felébredt bennünk a versenyszellem. Egyre gyorsabban hajtottuk a kenut, hogy
már fél órával a pihenő után holtfáradtak voltunk a társammal. Rájöttünk, semmi
értelme a versenyzésnek, jobban tesszük, ha megpróbáljuk élvezni, ami
megadatott. Szóval vettük egy-egy mély lélegzetet és onnantól kezdve lazábbra
vettük a figurát. Most először engedtük meg magunknak, hogy felnézzünk a folyót
övező csodálatos tájra, meghalljuk a madarak csicsergését a folyó zúgása és a
többi kenuzó zaja között, szippantsunk párat a friss levegőből. Érdekes
megjegyezni, hogy ebben az ellazult állapotban sikerült teljesen egymásra
hangolódnunk a kenus társammal. Gyorsabban haladtunk úgy, hogy hagytuk
érvényesülni a folyó sodrásának erejét és az evezőinket sem teljes
erőbedobással használtuk, hanem éppen alig érintettük a kristálytiszta víz
felszínét. Hamarosan újabb pihenőt tartottunk. Fogalmunk sem volt, mennyit
haladtunk addig a pontig, fáradtak voltunk, de semmi pénzért nem adtuk volna
fel az evezést. Ezután már nem tartottunk több pihenőt, pedig, ha jól
emlékszem, nagyjából félúton lehettünk csak. Az izgalom a tetőfokára hágott,
amikor elértük a folyó gyors, ám sziklás részét. Vigyázni kellett, hogy ne
sodorjon ki a szélére, közben meg a kövekre sem szerettünk volna felakadni.
Mégis megtörtént. Mindketten kiszálltunk a kenuból és óvatos léptekkel – mivel
csúszós volt a talaj – átemeltük a kenut a legdurvább részeken. Csupa vizesek
lettünk, de ez a legkevésbé sem zavart minket. Az utolsó elágazás után furcsa
látványra lettünk figyelmesek a távolban. Ahogy közelebb értünk, vált
világossá, hogy pár kenu egymáshoz lett illesztve valahogy és a bennük utazó
emberek vidáman cseverészve lazítanak, miközben egy, az utolsó kenu hátsó
felében ülő lány hajtja őket. Amint odaértünk, mi is csatlakoztunk hozzájuk.
Hosszú távot tetettünk meg együtt. Nem sokkal a cél előtt újra felébredt
bennünk a versenyszellem, különváltunk és a maradék erőnket is bevetve
eveztünk. Nem mi lettünk az elsők, de az utolsókra viszont sokat kellett még
várni. Ezen a ponton már nem érdekelt semmi, tudtuk, hogy megcsináltuk.
Sikerült! Öt órán át eveztünk és élveztük minden pillanatát. Rendesen
elfáradtunk és a legtöbbünket a nap is megégetett, visszapillantva mégis csak
azokra a kellemes pillanatokra emlékszem, amikor ellazultan lebegtünk a
habokon. <o:p></o:p></span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-19534637875938849902015-08-06T05:29:00.001-07:002015-08-06T05:29:13.062-07:00J. D. Salinger: Zabhegyező<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<i style="line-height: 150%;">„- (…)
Mindegy, elképzelek rengeteg kis krapekot. Egy nagy tábla zabban játszanak, meg
minden. Ezer meg ezer kis krapek, és senki sincs a közelben, senki felnőtt,
csak én. Én meg ott állnék egy mafla nagy szikla szélén, és az volna csak a
dolgom, hogy ha a kis srácok közül egy bele akar szaladni, mármint úgy értem,
ha például szaladgálnak, és nem tudják, merre mennek, akkor én ott teremnék, és
megfognám a srácot. Nem is csinálnék semmit, csak ezt egész nap. Én lennék a
srácfogó a zabban. Tudom, ez hülyeség, de ez az egyetlen, ami igazán szívesen
lennék. Tudom, hogy hülyeség.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<i>Phoebe soká
nem szólt semmit. Aztán mikor végre megszólalt, csak ennyit mondott: - Apu
megöl!</i><i><span lang="HU">”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
Ez a történet és
annak bemutatása eltér mindentől, amit addig olvastam. Sajnos középiskolás
koromban nem kereszteztük egymás útját, de még így, húszas éveim elején is
élvezetes olvasmány volt, bár néhányszor nem tudtam átérezni a kis Caulfield
aggodalmait.Holden Caulfield egy tizenhat éves amerikai tinédzser, akinek a
történet során három napját követjük végig, egyes szám első személyben. Holden
kibukik az intézetből félév közepén, hazamenni nem mer, ezért úgy dönt, a téli
vakációt New York-ban tölti, egyedül. A fiatal srác két kézzel szórja a pénzt,
szeszes italt fogyaszt, ahányszor csak alakalom adódik rá. Hotelban száll meg,
bárokban tölti az éjszakát. A három nap alatt rengeteg kalandban van része,
amelyekről a gondolatait is megosztja az olvasóval. Nem egyszer fordul elő, hogy
egy-egy párbeszéd közben Holden esze valami teljesen máson jár, összevissza
csaponganak a gondolatai. Olyanokon agyal például, hogy mi történik a kacsákkal
télen, amikor befagy a tó vize. Bármennyire is érdekli ez a kérdés, az alig
ötszáz szavas mű során nem kapunk választ erre a kérdésre. Caulfield csalódik
az emberekben, menekül előlük, mindenhol hazugságokba ütközik. Holden-nek a
szüleivel nem túl jó a kapcsolata, ezért is nem akar hazamenni, késlelteti a
szülői fenyítéseket. Viszont tízéves húgával szoros kapcsolatot ápol, ő az
egyetlen, aki valamennyire befolyásolja bátyja életét, ő az aki igazán megérti
őt. A történetet egy ideggyógyintézet lakójakánt meséli el. A világ elől elvonuló Holden számára a
zabhegyezés bizonyul követendő példának, ez a pozítivum indokolja a világban
maradását. A zabhegyezés a tisztaság megőrzését jelenti, de nemcsak önmaga,
hanem gyermektársai számára is. </div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-60989548372591792952015-08-06T05:28:00.000-07:002015-08-06T05:28:03.949-07:00Talpalatnyi mennyország<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghOl237hyCWHVrCetNkys4s36zXiTOXVcWFj04pCE4REZEMRW1UF93aCS39fyhYiC6gZKyLDeNO8C_eTSpQ4UZFuVzmU-yU_fkt7mEpZDTfyeXz8p32sm_SJYa8jdcDy-PELmhLolXhfQ/s1600/DSCN3898.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghOl237hyCWHVrCetNkys4s36zXiTOXVcWFj04pCE4REZEMRW1UF93aCS39fyhYiC6gZKyLDeNO8C_eTSpQ4UZFuVzmU-yU_fkt7mEpZDTfyeXz8p32sm_SJYa8jdcDy-PELmhLolXhfQ/s320/DSCN3898.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">A nyári időszakban mindenki igyekszik szabadságra
menni s ez alatt a rövid időszak alatt elmenni otthonról, kiszakadni a szürke
hétköznapokból, világot látni. Ilyenkor mindent megteszünk a teljes pihenés
érdekében, legszívesebben a telefont is kikapcsolnánk. És amikor megérkezünk
kikapcsolódásunk helyszínére, megpróbáljuk magunkba szívni a szabadság illatát,
ellazulni és félretenni a mindennapi stresszt, a lehető legkevesebbet aggódni, kiejteni
kezünkből a gyeplőt, történjenek úgy a dolgok, ahogy jönnek, már nem akarunk
mindent irányítani. Levetjük a formális öltözéket, a vasalt inget felváltja egy
színes felső, előkerül a rövidnadrág, kisruha, libbenős szoknya, a félcipőt
topánra cseréljük s ezáltal is érezzük, nem vagyunk a munkahelyen,
szórakozhatunk, pihenhetünk. Ilyenkor minden üdülési lehetőséget rejtő hely
túlzsúfolt, de valahogy ez minket most nem zavar. Valahogy az ismerkedés is
könnyebben megy, nyitottabbak vagyunk az idegenekkel szemben. Mindenki otthon
hagyja a gondjait, ami úgyis megvárja. A nyaralás első napja lassan telik,
nehezen szokunk bele a sok szabadidőbe. Aztán kitaláljuk az új programot,
reggeli, strand, ebéd, strand, vacsora, esti séta. Nem túl színes, de éppen erre
van szüksége az agynak, egyfajta állandóság, ne aggódjon a részleteken,
kapcsoljon ki. Már nem számoljuk a kalóriákat sem, eszünk-iszunk mindent, ami
szem-szájnak ingere. Kicsit jobban költekezünk, mint otthon, mert ugye, ha
ennyit nem engedünk meg magunknak, egy évben egyszer, akkor mi értelme az
egésznek? Az egy-két hét gyorsan eltelik s mi csak az utolsó napon jövünk rá
arra, hogy mennyire jót tett nekünk ez a kis kikapcsolódás. Szomorú szívvel
pakolunk be, ami azért sem könnyű, mert összevásároltunk pár holmit az amúgy is
telített bőröndünkbe. Próbálunk nem gondolni arra, hogy talán már másnap
munkába kell menni, kiélvezzük a legutolsó szabad pillanatokat is. Este, amikor
már a saját ágyunkban térünk nyugovóra, jövünk csak rá, hogy ideje visszatérni
a valóságba. Ami nem megy könnyen. Máris tervezni kezdjük a következő
nyaralást, ami, sajnos, csak jövő nyáron esedékes, esetleg beesik egy-egy sízős
hétvége télen. Ha találkoztunk valakivel, aki nagyobb hatással volt ránk,
esetleg a nyári románcunk főszereplője, arról fantáziálgatunk, hogyan és mikor
tudunk ismét találkozni, hiszen több száz kilométerre élünk egymástól. Nem
mindenki engedhet meg magának több hetes pihenést, de legalább egy-egy
kirándulós hétvége, fürdőzés azért mindenkinek belefér. Tiszteljük meg magunkat
ennyivel, hiszen egész évben keményen dolgozunk. <o:p></o:p></span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-56338262511745568222015-08-06T05:23:00.001-07:002015-08-06T05:23:30.666-07:00Második alkalommal találkoztak a Bardocz-ok<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="line-height: 150%;">Több mint háromszáz résztvevő</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX9DEzbqddhmaxx9uvA5-RhvQ90GmVTlXoTXLOQgTC9bsjiKLAGIwFqXmzOO12l-4T0CLguRBgAJCy8_Q2eEgp289nkwzuhus80PzvswWS4qp4weh2XK8e9dblJCSZfM__64hDJ_wL9IE/s1600/DSCN8679.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX9DEzbqddhmaxx9uvA5-RhvQ90GmVTlXoTXLOQgTC9bsjiKLAGIwFqXmzOO12l-4T0CLguRBgAJCy8_Q2eEgp289nkwzuhus80PzvswWS4qp4weh2XK8e9dblJCSZfM__64hDJ_wL9IE/s320/DSCN8679.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsHpQLEnTRajojop_l77VSPhnorv0XARxZu-jtGX5LFKdzhUU5H7bNOBQuf1LY-B460GbUJTPZFZv8piRTpIQKc62ULhfJm4BnPN_ySnET8SU8lMvkZb_J2uROhj9aTZV3gcYbNiXBHFE/s1600/DSCN8680.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsHpQLEnTRajojop_l77VSPhnorv0XARxZu-jtGX5LFKdzhUU5H7bNOBQuf1LY-B460GbUJTPZFZv8piRTpIQKc62ULhfJm4BnPN_ySnET8SU8lMvkZb_J2uROhj9aTZV3gcYbNiXBHFE/s320/DSCN8680.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8UrAZdz_VK4uP4Jk7GRsproIZq5yQFkzHJIeFS84o0zOs3Fr8gyCmneD0QoywE3vVa681L5aCZ2uWhifG5ofBUv07ZNnu7a3VBMAPBVBUIj0nDTXmgCcopoePVhkUhhISDoLYT1gb5Io/s1600/image.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8UrAZdz_VK4uP4Jk7GRsproIZq5yQFkzHJIeFS84o0zOs3Fr8gyCmneD0QoywE3vVa681L5aCZ2uWhifG5ofBUv07ZNnu7a3VBMAPBVBUIj0nDTXmgCcopoePVhkUhhISDoLYT1gb5Io/s320/image.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Lassan megszokottá válik, hogy augusztus első vasárnapján valahol hírtelen
megnövekszik az egy négyzetméterre eső Bardoczok száma. Múlt vasárnap második
alkalommal szerveztek találkozót a Bardocz-Bardoczy családok és leszármazottaik
Nagybaconban. A tavaly első alkalommal futásfalvi esemény sikerességén
felbuzdulva a nagybaconi születésű Sepsiszentgyörgyön élő Bardocz Tünde
felvállalta egy második történés megszervezését. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">A település mindkét bejáratánál, illetve a múzeumba vezető utcánál is
„Isten hozott Nagybaconba, a II-ik Bardocz világtalálkozóra” feliratú kézzel
készített bannerek fogadták az érkezőket. A gyülekező embereket a nagybaconi
fúvós zenekar zenéje fogadta, a gyülekezés alatt a múlt évben készült fényképek
és családfák mustrája és kiegészítése történt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Az összegyűlt sereget Molnár Sándor helyi lelkipásztor köszöntötte a
szűkösnek bizonyuló múzeumban. A 133-ik zsoltár alapján tartott rövid beszéde
során arra világított rá, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, szükség van az
ehhez hasonló találkozókra, amelyek megerősítenek abban, hogy nem vagyunk ugyan
egyformák, de összetartozunk. A kézdivásárhelyi Beke Ernő, aki anyai ágon
Bardocz-leszármazott, elmondta, a találkozón a tavalyinál jóval több, 192
család 314 tagja vett részt, amelyből 65 baconi család, 64 futásfalvi, 10
szentgyörgyi, de eljöttek a sors által más helyiségekbe szétszórt Bardoczok is,
Olasztelekről, Bibarcfalváról, Bodokról, Kovásznáról, Brassóból, Uzonból,
Csíkszeredából, Köpecről, Csíkszentsimonból, Kisbaconból, Kézdivásárhelyről,
Nagykárolyról, Székelyudvarhelyről és Székelykereszturról, illetve külföldről
is, Angliából, Ausztráliából, Izraelből és Magyarországról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">A találkozón résztvevők egy névre szóló emléklapot, jelvényt, és
kártyanaptárt kaptak emlékül, valamint igény szerint egy példányát a helyszínen
elkészített csoportképnek A3-as formátumban. A Bardocz-családok történetét
ismertette a szervező Bardocz Tünde az 17-ik századtól a második világháborúig.
A múzeum kertjében felállított faragott kopjafát a baróti Bardocz Attila és a
szentgyörgyi Bardocz István leplezték le, áldást mondott Bardócz Csaba ikafalvi
református lelkipásztor. Az Ausztráliából érkezett Péter Gábor ismertette a
futásfalvi Bardoczok történetét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">A székely- és magyar himnuszok közös eléneklése után ebédre került sor,
amely keretén belül ismerkedtek és régi barátságokat elevenítettek fel a
résztvevők. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Jövőre ismét meg szeretnék szervezni a találkozót, Sepsiszentgyörgy
kandidált a feladat elvégzésére.<o:p></o:p></span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-33357207070537722132015-07-14T01:53:00.000-07:002015-07-14T01:53:09.023-07:00Alutus Leader karaván Erdővidéken és az Oltmentén<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Az Alutus Leader egyesület sepsiszentgyörgyi és
baróti munkatársai négy részes körutat szerveztek. Öt sikeres pályázat
bemutatására került sor négy településen, kedden, június 23-án. Az egyesület az
Európai Unió egyik legsikeresebb vidékfejlesztési programja, amely 20 000
lakosnál kisebb településekkel foglalkozik. Bibarcfalván Máré Mária, fiatal
méhész, akinek az apja Kovászna megye első méhésze volt, férjével vette át a
szakmát 3 éve. A 150 méhcsaládot tartó házaspár a pályázat révén 36 000 euró
60%-át kapta meg, amiből 48 000 lejre vásároltak 80 kaptárt, mézhordozót,
pároztatót, pisztolypergetőt, öltözékeket és egyéb kisebb felszereléseket.
Elmondása szerint a pályázat sokat segített a boldogulásukban. A méhek jelenleg
vándorúton vannak Tulcea megyében hársmézért. Bardocon a polgármesteri hivatal
egy MAN típusú hókotró autót (melyhez hozzá tartozik a sózó és a hóeke)
vásárolt 116 000 euróért, melyet a 97 km község közötti és erdei utak
karbantartására használtak már az elmúlt télen. Olaszteleken Szabó Előd
autószerviz és gumijavító tulajdonos 15 000 euró értékű pályázatot nyert meg,
amelynek 30%-a önrész. Felni javítót, nagyobb kompresszort és egyéb kisebb
felszereléseket vásárolt a pénzen, a gépek legkésőbb augusztus 15-ig érkeznek
meg. Antal Esztilla, a Leader egyesület vezetője elmondta, hogy ekkora
pályázatoknak országos szinten esélyük sincs, az egyesület viszont ilyen és
ehhez hasonló kis pályázatokra szakosodott. Szintén itt, Baló Oszkár fiatal
gazda 3 darab élő marha vásárlására nyert pályázatot, amelyek még szintén nem
érkeztek meg. Nagybaconban a polgármesteri hivatal egy 51 000 eurós pályázatot
nyert meg, amelyből traktort, hótolót vásároltak a községi utak
karbantartására. Ebben az esetben egy integrált pályázatról van szó, az
önkormányzat partnerségben egy civil szervezettel 24 darab hangszert is
vásárolt a felnőtt- és ifjúsági zenekar számára. A nagybaconi közbirtokosság
egy traktor megvásárlására nyert fedezetet, jelenleg a megvásárlásnál tartanak.
Az egyesületnél az elmúlt 7 éves időszakban 80 pályázatot adtak le, amelyből
57-tel kötöttek sikeresen szerződést. A karaván csütörtökön, június 25-én
folytatódott, ezúttal az oltmenti települések sikeres pályázóinak bemutatása
volt terítéken. A napot Sepsibodok községében kezdtük, ahol Fodor István
polgármester kalauzolt körbe bennünket a július végén, a XII. Bodoki napok
alkalmával átadásra kerülő felújított kultúrotthonban, valamint az új
sportpályán, amelyet műfűvel borítottak és melyet minifoci illetve kézilabda
meccsekre fognak használni. Utunkat Zalánban folytattuk, ahol Para Zoltán
agroturisztikai panziót épít. Fotos-Martonoson a 21 éves, de már 5 éve
gazdálkodó Porzsolt Vincét látogattuk meg, aki a pályázatból nyert összeget
mezőgazdasági gépekre költötte, amelyek egyszerűbbé tették a fiatal gazda
munkáját. A nap utolsó állomása Étfalva-Zoltánban volt, ahol Tóth Ilona
fazekasműhelyét látogattuk meg, aki a műhely felszereltségét korszerűsítette
illetve bővítette.</span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">A Leader karaván tovább folytatódik megvalósított
pályázatok, jó gyakorlatok bemutatásával július 7-én Bölönben, Nagyajtán és
Baróton, július 9-én Árkoson, Kőröspatakon, Sepsibükszádon és Mikóujfaluban. <o:p></o:p></span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-30876462825867515512015-07-14T01:52:00.001-07:002015-07-14T01:52:06.869-07:00A könyvek az úticél és az utazás<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">A forró nyári napokon nincs is jobb, mint egyet
csobbanni. Talán egy valami mégis jobb ennél, egy árnyékos, hűvösebb helyen,
hideg limonádéval a kézben olvasni egy jó könyvet. Tudom, kevesen vannak, akik
a kötelező házi olvasmányokon kívül mást is szívesen a kezükbe vesznek. Mégis
jó elhinni, hogy a fiatalok a nyári kalandok közepette levesznek egy-egy
kötetet a polcról és elkezdik olvasni. Ennyi éppen elég. Mert amint az ember
belepottyan egy érdekes történetbe, már képtelen abbahagyni az olvasást. Az
elején még a szereplőkkel ismerkedik, aztán kezdi megérteni a viselkedésüket,
minden mozdulatukat, elkezdenek a fejükkel gondolkozni és a szemükkel látni, a
szíveikkel érezni. Egy teljesen új világ nyílik meg minden olvasó előtt. És ezt
a világot a leírtak alapján képzeli el, mindenki kicsit másképp, ezért
csalódunk olyan nagyot, amikor moziba vagy képernyőre kerül a történet, mert mi
teljesen másképp láttuk a lelkünkben. Szokták mondani, hogy annyi életet élünk,
ahány könyvet olvasunk. Ezzel csak egyetérteni tudok. Minden kötetben más-más
szerepet kapunk, más-más életet élünk. Ki ne ismerné az érzést, amikor valami
teljesen váratlan történik a regényben, amit éppen olvasunk, és mi pillogtatva
becsukjuk a könyvet és hosszú percekig nem tudjuk felfogni hogyan, miért? Vagy
amikor a hosszú küzdelem után a főszereplő eléri a célját, megkönnyebbülünk,
fellélegzünk. Sokszor nincs annyi időnk folytatni a történetet, amennyit
szeretnénk, és vonakodva ülünk le olvasni, mert tudjuk, milyen nehéz lesz
abbahagyni. Aztán tovább szőjük a történetet, próbáljuk kitalálni a folytatást.
Sokszor mohón olvassuk az oldalakat egymás után, türelmetlenül várva a
fejleményeket, aztán, amikor a végére érünk, felpillantunk és bánjuk, hogy
ennyire siettünk a végére érni. De olyan nehéz beosztani és be is tartani a
beosztást, ami szerint csak napi fél órát vagy 50 oldalt olvasunk. Most már
tudom, hogy az a regény, amit könnyű szívvel teszek le a kezemből, amikor véget
ért, nem volt hatással rám. Viszont az, amelyik után sóvárogva tekintek vissza
és még hónapok múlva is eszembe jut egy-egy jelenet vagy párbeszéd, esetleg
monológ, és nem vagyok képes kibékülni az író által adott befejezéssel, azt
igazán szerettem és talán tanított is nekem valamit az életről. Mert néha
tudunk tanulni a kedvenc szereplőink hibáiból is. Nehezen fogadom el mások
javaslatát, amikor regényekről van szó. Szeretem magam megválasztani a
történetet. Néha viszont én is teszek kivételt és legtöbbször olyan kalandban
van részem a kötet által, ami életre szóló. Jó meghallgatni mások véleményét
is, akik olvastak valami jót, talán nekünk is megtetszhet az, ami őket magával
ragadta. Anna Quindlen tökéletesen megfogalmazta a könyvek mibenlétét, „A
könyvek a repülőgép, és a vonat, és az út. Ők az úti cél és az utazás. Ők az
otthon.”</span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-84649734327454497982015-07-14T01:51:00.000-07:002015-07-14T01:51:04.462-07:00Nyár van!<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Múlt vasárnap, a nyári napfordulót követően
megkezdődött a csillagászati nyár. Sajnos erről az eseményről az időjárás nem
igazán vett tudomást, egész nap esett. Az utóbbi napok borús, hűvös időjárása
bizony könnyen elfeledtette velünk a nyarat. Újra előkerültek a tavaszi ruhák,
zárt cipők, bőrkabátok, sőt, egyes helyeken ismét befűtöttek a házba, annyira
lehűlt a levegő hőmérséklete. A rossz idő nem tart sokáig, bár a közelgő
Barót-napok újabb esős hétvégét jósolnak. Nyár van és ezen sem eső, sem a 16-17
fokos hőmérséklet nem változtat, mert amint továbbállnak a felhők, kisüt és
ragyog a nap, meleggel tölti meg a levegőt és a szíveinket. Mert ki ne szeretné
a nyarat? Madárcsicsergésre ébredni, a kéklő eget csodálni, a hosszú nappalokat
kihasználni, a már felébredt és munkálkodó természetet figyelni kellemes.
Eltelt egy újabb év, átestünk a hideg hónapokon és vár a kalandokat ígérő,
forró nyár. Ki lehet ülni a parkokba, sétálni, sportolni, és a munka is
könnyebben megy, ha magunkba szívtunk némi D-vitamint. Múlt pénteken az
óvodások, iskolások is kikapták a nagy vakációt és most már szabadon
játszhatnak, szórakozhatnak, pihenhetnek, nem szorít a határidő a következő
dolgozatig. Ezek a gyermekek egész évben a nyarat várták, a három hónapos
vakációt, de amint kikapták, hírtelen nem tudnak mit kezdeni a rengeteg
szabadidővel. Hozzászoktak már a rutinhoz, reggel korán kelés, iskola, tanulás,
esetleg kis szabadidő, alvás és az egész kezdődött elölről. De hamarosan
kitalálják, hogyan és mivel töltsék ki szabadidejüket, találnak elfoglaltságot
maguknak. Ezután elér később hazamenni esténként, a szülő is engedékenyebb,
hiszen másnap nem lesz iskola. Kevésbé szigorúak a szabályok, kevésbé
stresszesek a fiatalok. Ha már egész évben erre a három hónapra várunk, mert
kell vallanunk, mi, felnőttek is felszabadultabbak vagyunk ebben a lenge
időszakban, akkor tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a legtöbbet
kihozzuk belőle. Legyünk nyitottak a lehetőségekre, mondjunk igent mindenre,
vállaljunk kockázatokat, legyünk bátrak, alkossunk örök emlékeket. Ha döntés
előtt állunk, gondoljunk arra, hogyan szeretnénk erre a lépére emlékezni majd
ősszel, a sárguló falevelek szélben táncolásának bámulása közben. Ne feledjük,
a nyár gyorsan elillan, s újabb kilenc hónapot kell várnunk rá, tegyük hát
emlékezetessé!</span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-54226398784900940372015-07-14T01:49:00.003-07:002015-07-14T01:49:55.757-07:00Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU4obykBoLgO7VmklOJoA-21OSF3q-A233O3xM-Tw8QvsbI7Z5Y0yFd4hbFW7MrbeZddwg-IJmX-LxSXUHHpA66RG9onJloP3MirkOPiywNK3VGFPFwitd3XqfXXFGWy8wF89PJi1kNEQ/s1600/konyv.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU4obykBoLgO7VmklOJoA-21OSF3q-A233O3xM-Tw8QvsbI7Z5Y0yFd4hbFW7MrbeZddwg-IJmX-LxSXUHHpA66RG9onJloP3MirkOPiywNK3VGFPFwitd3XqfXXFGWy8wF89PJi1kNEQ/s320/konyv.jpg" width="196" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">A huszonnégy éve kiadott kötet csak az első része
egy magával ragadó, eseményekben dús történetnek. A sorozat utolsó kötete
tavaly jelent meg, ahogy az első kötetből készült sorozat is abban az évben
debütált. Az írónő nagyon jó mesélőnek bizonyult, hiszen már az első oldalon
felkelti az olvasó figyelmét, megragadja és el nem engedi. A történet a második
világháború után kezdődik, amikor a főszereplő Claire és a férje Frank, akivel
alig látták egymást az elmúlt években, második nászútjukra indulnak Skóciába. A
Craigh na Dun kört formáló szikláknál meglesnek egy pogány szertartást, amely
során a falubeli nők körbetáncolják a helyet napfelkelte előtt. Claire másnap
visszamegy a kövekhez megnézni egy érdekesnek ígérkező virágot, amit a köveknél
látott. Csata hangjait hallja a legmagasabb kőből, ezért odamegy és megérinti.
Ami ezután történik, nehéz elhinni. A nő valahogy visszautazik az időben a
tizennyolcadik századba, amikor a skótok harcban álltak az angol
dragonyosokkal. Időbe telik, mire rájön, mi történt vele. Néhány skót menti meg
a hírhedt Black Jack-től, aki a Claire férjének, Frank-nek az őse. A skótok
magukkal viszik, amikor látják, ért a gyógyításhoz és helyre teszi az egyik
fiatalember kificamodott vállát. Leoch várában sokáig gyanakodnak az idegen
nőre, félve, hogy talán angol kém, arról nem is beszélve, hogy alsóruhában
találtak rá, ami a kornak egyáltalán nem felelt meg, a haja is rövidre volt
vágva. A vár ura, Colum MacKenzie magához hivatja és barátságosan elbeszélget
vele, felajánlja neki vendégszeretetét, de a várban élők gyanúja sokáig nem
oszlik el. Akarata ellenére tartja ott, munkát adva neki, ápolnia kell a
betegeket és sebesülteket. Közben Claire már a szökést tervezi, hisz tudja,
csakis a Craigh na Dun köveknél kaphat választ a történtekre. Megismerkedik a
fiatalemberrel, aki lovászként szolgál a várban, James Fraser-rel. Kettejük
között hamar kialakul a vonzalom, de a nő képtelen elfelejteni a férjét,
Frank-et és továbblépni. Hetek múltán Dougal, Cloum öccse és jobb keze, magával
viszi az adók begyűjtésére. Az út során meghallgatást kér Jonathan Randall-tól
(Black Jack), aki ki akarja végezni a nőt, de Dougal és egy ügyvéd kitalálják,
hogyan menthetik meg tőle, összeházasítják James-szel, aki törvényen kívüli és
váltságdíjat tűztek ki a fejére. A történet igazán ekkor kezd beindulni, az
ember szinte kapkodja a fejét. Miután a fiatal pár elhálja az esküvőt – mivel
csak így törvényes –, egyre szorosabb kapcsolat alakul ki kettejük között,
egymásba szeretnek. Claire szoros barátságot köt Geillis Duncan-nel, a helyi
vizsgálóbíró feleségével, akiről azt híresztelik, hogy boszorkány. Miután
Geillis férje meghal, akit ő mérgezett meg, mivel mástól várt gyermeket,
boszorkánypert indítanak ellene, amibe – az események szerencsétlen láncolata
miatt – Claire is belekeveredik. Jamie megmenti a feleségét, a boszorkány
feláldozza magát. A fiatal házasok elmenekülnek a várból. Jamie-t elfogják a
vörös kabátos angolok és börtönbe viszik. Szerencsére Claire segítségére jön
pár ember a várból. Az egyik ilyen emberrel üzent neki Geillis, felfedve
titkát: ő is időutazó. Jamie-t csúnyán megkínozza Jonathan, a dragonyosok
kapitánya. Claire és szövetségesei kiszabadítják a börtönből a felakasztása
előtti éjjelen és elmenekülnek vele Franciaországba. A könyv végén Claire,
akiről addig úgy tudtuk, hogy meddő, bejelenti, hogy várandós első
gyermekükkel. </span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-60843371939840056102015-07-14T01:48:00.002-07:002015-07-14T01:48:35.946-07:00Igen!<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Gondolom sokan látták már az Igenember című filmet
Jim Carrey főszereplésével. Nos, akiknek ismeretlen a cím, röviden arról van
szó benne, hogy Carl, aki egy bankban dolgozik a hitelosztályon, megkeseredett
életet él. Él? Inkább csak létezik. Felkel, elmegy munkába, ott túlságosan is
szigorúan bírálja el a hitelkérelmeket, a kollégákkal nem ápol valami jó
viszonyt, hazamegy és ennyi. Barátai ugyan vannak, de mivel ő mindig minden
meghívásra sorozatosan nemet mond, egyre kevésbé vágynak a társaságára. Nos,
Carlnak egy este rémálma van, meghalt és ez senkit nem érdekel. Ekkor eldönti,
ideje változtatni. Elmegy egy előadásra, amit az egyik kollégája már
számtalanszor javasolt neki. Itt a guru, aki úgymond megtéríti az embereket,
ráveszi őket, hogy minden felkínálkozó lehetőségre igen-t mondjanak, kiszemeli
a férfit és megesketi, hogy ezután ő is mindig igent fog mondani. Carl élete
már abban a pillanatban megváltozik, hogy kilép az előadóteremből, a
lehetőségeket egymás után ragadja meg. Természetesen nem lenne egy kerek film,
ha nem lenne benne meg a csúcspont, amikor a főszereplő átesik a ló
túloldalára, de aztán szépen visszamászik rá és boldog a vége. Elgondolkodtam,
vajon hányszor utasítunk vissza egy lehetőséget csak mert félünk, lusták
vagyunk, túl kényelmes az életünk ahhoz, hogy bármit is változtassunk rajta? Mi
történne, ha követnénk Carl példáját és mindenre igen-t mondanánk? Sokan
elfelejtünk igazán élni a létezésünk közepette. Egy végtelennek tűnő körforgásban
élünk, dolgozunk, hogy kifizethessük a számlákat s közben alig marad időnk
megállni egy pillanatra s igazán magunkra koncentrálni, észrevenni, hogy ez az
út, amin járunk, nem vezet sehová, nem tudunk fejlődni. Fiatalként elindítani
egy karriert ma már sokkal nehezebb, mint régen, s persze az első, minimálbéres
munkából kellene autót, lakást vásárolni, ami lehetetlen. Ezért választják
sokan a külföldi munkát, ahol viszonylag rövid időn belül egész jól lehet
keresni, a pénzt viszont itthon fektetik be, építenek, de aztán muszáj
visszamenni, mert itthon megint nem lehet jutni semmire. Talán kicsit szélesebb
spektrumon keresztül kellene szemlélődni. Talán, ha másképp gondolkodnánk, ha
néha belemennénk olyan új kalandokba, alternatívába, amit eddig határozottan
elutasítottunk, egymás után jönnének a sanszok a jobb, eseménydúsabb, könnyebb
életre. Ne gondolkodjuk túl a válaszunkat, legyen mindig igen!</span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-35481925368539177382015-06-17T04:21:00.005-07:002015-06-17T04:21:56.852-07:00Film kontra könyv<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizQOAw1UrQVvzdDtS9EZg2BjKbjUSABt8sVOBotdrLhveNST_3fV9aeOjMkXCEdV0IUlEbVbZktBK1M_6GWt60eEGYpTg5c4UJHsoV0uhdDcKvzK-8SfHIg-klXPzsNXJ3hghEyBXwboc/s1600/Egy+boltkoros+naploja.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizQOAw1UrQVvzdDtS9EZg2BjKbjUSABt8sVOBotdrLhveNST_3fV9aeOjMkXCEdV0IUlEbVbZktBK1M_6GWt60eEGYpTg5c4UJHsoV0uhdDcKvzK-8SfHIg-klXPzsNXJ3hghEyBXwboc/s1600/Egy+boltkoros+naploja.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Két napja fejeztem be a könyvet s arra gondoltam
újranézem a filmet, lássuk, mennyire volt hű a papírra vetett szavakhoz. Hát,
ismét csalódnom kellett. Az egy dolog, hogy a könyv jobb, az meg egy másik,
hogy alig maradtak közös elemek. Először is a helyszín: New York. Az írott
verzióban a főszereplő, Rebecca Bloomwood Londonban él. Megértem, hogy
Hollywood szerint a „nagy alma” több vonzerővel bír, de talán kis túlzás
ennyire más kultúrájú helyszínt választani. Nézzük a szereplőket. A könyvben
Becky főbérlője Suze, akit a gazdag szülei tartanak el. Ezzel szemben a filmben
szakadt kabátban jelent meg. A könyv továbbá többször is említi, hogy a két
lány együtt vásárol, amire a filmben az esküvői ruhanézegetésen kívül nem kerül
sor. A könyvben Suze nem tudja pontosan mekkora anyagi kalamajkába keverte
magát Becky. A film legelején viszont már mindent tud, sőt, segít neki a
behajtó elől menekülni. Tarquin a könyv szerint Suze unokatestvére, míg a
filmben a jövendőbeli férj. Így a Rebecca-Tarquin randevú persze kimaradt. Luke
a könyvben sikeres vállalkozó, míg a filmben az ezt megelőző történteket
láthatjuk, elhagyja munkahelyét s belevág a saját cég indításába. A könyv
szerint barátnője van, a filmben viszont szingli. Annyi minden különbözik, hogy
szinte fel sem lehet sorolni. Ahogyan Rebecca megkapja a pénzügyis munkát,
jelentkezés az Alette magazinhoz, sajtókonferencia Miamiban. Mintha nem is eme
könyv alapján készült volna a forgatókönyv annyira átírták. Én megértem, hogy a
nézők kedvében kell járni, de azért a neveknél meg a sálnál többet is
átvehettek volna a könyvből. Amerikaivá tették az egészet. (A zöld sálas lány
álnév alatt jelentet meg pénzügyi tanácsokat tartalmazó cikkeket Becky az új
munkahelyén, ez a sál az, ami révén megismerkedik majdani főnökével, aki
kisegíti őt pár dollárral, mivel neki nem telik rá, de mindennél jobban meg
akarja vásárolni, hisz abban, hogy majd a sál segít jól szerepelni az
állásinterjún). Azért a fő vonalat mindkét esetben jól ábrázolják, adott egy
huszonéves lány, aki nyakig ül az adósságban, képtelen visszavenni a vásárlási
mániájából. Meglátja a friss ruhadarabokat a kirakatok próbabábáin és érez
valamiféle késztetést, muszáj vásárolnia. Nyomon követhetjük a boltkóros,
vásárlásmániás lány nehéz és rögös útját, amint kimászik az adósságból s közben
a szerelem is rátalál – ahogy ez persze várható egy ilyen
romantikus-vígjátéktól ill. tiniregénytől. Ebben az esetben érdemes a könyvet
is elolvasni meg a filmet is megnézni, hiszen majdhogynem két különböző
történet tárul elénk. Ha egy tízes skálán kellene értékelni a film-könyv
hűséget 2-öt adnék neki. <o:p></o:p></span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-4079254992859967772015-06-17T04:20:00.000-07:002015-06-17T04:20:16.554-07:00Jane Austen: Büszkeség és balítélet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjov_nzMS4PsOrAB8MJzbLtNhRTL1sXMkF1mFFSzZYmh1leqcrn6W0n5aoQIwS4ScU7OC4C0eX3sHbx9MVQ8zGArv2PVMqKpKtfuQJw-vATgf8CoVZ7jYj2Znp3B80XzI96e8gmhemW0AE/s1600/Buszkeseg+es+balitelet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjov_nzMS4PsOrAB8MJzbLtNhRTL1sXMkF1mFFSzZYmh1leqcrn6W0n5aoQIwS4ScU7OC4C0eX3sHbx9MVQ8zGArv2PVMqKpKtfuQJw-vATgf8CoVZ7jYj2Znp3B80XzI96e8gmhemW0AE/s320/Buszkeseg+es+balitelet.jpg" width="196" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<i><span style="background: white; color: #252525; mso-bidi-font-family: Arial;">„Általánosan
elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.
Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen
ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti
tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit.”</span></i><span lang="HU"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Ki ne hallott volna már Miss Austen legremekebb
művéről? Ha a regényt nem is olvasta mindenki, a belőle készült filmek és
sorozatok egyikét legalább bizonyosan látták. A mű 1813-ban jelent meg, a
szerző második regénye volt. A könyv középpontjában a Bennett család áll, Mrs.
Bennett életcélja jól férjhez adni öt leányát, ám Elizabeth-tel meggyűlik a
baja, a jó eszű és éles nyelvű lány szélesebb perspektívában gondolkodik, ebben
apja is támogatja őt. A történet azzal kezdődik, hogy a szomszéd birtokot bérbe
vette a fiatal, gazdag és nőtlen Mr. Bingley. Mrs. Bennett máris jövendőbeli
vejét véli látni a fiatalemberben, ezért meghivattatja magukat az új szomszédok
által rendezett bálba. Itt ismerkedik meg a férfival Jane, a legidősebb lány,
aki gyönyörűségével és derűs hangulatával azonnal meg is hódítja annak szívét.
Szintén itt ismerkedik össze Lizzy Mr. Darcy-val, akiről csakis rosszat
hallott, s akinek gőgje alátámasztja mindezt. Mr. Darcy viszont gyengéd
érzelmeket kezd el táplálni a lány iránt. A helyzet bonyolódik, amikor Lizzy
házassági ajánlatot kap Mr. Collinstól, Bingley-ék elutaznak Londonba, magára
hagyva a kétségbeesett Jane-t. Amikor Mr. Darcy váratlanul megkéri Lizzy kezét,
ő a fejére olvassa összes gőgjét. A bűnök legtöbbje alaptalannak tűnik, mások
pedig érthetőnek mutatkoznak. Elizabeth ráébred, a férfi valójában szerette.
Elkeseredésében utazásra indul nagybátyjával és nagynénjével. Amikor meglátogatják
Pemberley-t, Mr. Darcy birtokát, az mindent elkövet, hogy bebizonyítsa
Lizzy-nek, mennyire tévedett, amikor gőgösnek, büszkének nevezte. Elizabeth
beleszeret Darcy-ba. Lydia, a legkisebb lányok egyike, elszökik az ott
állomásozó ezred tisztjével. Darcy időt és pénzt nem kímélve mindent megtesz,
hogy tisztára mossa a lány nevét és a Bingley és Jane kapcsolatát is rendbe
hozza. Lizzy már tudja, mekkorát tévedett, amikor visszautasította a férfi
ajánlatát, ám félő, hogy az végleg lemondott róla. Hírtelen felbukkan Darcy
nagynénje, aki feldúltan közli Lizzy-vel, az a híresztelés járja, hogy Darcy
eljegyezte őt. Elizabeth tisztázza a helyzetet, miszerint nem menyasszonya a
férfinak, de arra már nem hajlandó esküt tenni, hogy soha nem is lesz az. Darcy
később felkeresi Lizzy-t, közli, nagynénje őt is felkereste ugyanazon okból.
Elizabeth megvallja, hogy cseppet sem gyűlöli a férfit, aki újra megkéri a
kezét. <o:p></o:p></span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-75160308244414581882015-06-13T03:42:00.000-07:002015-06-13T03:42:05.466-07:00Meg Cabot: Tinibálvány<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo5oq7REMdnHBXxXYVj_TsgvUzlkYSxsT-WwT9tVmorLFVJ2S0IYhrgj5jcdsxFY2KVC2-1BtwYyhhywrdOZZPMMU09twgLWzuq3PuNSy6vFBiPpbu1hpznkTMYaSqYuTMb0bfvgMZRbA/s1600/Tinibalvany.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo5oq7REMdnHBXxXYVj_TsgvUzlkYSxsT-WwT9tVmorLFVJ2S0IYhrgj5jcdsxFY2KVC2-1BtwYyhhywrdOZZPMMU09twgLWzuq3PuNSy6vFBiPpbu1hpznkTMYaSqYuTMb0bfvgMZRbA/s1600/Tinibalvany.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">A tizenhét éves Jenny Greenley élete fenekestől
felfordul, amikor a híres fiatal színész, Luke Striker az iskolájába jön, hogy
inkognitóban bepillanthasson a gimnazisták életébe, így készülve fel következő
szerepére. Jen az egyetlen diák a suliban, akit az igazgató és néhány tanár
beavat a titokba, ezzel egyetemben megkérik, legyen Luke mellett az első
napokban, segítsen neki kiigazodni. Jen tagja az iskolaújságnak, ahonnan
legtöbb barátját ismeri, Scott-ot, akivel együtt voltak táborban múlt nyáron és
akivel ugyanazokat a könyveket olvassák, Geri-t, Scott barátnőjét, aki
bizalmába fogadta a lányt. Legjobb barátnője Trina, akivel állandóan chatelenk,
e-maileznek, pedig egymás melletti házakban laknak. Mindent megbeszélnek, ezért
is esik nehezére Jen-nek megtartania a titkot. Az iskolában minden lány
szerelmes a jóképű színészbe, Luke-ba, kivéve persze Jen-t. Sokan bármire
képesek lennének azért, hogy találkozzanak a fiúval. A lány az iskolaújság
anonim tanácsadórovatát vezeti, s oda naponta érkeznek levelek ezzel
kapcsolatban. Jen szava eláll egy pillanatra, amikor először találkozik
Luke-kal, aki négy napon át, mint kiskutya követi mindenhova. A kórus, amelynek
Jen és Trina is tagja, autómosást szervez, hogy pénzt gyűjtsenek a flitteres
fellépőruhákra azok számára, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy
száznyolcvan dollárt költsenek egy darabra, amit soha az életen sehova nem
tudnak majd többé felvenni. A Chi Chi’s parkolójában mindenki szeme láttára
szakít az álompár: Scott és Geri. Trina először rosszul érzi magát emiatt,
mivel az egész balhé abból fakadt ki, hogy ő nekidobta vizes-mosószeres
szivacsát a srác mellkasának, aki ezután körbekergette a parkolóban. Aztán
rájön, hogy valószínűleg régebbi problémák kerülhettek a felszínre, melyek
elvezettek a szakításhoz. Autómosás közben Luke levette felsőjét és láthatóvá
vált híres tetoválása, a volt barátnője, Angelique neve. Amikor Trina-nak
leesik a tantusz, Jen beráncigálja őt az étterem mosdójába, ahol elmondja neki
az igazat. Ám az egyik fülkében ott zokog Geri, aki ugrándozva tör elő a hír
hallatára. Jen mindkettejükkel megígérteti, hogy titokban tartják Luke kilétét.
Mire azonban kiértnek a parkolóba, a fiú egy autó tetején áll, amit körbevettek
a megszállott rajongók. A srác odahivatja limuzinját a parkolóba és Jen-nel
együtt távoznak tóparti házába. Itt elmondja neki, hogy egész héten figyelte,
hogyan viselkedik és tudja, képes lenne megállítani a rossz dolgokat a suliban,
például segíteni a lányon, akit tehénnek csúfolnak, visszaszerezni Mulvaney
tanárnő babáját, amit a végzősök loptak el a latinteremből. Jen kioktatva érzi
magát és nem is érti, mit akar tőle Luke. Amikor hazamegy, a legjobb barátnője
éppen interjút ad az egyik országos televíziónak. Kettejük barátsága megsínyli
ezt a titkot, mivel Trina halálosan féltékeny Jen és Luke barátságára. A
színész visszamegy Hollywood-ba, de előtte még elhívja Jen-t a bálba. A bálig
levő másfél hétben Jen teljesen megváltozik, kiáll a kövér lány mellett, segít
neki az alakjához megfelelően öltözni, visszaszerzi a tanárnő babáját és egyre
szorosabbra fűzi barátságát Scott-tal. Kilép a kórusból, mert egyszerűen nem
bírja megtanulni azokat a bonyolult kézmozdulatokat, és amúgy sincs már értelme
oda járni, már nem beszél legjobb barátnőjével. A bál napjára azonban
kibékülnek, Trina rájön, nincs értelme irigykednie, és arra is, hogy Jen-nek
egész idő alatt igaza volt, amikor arra próbált rávilágítani, csak azért van
Steve-vel, mert hazaviszi a suliból és ingyen megnézhet minden filmet a moziban.
Ám a srác dobta őt, és most lett világos előtte, ő az igazán hozzá való fiú. Trina
és Jen a házuk előtti füves részen fotózkodnak, riporterek hada mellett, mert
amióta kiderült, Luke Striker Jenny Greenley-t viszi a bálba, mindenki a kis
Jenny-re volt kíváncsi. Megérkezik a limó, ám Steve száll ki belőle, Luke
motorral érkezik. A bálon királlyá és királynővé koronázzák Luke-ot és Jen-t.
Ezután derül ki, hogy Luke összejött Geri-vel, akivel minden nap csak
veszekedtek a suliban. Jen és legjobb barátnője, meg annak újbóli pasija,
Scott, lelépnek az egyik osztálytársuk anti-báljára. Itt találkozik újra Jen és
Scott és jönnek rá, hogy mindvégig szerették egymást, csak Geri érzelmeik
útjában állt. <o:p></o:p></span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-86399494767844094882015-06-13T03:40:00.001-07:002015-06-13T03:40:37.266-07:00Katie Ashley: Az Ajánlat<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdVd9TP7_82e07iptpLGJr5cl-qd9Su2jwb__LQQiT0u6FTqDXkD-71Z72jCI6tha9xN3DaBbm-3hH2OQfi9jxUmE6oiOKJVvGVEktfI8UHZal6Jt0unuxUYbdUwFczG4xjo0mPfi7oeo/s1600/Az+ajanlat.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdVd9TP7_82e07iptpLGJr5cl-qd9Su2jwb__LQQiT0u6FTqDXkD-71Z72jCI6tha9xN3DaBbm-3hH2OQfi9jxUmE6oiOKJVvGVEktfI8UHZal6Jt0unuxUYbdUwFczG4xjo0mPfi7oeo/s320/Az+ajanlat.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Emma Harrison munkájában sikeres, ám magánélete
csőd. Jegyese és édesanyja halála után bezárkózott, az évek észrevétlenül
teltek el, arra gondol, most kell gyermeket vállalnia, akár egyedül is, hiszen
biológiai órája már ketyeg s nincs ideje a hercegre várni, akinek a fehér lova
valószínűleg lábát törte, mert se híre, se hamva. Megkéri hát meleg barátját,
hogy legyen spermadonor, segítsen neki anyává válni. Ám a barát visszautasítja
a kérést, ezért össze is vesznek kis időre. Egy bocsánatkérés-kísérlet során
tűnik fel Aidan Fitzgerald, a szoknyavadász, akinek sikerül szétválasztania a
veszekedő barátokat. Aidan a karácsonyi partin bepróbálkozott Emma-nal, aki
csuklóból utasította őt vissza, miután a kolléganőitől értesült a férfi
nőcsábász voltáról. Ekkor határozta el, hogy övé lesz a nő, kerül, amibe kerül.
Itt volt hát az alkalom. Aidan beszédbe elegyedett Emma meleg barátjával,
akiről először azt hitte a kedvese és bántani próbálja. Kiderült, a férfi nem
volt hajlandó spermadonorrá válni a nő kedvéért. Aidan megvárja Emmat, aki
közben a mosdóban hozta rendbe magát és elhívja egy italra a törzshelyére. Az
este során a férfi elmondja, hajlandó vállalni a donor szerepét, de csakis, ha
természetes úton történik a nemzés. A nő hosszú gondolkodás után belemegy az
ajánlatba, hiszen a férfi nagyszerű génekkel rendelkezik, ő meg mindennél
jobban vágyik egy babára és azonnal ellágyul a szíve, amikor arra gondol, hogy
egy év múlva már a kezében tarthatja csecsemőjét. Emmat nagy meglepetés éri,
amikor egy olcsó hotelszoba helyett a nászutas lakosztályban találkoznak
először a férfival. Innentől kezdve részletekben hasonlít a regény A szürke
ötven árnyalatára, ami a részletességet illeti a két ember szexuális
együttlétének leírásában. Találkozásaik egyre sűrűsödnek, ám az első hónapban
nem járnak sikerrel. Ekkor a férfi mindent megtesz, hogy Emmat megvigasztalja,
meghívja csodás külvárosi otthonába, összeismerteti kutyájával, vacsorát főz
neki és még az unokaöccseinek is bemutatja, akik úszni jöttek át hozzá. A nő
nem tudja hova tenni a férfi gondoskodását, hiszen ez alkalommal nincs szó
intim együttlétről. Kapcsolatuk egyre szorosabbra fűződik a következő
gyermekcsináló alkalomig. A férfi utánanézett, mit tehet, hogy a megtermékenyülést
elősegítse, ami meglepi Emmat. A férfit közben előléptetik, így munkája gyakran
külföldre szólítja, ez kissé nehezíti kettejük kapcsolatát. Viszont amikor
hazaér a nagyobb utakról, egyre szebbnek és vonzóbbnak találja a nőt. Hamarosan
sikerrel járnak, Emma áldott állapotba kerül. Amikor közli Aidan-nel, az mintha
csalódott lenne, hogy többet nem lehetnek együtt. Kapcsolatuk viszont
folytatódik, Emma megismerkedik Adian apjával, aki egyből levágja, hogy a nő
terhes. Miután fia elmagyarázza neki, hogy is áll a kettejük kapcsolata, arra
biztatja, vegye el feleségül, ha már az ő gyermekével váradós és amúgy is
látja, szeretik egymást. Kis idő múlva a lány nagyszüleit látogatják meg, ahol
pajtapartit tartanak. A férfi rájön, Emmának apára lesz szüksége gyermeke
felneveléséhez és berezel. Mindent megtesz, hogy eltaszítsa magától a nőt, akit
pedig teljes szívéből szeret. Egyik nap, amikor azt adja be Emma-nak, hogy
sokáig dolgozik, az átmegy hozzá a kutyával, akit a kutyanapköziből hoz el és
rajtakapja a férfit egy másik nővel. A nő megijed, amikor meglátja a várandós
kismamát, akiről azt hiszi, Aidan felesége, bocsánatot kér Emma-tól és elrohan.
Emma hihetetlenül dühös Aidan-re, amiért tönkretette a már-már tökéletesen
talakuló kapcsolatukat. Képtelen hazavezetni, nem lát a könnyeitől, ezért
félreáll az autójával. A sors fintora, hogy éppen Aidan nővérének házánál állt
meg, aki már találkozott vele és meg is kedvelte. Amint meglátta az autóban
síró kismamát, tudta, öccse már megint elszúrt egy remek kapcsolatot, mint
tinédzser korában, amikor megijedt a házasság gondolatától és megcsalta
szerelmét. Aztán persze évekig próbálkozott kibékülni vele és csak az esküvője
napján adta fel a reményt. Ezt megelőzendő Aidan nővére behívja házába Emma-t
és taktikázni kezdenek, hogyan lehetne elérni, hogy a férfi térden csúszva
kérjen bocsánatot tőle. A történet „A javaslat”-ban folytatódik. <o:p></o:p></span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-19884157472379139092015-06-13T03:38:00.001-07:002015-06-13T03:38:50.518-07:00Jegyzet<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span lang="HU">Néha bármit megteszünk, hogy ne kelljen
szembesülnünk egy problémával. Egész héten azt mondogatjuk magunknak, hogy majd
hétvégén megoldjuk, mert a sok munka mellett nem tudunk százszázalékosan rá
koncentrálni. Aztán, amikor eljön a szombat, amit egész héten vártunk, mert
amúgy belefáradtunk a munkába, arról álmodoztunk, hogy nyugodtan leheveredünk a
kanapéra, és végre lesz időnk átgondolni a dolgainkat, képesek vagyunk elővenni
a munkát, amit egész héten a pokolba kívántunk, csakhogy ne kelljen szembenézni
a problémánkkal. Elővesszük azt a már hetekkel ezelőtt megkezdett regényt és
befejezzük, és amikor elolvastuk az utolsó oldal utolsó mondatát is, kutató
pillantásokkal pásztázzuk körbe a szobát, hátha találunk valamit, ami nincs a
helyén, vagy egy pókhálót, amit azonnal el kell tüntetni. De semmit nem
találunk, mivel már takarítottunk. És ekkor kerül sorra a munka, mert bármit
megteszünk, csak gondolkodni ne kelljen. Lehetünk bármilyen fáradtak, mintha
egyszerre megújult volna az energiánk, nem érzünk fáradtságot. Be is fejezzük,
amit elkezdtünk. Amit amúgy elért volna hétfőn megcsinálni. De nem, nekünk a
szombat délutánunkat kell ezzel tölteni, különben még meg kellene hoznunk egy
döntést, ami a felnőtt élet legijesztőbb része. Az órák lassan eltelnek, s leszáll
az est, mi meg picit megnyugszunk, ügyesen kicseleztük a napot, sokat
dolgoztunk és egyáltalán nem kellett felelősségteljesen viselkednünk a
magánéletünkkel kapcsolatban. Ám eljön az óra, amikor ágyba bújunk s legyen az
bármilyen későn is, a kérdés, ami egész nap üldözött, ami elől egész nap
menekültünk és mondvacsinált indokokat találtunk ki, hogy elkerülhessük, nem
enged aludni. Ott lebeg a szemünk előtt, amiből mostanra már teljesen kiment az
álom. Ilyenkor átgondoljuk, miért is kerültük el egész nap ezt a pillanatot,
hiszen percek alatt megoldhattuk volna a gondot. Sorra vesszük a pro és kontra
érveket, és meghozunk egy döntést. Egy döntést, amit nem gondoltunk át
megfelelően, már most jól tudjuk, hogy másnap reggel teljesen másképp fogjuk
látni a dolgokat, és egyáltalán nem leszünk hajlandóak megtenni mindazt, amit
itt, az álmatlanság börtönében megfogadunk, és ezzel nyugtatjuk idegeinket.
Mennyivel egyszerűbb lett volna ott és akkor átgondolni dolgainkat, amikor és
ahol annak helye volt. De nem, mi mindig a nehezebb utat választjuk, nekünk nem
felel meg a kézenfekvő megoldás, annál mi okosabbak vagyunk, s kitalálunk
olyat, ami egyáltalán nem valószerű. Összedőlne a világ, ha egyszer az életben
a könnyebb utat választanánk, hiszen nekünk küzdeni kell, nem adhatjuk meg
magunkat. Addig húzzuk, csavarjuk a dolgot, hogy végül semmire nem jutunk. Mert
teljesen világos előttünk, hogy amit elalvás előtt eldöntöttünk, azt nem fogjuk
megvalósítani. Reggelre egészen másképp látjuk a helyzetünket és szidjuk magunkat,
amiért már megint ezt a módszert használtuk. Végül nem jutunk semmire.
Természetesen. Addig várunk a kis problémánk megoldásával, amíg történik valami
és megváltoztatja a képet. Ekkor egy pillanatra megkönnyebbülünk, nem is
kellett döntenünk, minek is fárasztottuk magunkat ezzel. És így elszalasztottuk
a lehetőséget. Addig menekültünk előle, aztán addig filóztunk rajta, hogy
egyszerűen elmúlt az alkalom. Jellemző az okosabb emberekre, hogy túlgondolnak
mindent. Addig agyalnak, hogy már a végén nem marad semmi, elillannak a
lehetőségek. Bezzeg az egyszerűen gondolkodó emberek boldogok, könnyen hoznak
meg döntéseket, mert nem gondolkodják túl, ők a megérzéseikre hallgatnak. S
milyen jól teszik! Képzeljük el az életünket úgy, hogy csuklóból vágjuk rá a választ
egy-egy ajánlatra, mennyivel könnyebb lenne úgy az élet. <o:p></o:p></span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-89763883685051715172015-06-06T03:28:00.002-07:002015-06-06T03:28:44.585-07:00Az álmok valóra válnak<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Mennyire mesebeli kijelentésnek tűnik, pedig igaz.
Álmaink, vágyaink megvalósulnak… idővel. És ha eléggé hálásak vagyunk értük,
visszapillantunk a múltra, amikor mindennél jobban vágytunk rájuk, el is
hisszük. Lehet kicsit, vagy nagyot álmodni, mindegy. Minden körülöttünk azért
dolgozik, hogy valósággá váljon az, amit elképzeltünk s tetszett nekünk. Néha,
amikor valaki valami kiemelkedőt hajt végre, elhangzik a kulcsmondat:
„Megvalósította az álmát”. S ha mi, a hír olvasói, hallgatói éppen életünknek
egy kevésbé fényes szakaszában vagyunk, hajlamosak vagyunk azt szajkózni, hogy
csak szerencséje volt. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa – tartja a
mondás. Ne várjuk másoktól, hogy majd ők megvalósítják az elképzeléseinket.
Mindenki a saját útján jár, saját életével foglalkozik. Azok, akik ügyesebben
zsonglőrködnek a tehetségükkel, másokat fognak alkalmazni arra, hogy segítsenek
neki az ő álmait megvalósítani. Ezek a kis manók, mi, mindennapi emberek,
sokszor észre sem vesszük, csupán parányi részei vagyunk egy jól működő
szerkezetnek s ha lenne elég bátorságunk, mi magunk is alkothatnánk hasonlót,
talán jobbat is. De valamiért félünk kilépni mások árnyékából. Kényelmesebb
nekünk a „nagy ember” háta mögé állni, néma maradni. Senki nem születik
gyávának. Ezt, mint ahogy oly sok képességet is, elsajátítjuk. Ijesztgetnek a
szülők, tanítók, barátok és lassan már mindentől félnünk kell, míg be nem
bizonyítjuk, hogy nekünk semmi bajunk nem esik, ha átlépjük picit a határokat.
Mit szólna a mai felnőtt énünkhöz a gyermekkori énünk? Észrevenné egyáltalán az
utcán, vagy elmenne mellette? Büszke lenne ránk? Kétlem! Gyermekként mertünk
hatalmasat álmodni, meg akartuk hódítani a világot, bármire képesnek éreztük
magunkat, semmitől nem rettentünk vissza. Aztán az évek teltével egyre lejjebb
adtunk az elképzeléseinkből, igényeinkből, míg szinte semmi nem maradt, mindig
jó az, ami éppen van. Miért legyünk olyanok, akiknek minden megfelel? Merjünk
változtatni. Soha nem késő kilépni az árnyékból, megmutatni, mit is rejtettünk
sok évig véka alá. Bátornak lenni nehéz. Rettenetesen nehéz vállalni a
kockázatot, hogy elbukhatunk, valami nem sikerül. Folyamatosan rettegünk
valamitől. Számlák, munkahely elvesztése, egészség megromlása, idős rokonok
elvesztése. Szinte minden alkalommal összeszorul a gyomrunk, amikor szokatlan
időpontban telefonál egy ismerős, vagy amikor ismeretlen számmal keresnek. Ne
gondoljunk a legrosszabbra. Ezzel csak bevonzzuk a negatív dolgokat az
életünkbe. Ha jó hírt várunk, azt fogunk kapni. Az első lépéseket megtenni a
legnehezebb, levetkőzni a rossz szokásokat, berögződéseket. Az elején át kell
gondolnunk minden lépésünket, mert másképp cselekszünk, mint régen, az
árnyékban pihenve. De idővel rögzülni fognak az agyban az új szokások s pár
hónap elteltével már automatikusan gondolkodunk és cselekszünk az új
személyiségünknek megfelelően. Néha jót tesz, ha visszatekintünk az útra, amit
eddig tettünk meg. Bárhol is tartsunk ma, biztosan találunk okot arra, hogy
büszkék legyünk magunkra. Talán el is képedünk egy-egy cselekedetünkön, ma már
nem mernénk megtenni azt, amit akkor. Ne fogjuk az elmúlt fiatalságra a
bátorságot, mert az volt és nem meggondolatlanság. Merítsünk erőt mindenből,
amire büszkék lehetünk. Hiszen minden nap megvalósítunk egy kisebb álmot,
felkelünk és jelenlétünkkel jobbá tesszük az emberek közérzetét, talán sikerül
egy-egy mosolyt is csalni az ismerős arcokra. Egyik lépést tesszük meg a másik
után. Ha már megvan a terv, amit jó, ha időkerethez is kötünk, amit betartunk,
sikerülnie kell, legyen az bármi, amit megálmodtunk. Soha ne feledjük, hogy
csakis mi vagyunk felelősek a saját életünkért. Azt szokták mondani, hogy az út
végén nem azt bánjuk meg, amit megtettünk, hanem amit elszalasztottunk
megtenni. Így álljunk a dolgokhoz. Vizualizáljunk. Segít, ha látjuk magunkat
álmaink megvalósítása közben, érezzük, amit akkor éreznénk. Nincsen pontos
recept, csak egy a fontos, hallgassunk a szívünkre s addig cselekedjünk, amíg
nem késő. Minden reggel új lehetőséget kapunk, használjuk ki okosan. </span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-59598127074602783052015-06-06T03:26:00.000-07:002015-06-06T03:26:36.101-07:00Gayle Forman: Ha maradnék<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMxJMTbxPmrUo4940ROo08uqs0RPUGUm1bI-Ln1AyNnS7kQjQKt2KdCT9r0BkeVJqoc5xoI5JVznCi8i5ioq9k6cSzo-a3BlYyjaonDm6yc_jndcNLlGxhTTu5tL1UawbuOxdeAvmIcng/s1600/Ha+maradnek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMxJMTbxPmrUo4940ROo08uqs0RPUGUm1bI-Ln1AyNnS7kQjQKt2KdCT9r0BkeVJqoc5xoI5JVznCi8i5ioq9k6cSzo-a3BlYyjaonDm6yc_jndcNLlGxhTTu5tL1UawbuOxdeAvmIcng/s320/Ha+maradnek.jpg" width="225" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">A 2009-ben megjelent nagysikerű regény a 17 éves
Mia Hall-t mutatja be, aki egy súlyos autóbaleset következményével küzd. Egy
ritka havas napon, amikor az iskola zárva tart, ezért Mia, kisöccse Teddy és
apja Denny is örül a szabadnapjának, s anyja, Kat is szabadnapot vesz ki, a
család elindul a nagyszülőkhöz. Ám soha nem érnek oda. Autójuk megcsúszik az
úton. Mia-nak testen kivüli élménye van. Látja saját mozdulatlan, tehetetlen
testét a földön fekve, látja hallott szüleit és a kisöccsét is. Azonban
segíteni nem tud rajtuk. Senki nem látja s nem is hallja őt. Kettejüket
beszállítják a kórházba. Mia kómába esik, ezért továbbviszik egy nagyobb
városba. Végigköveti az eseményeket, ott van a váróteremben a nagyszüleivel, a
barátaival. Az ablakban állva várja a barátját, Adam-et. A kórházi eseményeket
visszapillantásokkal szakította meg a szerző, amelyek által megismerhetjük a
visszahúzódó, de ritka tehetséges Mia-t, modern, életvidám családját, az
Adam-mel való kapcsolatának kezdetét. A fiú az iskolában figyelt fel Mia-ra,
miközben a lány a csellóján játszott. Az egyre ismertebb zenekar frontembere
nagy népszerűségnek örvendett a lányok körében. Tetszett neki, hogy Mia az
embert látja benne s nem a felfele ívelő karrierjét. Kapcsolatuk lassan és
kissé bizonytalanul alakul. Szerelmük rózsája óvatosan bont virágot, de olyan
szépet, aminek csodájára jár a világ. A lány nehezen illeszkedik be a srác
bulizós baráti körébe. Közben telik az idő s a fiataloknak főiskolát kell
választaniuk. Mint kiderül, a döntés elválaszthatja őket, ezért Mia eltitkolja,
amikor meghallgatásra megy a Carnegie Hall-ba, New York város legszínvonalasabb
zeneintézetébe. Emellett az egyre gyakoribb koncertek sem kedveznek a
kapcsolatnak. A fiatalok lassan eltávolodnak egymástól, ami mindkettejüknek
fáj, de a baleset reggeléig egyikükben sem merül fel a találkozás lehetősége.
Mia kitérő választ ad, amikor szülei rákérdeznek, hogy elmegy-e a koncertre,
amit az immár híres zenekar tart a városban. Adam viszont otthagy csapot-papot,
amikor megtudja, hogy egykori kedvesének baja esett. Mindent megpróbál hogy
bejusson az intenzív osztályra, ahol a lányt tartják, de oda sajnos csak a
családot engedhetik be. Mia legjobb barátnőjének segítségével mégis sikerül
bejutnia pár pillanatra. Ekkor elmondja neki, mennyire szereti és megkéri, hogy
maradjon, bár tisztában van vele, hogy mennyire nehéz sors vár a lányra, hiszen
mindkét szülője és már kisöccse is meghalt. A szellem Mia mindezt hallja, de
nehezére esik döntésre jutni. Ebben a világban várják a nagyszülei és a
szerelme, a másikban viszont ott van a családja. Merre induljon?</span><span style="line-height: 150%;"> </span><span style="line-height: 150%;">Mia-nak mindene megvolt a szörnyű baleset
előtt, csodálatos család, tehetség, szerelem, felvétel a konzervatóriumba (a
felvételi eredménye a baleset idején érkezett meg a házukba s a levelet Adam
vitte be a kórházba s olvasta fel neki). Napokig képtelen dönteni. Végül Adam
segít neki, a lány levetít maga előtt egy képet, milyen lenne a jövője, ha
maradna és dönt, visszatér a fizikai valóságba. A regénynek van egy második
kötete is, Hova ment (eredeti nyelven Where She Went), amiben ezúttal Adam
szempotjából vannak bemutatva az események. A két fiatal évekkel az autóbaleset
után találkozik New York-ban és együtt töltenek egy éjszakát a városban
sétálva, miután a srác megnézte Mia előadását. </span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-6148075053669946972015-05-24T04:04:00.004-07:002015-05-24T04:04:57.636-07:00George Orwell: 1984<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBGKyRc8auMmB-uTSiyd4R34lfID424ipRJWSr_EuuHwRXnfJo4q4RbYF7oJkr183OkOX9xKH5kqBWtgobN4bMp9mrws-8x4gQIRXnl2XGE8ivvOp_h9GdG4edtdGPKghwOQ8qz6dr_W0/s1600/1984.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBGKyRc8auMmB-uTSiyd4R34lfID424ipRJWSr_EuuHwRXnfJo4q4RbYF7oJkr183OkOX9xKH5kqBWtgobN4bMp9mrws-8x4gQIRXnl2XGE8ivvOp_h9GdG4edtdGPKghwOQ8qz6dr_W0/s320/1984.jpg" width="270" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Az 1948-ban írott regény egy, az író által
elképzelt jövő képét vetíti az olvasó szemei elé. A főszereplő, Winston Smith a
Belső Párt tagja, Londonban él, Óceánia fővárosában, ami éppen háborúban áll
Kelet-Ázsiával és szövetséges Eurázsiával. Bár ez az állapot soha nem tart túl
sokáig, a regény során is megcserélődik a felállás és Winston is
visszaemlékszik pár ilyen esetben. Ebben az utópikus világban mindenkit
figyelnek. Teleképeket helyeztek nemcsak az emberek otthonába, hanem a
munkahelyükre, az étkezőbe, ahol ebédelnek, de még a mosdókba is. A telekép
állandóan sugároz valami adást, általában a Nagy Testvért dicsőíti, emellett
viszont a képernyőn keresztül látják a néző minden mozdulatát. Aki egyetlen
arra utaló mozdulatot is ejt, ami a Párt felfogása ellen van, azt elviszik, és
életének minden nyomát kitörlik, mintha soha nem is létezett volna. Winston
munkája is ehhez hasonlatos, ő a Times lapszámainak cikkeit javítja ki a
történések alakulása alapján. Például, ha tavasszal azt jósolták meg, hogy bő
lesz a búzatermés, és ez ősszel nem így lett, akkor Winston visszakapja a Times
azon számát, amelyben a helytelen kijelentés megtörtént és kijavítja. A
történelmet minden nap átírják, alakítják a jelen eseményei alapján. Azt a pár
könyvet, amelyet szabad az embereknek olvasni, számtalanszor visszaszedik és
átírják. Nagy Testvér figyelő tekintete kísér mindent és mindenkit, mivel
hatalmas plakátjaival tele van a város és még az épületek belseje is. Egy
napon, amikor a kötelező Két Perc Gyűlöleten vesz részt, Winston elkapja a
Belső Párt egyik vezetőjének pillantását, O’Brien, akiről azt hiszi, hogy
szövetséges és egy sötét hajú lányét, akiről viszont azt hiszi, hogy kémkedik
utána és tönkre akarja őt tenni. Winston naplót kezd írni 1984 április 4-én,
írásait O’Brien-nek címezi és ügyel, nehogy a teleképből meglássák, mit művel.
Amikor gondalatainak utat enged, azt veszi észre, hogy a LE A NAGY TESTVÉRREL!
felkiáltásokkal írja tele a papírt. Tisztában van vele, hogy ha ezt valaki
meglátja, azonnal elviszik, talán börtönbe kerül, de az is lehet, hogy azonnal
kivégzik gondolatbűn elkövetésével. Néhány nappal később Julia, a sötét hajú
lány kapcsolatba lép vele. Mint kiderül, a lány vonzódik a férfihoz, ezért
követte éjszaka, amikor az egy régiségkereskedésbe látogatott (ami tilos).
Román alakul ki kettejük között. Mindig vigyázniuk kell hol és mikor
találkoznak, mert amúgy tiltott az emberek közötti kapcsolat kialakulása az
elvtársi kapcsolaton kívül. Winston feleségével a megadott időközönként hált együtt
a mivel pár év alatt nem sikerült gyermeket nemzeniük, ami minden házastársi
kapcsolat egyetlen célja a Párt szerint, elváltak. Most, ezzel a fiatal,
lázadó, ámde mégis a Párt elvárásainak megfelelően tevékenykedő lánnyal végre
megtapasztalhatja a testi szerelmet. Kapcsolatuk nem tart sokáig, egyik
alkalommal, amikor a régiségbolt emeletén töltik együtt szabadidejüket a
zsúfolt Gyűlölet Hete után, rájuk törik az ajtót és elviszik őket. Mindketten
tisztában vannak azzal, hogy vallaniuk kell. Winstont hosszú hónapokig tartják
a Szeretet Minisztériumában fogva, éheztetik s minden elképzelhető módon
kínozzák. Bevall mindent, amit akarnak, olyant is, amit el sem követett. Amikor
sikerült őt megtörni, következik az átnevelés fázisa. Megjelenik O’Brien és elektrosokk
alkalmazásával kényszeríti a már felépülőben levő Winston-t, hogy
megváltoztassa gondolkodását. Ha a Párt azt mondja, hogy kettő meg kettő
egyenlő öttel, az úgy is van. Winston nehezen alkalmazkodik, hiszen mindig is
okos volt, átlátott a Párt mesterkedésein, tudta, hogy az orruknál fogva
vezetik az embereket és őszintén kételkedett a nagy becsben tartott Nagy
Testvér létezésében. Az utolsó részben a kissé megöregedett, megtört, de
tiszteletben tartott Winstont láthatjuk, aki immár szereti Nagy Testvért.
Julia-val találkoztak még egyszer, tömegben, nehogy bárki észrevegye őket. A
lány példamutató életét él, a Párt szerint persze. Hamar bevallott mindent és
viszonylag könnyen megúszta a dolgokat. Két ember, aki pár hónap alatt teljes
átalakuláson ment át mentálisan, már elmúltak egymás iránti érzéseik. Győzött
hát a Párt. </span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-73171498148080115292015-05-24T04:03:00.002-07:002015-05-24T04:03:10.365-07:00Nosztalgia<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Igen, tudom, a jelenben kell élni s a múltat
békében hagyni, nem aggódni rajta, már úgyse lehet megváltoztatni vagy
visszatérni egy-egy időponthoz, amikor minden tökéletesnek tűnt. Mégis, néha
felvillannak lelki szemeink előtt egy szép, kellemesen eltöltött, hangos
nevetésekkel cifrázott nap emlékei. S ilyenkor szinte újra átéljük az
eseményeket, tapinthatóvá válnak a tárgyak, halljuk az emberek hozzánk intézett
szavait, érezzük a szél illatát s nem utolsó sorban ugyanaz az érzés tölt el,
mint amit az esemény megélésékor éreztünk. Mintha visszamentünk volna az időben
vagy újra átélnénk mindent. Vasárnap délután éreztem ezt, amikor véletlenül a
kezembe került egy, a tavaly tavasszal elkezdett s hamar félbehagyott
regényvázlatom. Újraolvasva azokat a már régen elfeledett sorokat
felelevenedtek bennem azok az események, amelyek írásra ihlettek akkoriban –
egy amerikai látogatás a testvéregyházközségnél. Mondatokat, bekezdéseket
ugrottam ár, hogy csak a legérdekesebb, legtöbb emléket tartalmazó paragrafusokat
olvassam. Bár azóta sok idő eltelt, mindjárt két év, és az emlékek kezdtek
megfakulni, mintha egy egyre sűrűsödő függönyön keresztül nézném őket, azokat a
sorokat olvasva sikerült letépni azt a függönyt s ismét élesen emlékezhettem
mindarra, ami akkoriban örömmel töltött el. Utólag hálás vagyok magamnak, hogy
lejegyeztem azokat az érzéseket, történéseket, színeket, szavakat, illatokat,
mosolyokat, mert ha valaha is nosztalgiázni támad kedvem azokról a mesébe illő
napokról, nincs más dolgom, mint elővenni a már kissé gyűrött papírlapjaimat és
elolvasni a történetet. Milyen jó lenne, ha múltunk minden pillanata le lenne
jegyezve valahol, s amikor vissza akarunk idézni egy pillanatot, egyszerűen
elővennénk a fiókból egy könyvet, ami a saját történetünket tartalmazza és
odalapozni a megfelelő helyre. Néha úgy érezzük, hogy a múlt sokkal szebb,
színesebb, boldogabb volt, de ha figyelmesek vagyunk, észrevehetjük, hogy amint
a jelenből, a mából tegnap lesz, máris szívesebben tekintünk rá. Nem
feltétlenül azért, mert amikor az akkor most volt nem tudtuk értékelni azt, ami
volt, hanem mert az emberi agy hajlamos az emlékek megszépítésére. Gondoljunk
vissza egy öt, tíz, tizenöt évvel ezelőtti eseményre s mit látunk? Csakis jó
dolgok történtek akkoriban. Hát, nem feltétlenül volt ez így. Agyunk volt a
tettes ebben az utólagos szépítésben. Minél régebbi egy emlék, amit
visszaidézünk, annál szebbnek látjuk. Ez azért van így, mert, ahogy a mondás is
tartja, idővel megszépülnek az emlékek. Akaratunkon kívül elfelejtjük a rossz
dolgokat, csak a jóra koncentrálunk. Ezért tűnik minden szebbnek, ha visszafele
nézünk az időben s nem előre. Ne tévesszenek meg tehát a túlságosan is boldog
tegnapok, talán nem is voltak annyira boldogok, mint ahogy arra emlékszünk.
Néha jót tehet visszanézni, visszapörgetni a múlt eseményeit a ezek tudatában
értékelni a jelent, de ne higgyünk el mindent, amit az agyunk mutat. Talán,
bizonyos események kizárásával, szebb képet mutat, mint amilyen a valódi. </span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-64080235729756306022015-05-17T05:33:00.005-07:002015-05-17T05:33:57.106-07:00Döntések, döntések…<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Mi egyébről szólna a felnőtt élet, mint a helyes
döntések meghozataláról? Néha hosszú gondolkodási folyamat eredménye, máskor
viszont hajlamosak vagyunk a megérzéseinkre hallgatni és gyorsan dönteni.
Minden esetben mi, a döntést meghozó felek vagyunk azok, akik a
következményeket vállaljuk. Minden nap szinte minden percében választanunk
kell, álláspontot foglalnunk. Ez kiterjedhet a legbanálisabb dolgokról, mint az
öltözék, a reggeli kiválasztása, az egészen bonyolultakig, minthogy merre
haladjunk tovább életünk útján, elfogadjunk-e egy előléptetést vagy ma van az a
nap, amikor hátat fordítunk mindennek és valahol máshol új életet kezdünk. Néha
jó döntéseket hozunk és nem is lehetnénk boldogabbak, hogy vállaltuk az előre
látható kockázatokat, mert végül minden a helyére került. Máskor viszont, még
ha sokáig is töprengünk, pro-kontra érveket vázolunk fel is, rosszul
határozunk. S ennek a rossz döntésnek a levét talán csak hosszú idő múlva
isszuk meg. Egy napon, amikor minden negatív erő összeesküszik ellenünk s
már-már úgy érezzük, hogy ennél rosszabb már nem is lehet az élet, elménkben
felcsillan az a pillanat, amikor letettük voksunkat, ámde nem a megfelelő
lehetőség mellett. Ekkor hajlamosak vagyunk végignézni életünk fontos lépései
előtti elhatározásainkra s legtöbb esetben elkeseredni, mert az eltelt idő
távlatából már tisztán látjuk, hányszor döntöttünk rosszul s mily kevésszer
jól. S hogy még tovább kínozzuk magunkat, elképzeljük, milyen lehetne az
életünk, ha minden alkalommal a másik lehetőséget választottuk volna. Persze
egy tökéletes élet képei villannak fel előttünk. Ám ez csak a mi képzeletünk.
Mert meglehet, hogy akkor is ugyanilyen boldogtalanok lennénk, ha mindig a
másik út mellett döntöttünk volna. Ez már soha nem derül ki. Az viszont biztos,
hogy hiába kínozzuk magunkat ilyesfajta gondolatokkal. Semmi hasznunk nem
származik belőle, nem fogjuk jobban érezni magunkat tőle, csak egyre
rosszabbul, mígnem már akkor se látjuk a nap melengető sugarait, amikor
egyetlen felhő sincs az égen. Mi magunk takarjuk el a napot a negatív
gondolatainkkal. A múltat megváltoztatni már nem tudjuk, hacsak valaki végre
fel nem találja az időgépet. De ha ez meg is történik, s mi elhatároztuk,
visszamegyünk erre és erre az időpontra és megváltoztatjuk a döntésünket, nem
sikerülne. Mert ha véletlenül az is lenne a jó döntés, akkor nem lenne
szükségünk időgépre, ami visszavisz a döntés pillanatához. Szóval jobban
tesszük, ha azzal boldogulunk, amink van. Ismerjük be magunk előtt, hogy igen,
rosszul választottam, és legyünk képesek megbocsátani magunknak. Hiszen bárki
másnak már régen megbocsátottunk volna akármekkora ellenünk elkövetett bűnt.
Magunkkal miért vagyunk sokkal szigorúbbak? Koncentráljunk a jelenre, a ma
meghozandó döntésekre, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ezúttal jól
döntsünk. Engedjük el a múlt kudarcait, különben a rabságában élhetünk életünk
végéig. Minden nap egy új kezdet – ahogy a mondás tartja. Reggelente kezdjünk
mindig tiszta lappal, ne engedjük, hogy a tegnapi firkák csúfítsák már reggel.
Úgy induljunk neki a napnak, hogy ne legyen semmi, ami azt beárnyékolhatja.
Nézzünk fel a kéklő égre, lássuk meg az ébredő, dolgozó természet munkásságát,
szagoljunk meg egy-két virágot, mosolyogjunk, mert minden nappal kapunk egy új
lehetőséget, amit úgy használunk, ahogy mi akarunk. Gondoljunk csak bele, soha
nem lehet tudni, melyik lesz az utolsó reggel, utolsó tavasz az életünkben. Hát
így örüljünk minden napnak, amit kapunk. </span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-18170075944312708872015-05-17T05:33:00.002-07:002015-05-17T05:33:15.571-07:00Színfoltok a szürkeségben<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Monoton napjaink sorában van, hogy akad valami –
egy banális kérdés, mondat, vicc – ami képes feldobni nemcsak egy lapos napot,
hanem az egész hetet. Amikor már a dolgos hetünk vége felé járunk s csakis a
hétvégével kecsegtető péntek jár az eszünkben, amikor már teljesen
belesavanyodtunk a munkába, amit talán szeretünk is, amikor már semmi újat nem
tudunk mondani a kollégáinknak, amikor már szinte némán és automatikusan
végezzük a dolgunkat, az eszünk pedig több tízezer kilométerre szárnyal tőlünk
– nos, ekkor tud varázserővel hatni egy jó mondat. Amikor már csak az
óramutatók szörnyen lassú vánszorgására figyelünk, amikor üres tekintettel
bámulunk magunk elé, amikor minden egyszínű, amikor már kényszer a mosoly,
fájnak a végtagjaink – egy csapásra minden megváltozhat. Nem kell ehhez más,
mint egy-két jól időzített mondat s órákig a hasunkat fogva, könnyes szemmel
röhögünk valamin, amit mások esetleg nem is találnának viccesnek. Hirtelen
minden értelmet nyer, már nem idegesít semmi, csak egy dologra vagyunk képesek
koncentrálni, arra az egy mondatra, amit végtelen sokszor megismétlünk, s
mintha varázsereje lenne, egyre viccesebb lesz. Aztán elkezdjük ragozni,
próbálván megtartani az önfeledt pillanatokat, s még mindig vicces. Lassan már
teljesen másról beszélünk, tágra nyílt szemekkel vonjuk kérdőre a másik embert,
újra meg újra hangos röhögésben törve ki. Már a hasunkat fogjuk, és ijedt
szemmel tekintünk körbe, nehogy valaki meglásson ebben az állapotban. Eltelik
fél óra, aztán egy és úgy másfél óra nevetőgörcs után azon filózunk, tényleg
ennyire vicces volt-e az a kijelentés. Néhány másodperc néma csend után megismételjük,
és ismét kitör belőlünk a kacarászás. Igen, még mindig vicces. Ekkor döbbenünk
rá, hogy az egész napot feldobta a személy, akinek a szájából elhangzott a
„fakérdés” (favicc, kérdés formájában). Hálásak vagyunk neki érte s elismerjük,
megérte betérnie hozzánk. Addig ragoztuk a történetet, hogy már teljesen más
jelentéssel bír, egészen másról beszélünk – és még mindig hahotázunk. A
kimerültség egy olyan szintjén voltunk előtte, amikor mát minden mellett
elsiklottunk, csak a munkaidő végét vártuk s várakozásteljesen néztünk ki az
ablakon a napsütéses délutánba. Egyetlen, amúgy értelmetlen kérdésnek s egy jól
irányzott, frappáns válasznak, sikerült megmentenie a napot s újult energiákkal
feltöltenie bennünket. Tudom, ezek a pillanatok mily ritkák, ezért is értékelem
oly nagyra az önfeledt boldogság óráit. Talán tévedtem, amikor néhány héttel
ezelőtt azt állítottam, a boldogság nem tart tovább pár másodpercnél s csakis
saját magunk érhetjük el, megfeszített, kemény munkával. Aztán huss!- elillan s
kezdhetjük elölről a küzdelmet. Talán embertársaink nagyobb szerepet játszanak
ebben a folyamatban, mint mi saját magunk. Talán úgy is lehetünk boldogok (akár
pár órára is), hogy semmi felmutathatót nem értünk el. A mindennapi
megélhetésért való gürcölés közben engedjük meg magunknak az ilyen
pillanatokat, amikor bedobjuk a gyeplőt, semmi nem érdekel, minden súlyt
levetünk a vállainkról s egy rövid ideig újra önfeledt gyermekek lehetünk.
Hihetetlen energiát tudnak adni az ilyen pillanatok s még napok múltán is
mosolyt csal az arcunkra, ha eszünkbe jut, mi műveltünk. </span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6526067177425533039.post-187303463532923272015-05-17T05:32:00.001-07:002015-05-17T05:32:32.360-07:00Gondolataink ereje<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;">Rhonda Byrne A titok című könyvéből (és az abból
készült filmből) tudjuk, hogy gondolatainknak teremtő ereje van. Bármi, amit
gondolunk, egy adott pillanatban valósággá válhat. Amikor kitűzünk magunk elé
egy célt, legyen az parányi vagy hatalmas, szinte elérhetetlen, sokat gondolunk
rá. Hetekig, hónapokig tervezgetünk, s közben elképzeljük, hogyan érünk el oda,
melyek azok a lépések, amiket meg kell tennünk, melyek azok a veszélyek,
amelyekre figyelnünk kell. Esténként, lefekvés előtt, elképzeljük, hogy elértük
azt, amiről olyan sokáig álmodunk.</span><span style="line-height: 150%;"> </span><span style="line-height: 150%;">Olyan
sokszor összpontosítunk arra, amit el akarunk érni, hogy (a könyv szerint)
minden lehetséges erő a segítségünkre siet és megteremti nekünk azt, vagy hozzásegít
ahhoz, amit megálmodtunk. Ez olyan képesség, amivel mindenki rendelkezik, nem
szükséges tanulni. Figyelni kell, nyitott szemmel járni és észrevenni, amikor
az élet az utunkba sodorja azt, amire vágytunk pár hete, pár hónapja vagy
évekkel ezelőtt. Értelemszerűen a nagyobb célok elérése több időbe telik.
Viszont ne feledkezzünk meg arról, hogy mindez nem csak a pozitív
gondolatainkkal működik, nem csak azok válnak valósággá, hanem a negatív
gondolataink is. Ha folyton azon agyalunk, mennyire szerencsétlenek vagyunk,
milyen rosszul megy nekünk, ez csak tovább fog ismétlődni. Ha mindig a
legrosszabb lehetőségekre gondolunk mindennel kapcsolatban, ami érint minket,
akkor az fog megvalósulni. Ahogy a mondás tartja, „Ne fesd az ördögöt a falra,
mert megjelenik”. A gondolatoknak teremtő ereje van, ezért figyeljünk oda,
hogyan képzeljük el a jövőnket, hogyan nézünk a minket körülvevő mindennapi
történésekre. </span></div>
Csucsyhttp://www.blogger.com/profile/04136585502165996562noreply@blogger.com0