Kedd este nagy volt az érdeklődés az Albert Zoltán idegenforgalmi menedzser
és a Papucs András geológus által tartott Turizmus
Erdővidéken – Avagy meddig ér a takarónk? című vetítettképes előadás iránt.
Az előadók ismertették a térség erősségeit:
vonzerő, alapszintű akarat, részleges anyagi fedezet, és a gyengeségeit:
hiányzik a szaktudás, hiányzik a bizalom, fair-play hiánya, stratégia hiánya. Mint
kiderült, van potenciál, vannak látnivalók, meg lehet fogni a turistákat.
Ötletek hangzottak el, milyen programokkal lehetne szórakoztatni az idejáró
vendégeket, esetleg hosszabb ittlétre rábírni őket. Rávilágítottak, Erdővidék
nincs felkészülve a tömegturizmusra, a székely ember nem elég rugalmas ilyen
dinamikus, ugrásszerű fejlődésre. Túlságosan hagyományőrzők vagyunk, néha
elfelejtjük, hogy „a hagyományos is valamikor új volt”.
Kihasználatlan „kincsként” sorolták fel a
látnivalókat, mint a Masztodon lelet, Vargyas-szoros, olaszteleki és vargyasi
Daniel-kastélyok, helyi termékeket, hagyományokat, szolgáltatásokat és
hiedelmeket, történeteket. Sikeres példaként merült fel a bölöni Fekete Gólya
panzió, amelynek lefedettsége 40%-os, és egyenletes a növekedés.
Két ösvényt ismertettek, amelyeken
el lehet indulni: az első a
fogyasztókra alakított termékek, második pedig a létező termékhez fogyasztót
keresni. Reklámozni kell Erdővidéket, „az Erdővidék márka nem létezik, de ki
lehet alakítani” – mondta Albert. Az előadás végén feltették a „Hogyan tovább?”
kérdést, a helyi vendéglátással foglalkozó vállalkozók elmondták véleményüket,
meglátásaikat, kérdezhettek a meghívottaktól.
A beszélgetés végén elhangzott a rettegett mondat:
„Erdővidék nem arra hivatott, hogy turizmusból éljen”. Persze akadnak, akik
sikeres vállalkozást működtetnek, de ez elenyésző.
Bardocz Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése