Film kontra könyv

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

Két napja fejeztem be a könyvet s arra gondoltam újranézem a filmet, lássuk, mennyire volt hű a papírra vetett szavakhoz. Hát, ismét csalódnom kellett. Az egy dolog, hogy a könyv jobb, az meg egy másik, hogy alig maradtak közös elemek. Először is a helyszín: New York. Az írott verzióban a főszereplő, Rebecca Bloomwood Londonban él. Megértem, hogy Hollywood szerint a „nagy alma” több vonzerővel bír, de talán kis túlzás ennyire más kultúrájú helyszínt választani. Nézzük a szereplőket. A könyvben Becky főbérlője Suze, akit a gazdag szülei tartanak el. Ezzel szemben a filmben szakadt kabátban jelent meg. A könyv továbbá többször is említi, hogy a két lány együtt vásárol, amire a filmben az esküvői ruhanézegetésen kívül nem kerül sor. A könyvben Suze nem tudja pontosan mekkora anyagi kalamajkába keverte magát Becky. A film legelején viszont már mindent tud, sőt, segít neki a behajtó elől menekülni. Tarquin a könyv szerint Suze unokatestvére, míg a filmben a jövendőbeli férj. Így a Rebecca-Tarquin randevú persze kimaradt. Luke a könyvben sikeres vállalkozó, míg a filmben az ezt megelőző történteket láthatjuk, elhagyja munkahelyét s belevág a saját cég indításába. A könyv szerint barátnője van, a filmben viszont szingli. Annyi minden különbözik, hogy szinte fel sem lehet sorolni. Ahogyan Rebecca megkapja a pénzügyis munkát, jelentkezés az Alette magazinhoz, sajtókonferencia Miamiban. Mintha nem is eme könyv alapján készült volna a forgatókönyv annyira átírták. Én megértem, hogy a nézők kedvében kell járni, de azért a neveknél meg a sálnál többet is átvehettek volna a könyvből. Amerikaivá tették az egészet. (A zöld sálas lány álnév alatt jelentet meg pénzügyi tanácsokat tartalmazó cikkeket Becky az új munkahelyén, ez a sál az, ami révén megismerkedik majdani főnökével, aki kisegíti őt pár dollárral, mivel neki nem telik rá, de mindennél jobban meg akarja vásárolni, hisz abban, hogy majd a sál segít jól szerepelni az állásinterjún). Azért a fő vonalat mindkét esetben jól ábrázolják, adott egy huszonéves lány, aki nyakig ül az adósságban, képtelen visszavenni a vásárlási mániájából. Meglátja a friss ruhadarabokat a kirakatok próbabábáin és érez valamiféle késztetést, muszáj vásárolnia. Nyomon követhetjük a boltkóros, vásárlásmániás lány nehéz és rögös útját, amint kimászik az adósságból s közben a szerelem is rátalál – ahogy ez persze várható egy ilyen romantikus-vígjátéktól ill. tiniregénytől. Ebben az esetben érdemes a könyvet is elolvasni meg a filmet is megnézni, hiszen majdhogynem két különböző történet tárul elénk. Ha egy tízes skálán kellene értékelni a film-könyv hűséget 2-öt adnék neki. 

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

„Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit.”

Ki ne hallott volna már Miss Austen legremekebb művéről? Ha a regényt nem is olvasta mindenki, a belőle készült filmek és sorozatok egyikét legalább bizonyosan látták. A mű 1813-ban jelent meg, a szerző második regénye volt. A könyv középpontjában a Bennett család áll, Mrs. Bennett életcélja jól férjhez adni öt leányát, ám Elizabeth-tel meggyűlik a baja, a jó eszű és éles nyelvű lány szélesebb perspektívában gondolkodik, ebben apja is támogatja őt. A történet azzal kezdődik, hogy a szomszéd birtokot bérbe vette a fiatal, gazdag és nőtlen Mr. Bingley. Mrs. Bennett máris jövendőbeli vejét véli látni a fiatalemberben, ezért meghivattatja magukat az új szomszédok által rendezett bálba. Itt ismerkedik meg a férfival Jane, a legidősebb lány, aki gyönyörűségével és derűs hangulatával azonnal meg is hódítja annak szívét. Szintén itt ismerkedik össze Lizzy Mr. Darcy-val, akiről csakis rosszat hallott, s akinek gőgje alátámasztja mindezt. Mr. Darcy viszont gyengéd érzelmeket kezd el táplálni a lány iránt. A helyzet bonyolódik, amikor Lizzy házassági ajánlatot kap Mr. Collinstól, Bingley-ék elutaznak Londonba, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t. Amikor Mr. Darcy váratlanul megkéri Lizzy kezét, ő a fejére olvassa összes gőgjét. A bűnök legtöbbje alaptalannak tűnik, mások pedig érthetőnek mutatkoznak. Elizabeth ráébred, a férfi valójában szerette. Elkeseredésében utazásra indul nagybátyjával és nagynénjével. Amikor meglátogatják Pemberley-t, Mr. Darcy birtokát, az mindent elkövet, hogy bebizonyítsa Lizzy-nek, mennyire tévedett, amikor gőgösnek, büszkének nevezte. Elizabeth beleszeret Darcy-ba. Lydia, a legkisebb lányok egyike, elszökik az ott állomásozó ezred tisztjével. Darcy időt és pénzt nem kímélve mindent megtesz, hogy tisztára mossa a lány nevét és a Bingley és Jane kapcsolatát is rendbe hozza. Lizzy már tudja, mekkorát tévedett, amikor visszautasította a férfi ajánlatát, ám félő, hogy az végleg lemondott róla. Hírtelen felbukkan Darcy nagynénje, aki feldúltan közli Lizzy-vel, az a híresztelés járja, hogy Darcy eljegyezte őt. Elizabeth tisztázza a helyzetet, miszerint nem menyasszonya a férfinak, de arra már nem hajlandó esküt tenni, hogy soha nem is lesz az. Darcy később felkeresi Lizzy-t, közli, nagynénje őt is felkereste ugyanazon okból. Elizabeth megvallja, hogy cseppet sem gyűlöli a férfit, aki újra megkéri a kezét. 

Meg Cabot: Tinibálvány

A tizenhét éves Jenny Greenley élete fenekestől felfordul, amikor a híres fiatal színész, Luke Striker az iskolájába jön, hogy inkognitóban bepillanthasson a gimnazisták életébe, így készülve fel következő szerepére. Jen az egyetlen diák a suliban, akit az igazgató és néhány tanár beavat a titokba, ezzel egyetemben megkérik, legyen Luke mellett az első napokban, segítsen neki kiigazodni. Jen tagja az iskolaújságnak, ahonnan legtöbb barátját ismeri, Scott-ot, akivel együtt voltak táborban múlt nyáron és akivel ugyanazokat a könyveket olvassák, Geri-t, Scott barátnőjét, aki bizalmába fogadta a lányt. Legjobb barátnője Trina, akivel állandóan chatelenk, e-maileznek, pedig egymás melletti házakban laknak. Mindent megbeszélnek, ezért is esik nehezére Jen-nek megtartania a titkot. Az iskolában minden lány szerelmes a jóképű színészbe, Luke-ba, kivéve persze Jen-t. Sokan bármire képesek lennének azért, hogy találkozzanak a fiúval. A lány az iskolaújság anonim tanácsadórovatát vezeti, s oda naponta érkeznek levelek ezzel kapcsolatban. Jen szava eláll egy pillanatra, amikor először találkozik Luke-kal, aki négy napon át, mint kiskutya követi mindenhova. A kórus, amelynek Jen és Trina is tagja, autómosást szervez, hogy pénzt gyűjtsenek a flitteres fellépőruhákra azok számára, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy száznyolcvan dollárt költsenek egy darabra, amit soha az életen sehova nem tudnak majd többé felvenni. A Chi Chi’s parkolójában mindenki szeme láttára szakít az álompár: Scott és Geri. Trina először rosszul érzi magát emiatt, mivel az egész balhé abból fakadt ki, hogy ő nekidobta vizes-mosószeres szivacsát a srác mellkasának, aki ezután körbekergette a parkolóban. Aztán rájön, hogy valószínűleg régebbi problémák kerülhettek a felszínre, melyek elvezettek a szakításhoz. Autómosás közben Luke levette felsőjét és láthatóvá vált híres tetoválása, a volt barátnője, Angelique neve. Amikor Trina-nak leesik a tantusz, Jen beráncigálja őt az étterem mosdójába, ahol elmondja neki az igazat. Ám az egyik fülkében ott zokog Geri, aki ugrándozva tör elő a hír hallatára. Jen mindkettejükkel megígérteti, hogy titokban tartják Luke kilétét. Mire azonban kiértnek a parkolóba, a fiú egy autó tetején áll, amit körbevettek a megszállott rajongók. A srác odahivatja limuzinját a parkolóba és Jen-nel együtt távoznak tóparti házába. Itt elmondja neki, hogy egész héten figyelte, hogyan viselkedik és tudja, képes lenne megállítani a rossz dolgokat a suliban, például segíteni a lányon, akit tehénnek csúfolnak, visszaszerezni Mulvaney tanárnő babáját, amit a végzősök loptak el a latinteremből. Jen kioktatva érzi magát és nem is érti, mit akar tőle Luke. Amikor hazamegy, a legjobb barátnője éppen interjút ad az egyik országos televíziónak. Kettejük barátsága megsínyli ezt a titkot, mivel Trina halálosan féltékeny Jen és Luke barátságára. A színész visszamegy Hollywood-ba, de előtte még elhívja Jen-t a bálba. A bálig levő másfél hétben Jen teljesen megváltozik, kiáll a kövér lány mellett, segít neki az alakjához megfelelően öltözni, visszaszerzi a tanárnő babáját és egyre szorosabbra fűzi barátságát Scott-tal. Kilép a kórusból, mert egyszerűen nem bírja megtanulni azokat a bonyolult kézmozdulatokat, és amúgy sincs már értelme oda járni, már nem beszél legjobb barátnőjével. A bál napjára azonban kibékülnek, Trina rájön, nincs értelme irigykednie, és arra is, hogy Jen-nek egész idő alatt igaza volt, amikor arra próbált rávilágítani, csak azért van Steve-vel, mert hazaviszi a suliból és ingyen megnézhet minden filmet a moziban. Ám a srác dobta őt, és most lett világos előtte, ő az igazán hozzá való fiú. Trina és Jen a házuk előtti füves részen fotózkodnak, riporterek hada mellett, mert amióta kiderült, Luke Striker Jenny Greenley-t viszi a bálba, mindenki a kis Jenny-re volt kíváncsi. Megérkezik a limó, ám Steve száll ki belőle, Luke motorral érkezik. A bálon királlyá és királynővé koronázzák Luke-ot és Jen-t. Ezután derül ki, hogy Luke összejött Geri-vel, akivel minden nap csak veszekedtek a suliban. Jen és legjobb barátnője, meg annak újbóli pasija, Scott, lelépnek az egyik osztálytársuk anti-báljára. Itt találkozik újra Jen és Scott és jönnek rá, hogy mindvégig szerették egymást, csak Geri érzelmeik útjában állt. 

Katie Ashley: Az Ajánlat

Emma Harrison munkájában sikeres, ám magánélete csőd. Jegyese és édesanyja halála után bezárkózott, az évek észrevétlenül teltek el, arra gondol, most kell gyermeket vállalnia, akár egyedül is, hiszen biológiai órája már ketyeg s nincs ideje a hercegre várni, akinek a fehér lova valószínűleg lábát törte, mert se híre, se hamva. Megkéri hát meleg barátját, hogy legyen spermadonor, segítsen neki anyává válni. Ám a barát visszautasítja a kérést, ezért össze is vesznek kis időre. Egy bocsánatkérés-kísérlet során tűnik fel Aidan Fitzgerald, a szoknyavadász, akinek sikerül szétválasztania a veszekedő barátokat. Aidan a karácsonyi partin bepróbálkozott Emma-nal, aki csuklóból utasította őt vissza, miután a kolléganőitől értesült a férfi nőcsábász voltáról. Ekkor határozta el, hogy övé lesz a nő, kerül, amibe kerül. Itt volt hát az alkalom. Aidan beszédbe elegyedett Emma meleg barátjával, akiről először azt hitte a kedvese és bántani próbálja. Kiderült, a férfi nem volt hajlandó spermadonorrá válni a nő kedvéért. Aidan megvárja Emmat, aki közben a mosdóban hozta rendbe magát és elhívja egy italra a törzshelyére. Az este során a férfi elmondja, hajlandó vállalni a donor szerepét, de csakis, ha természetes úton történik a nemzés. A nő hosszú gondolkodás után belemegy az ajánlatba, hiszen a férfi nagyszerű génekkel rendelkezik, ő meg mindennél jobban vágyik egy babára és azonnal ellágyul a szíve, amikor arra gondol, hogy egy év múlva már a kezében tarthatja csecsemőjét. Emmat nagy meglepetés éri, amikor egy olcsó hotelszoba helyett a nászutas lakosztályban találkoznak először a férfival. Innentől kezdve részletekben hasonlít a regény A szürke ötven árnyalatára, ami a részletességet illeti a két ember szexuális együttlétének leírásában. Találkozásaik egyre sűrűsödnek, ám az első hónapban nem járnak sikerrel. Ekkor a férfi mindent megtesz, hogy Emmat megvigasztalja, meghívja csodás külvárosi otthonába, összeismerteti kutyájával, vacsorát főz neki és még az unokaöccseinek is bemutatja, akik úszni jöttek át hozzá. A nő nem tudja hova tenni a férfi gondoskodását, hiszen ez alkalommal nincs szó intim együttlétről. Kapcsolatuk egyre szorosabbra fűződik a következő gyermekcsináló alkalomig. A férfi utánanézett, mit tehet, hogy a megtermékenyülést elősegítse, ami meglepi Emmat. A férfit közben előléptetik, így munkája gyakran külföldre szólítja, ez kissé nehezíti kettejük kapcsolatát. Viszont amikor hazaér a nagyobb utakról, egyre szebbnek és vonzóbbnak találja a nőt. Hamarosan sikerrel járnak, Emma áldott állapotba kerül. Amikor közli Aidan-nel, az mintha csalódott lenne, hogy többet nem lehetnek együtt. Kapcsolatuk viszont folytatódik, Emma megismerkedik Adian apjával, aki egyből levágja, hogy a nő terhes. Miután fia elmagyarázza neki, hogy is áll a kettejük kapcsolata, arra biztatja, vegye el feleségül, ha már az ő gyermekével váradós és amúgy is látja, szeretik egymást. Kis idő múlva a lány nagyszüleit látogatják meg, ahol pajtapartit tartanak. A férfi rájön, Emmának apára lesz szüksége gyermeke felneveléséhez és berezel. Mindent megtesz, hogy eltaszítsa magától a nőt, akit pedig teljes szívéből szeret. Egyik nap, amikor azt adja be Emma-nak, hogy sokáig dolgozik, az átmegy hozzá a kutyával, akit a kutyanapköziből hoz el és rajtakapja a férfit egy másik nővel. A nő megijed, amikor meglátja a várandós kismamát, akiről azt hiszi, Aidan felesége, bocsánatot kér Emma-tól és elrohan. Emma hihetetlenül dühös Aidan-re, amiért tönkretette a már-már tökéletesen talakuló kapcsolatukat. Képtelen hazavezetni, nem lát a könnyeitől, ezért félreáll az autójával. A sors fintora, hogy éppen Aidan nővérének házánál állt meg, aki már találkozott vele és meg is kedvelte. Amint meglátta az autóban síró kismamát, tudta, öccse már megint elszúrt egy remek kapcsolatot, mint tinédzser korában, amikor megijedt a házasság gondolatától és megcsalta szerelmét. Aztán persze évekig próbálkozott kibékülni vele és csak az esküvője napján adta fel a reményt. Ezt megelőzendő Aidan nővére behívja házába Emma-t és taktikázni kezdenek, hogyan lehetne elérni, hogy a férfi térden csúszva kérjen bocsánatot tőle. A történet „A javaslat”-ban folytatódik. 

Jegyzet

Néha bármit megteszünk, hogy ne kelljen szembesülnünk egy problémával. Egész héten azt mondogatjuk magunknak, hogy majd hétvégén megoldjuk, mert a sok munka mellett nem tudunk százszázalékosan rá koncentrálni. Aztán, amikor eljön a szombat, amit egész héten vártunk, mert amúgy belefáradtunk a munkába, arról álmodoztunk, hogy nyugodtan leheveredünk a kanapéra, és végre lesz időnk átgondolni a dolgainkat, képesek vagyunk elővenni a munkát, amit egész héten a pokolba kívántunk, csakhogy ne kelljen szembenézni a problémánkkal. Elővesszük azt a már hetekkel ezelőtt megkezdett regényt és befejezzük, és amikor elolvastuk az utolsó oldal utolsó mondatát is, kutató pillantásokkal pásztázzuk körbe a szobát, hátha találunk valamit, ami nincs a helyén, vagy egy pókhálót, amit azonnal el kell tüntetni. De semmit nem találunk, mivel már takarítottunk. És ekkor kerül sorra a munka, mert bármit megteszünk, csak gondolkodni ne kelljen. Lehetünk bármilyen fáradtak, mintha egyszerre megújult volna az energiánk, nem érzünk fáradtságot. Be is fejezzük, amit elkezdtünk. Amit amúgy elért volna hétfőn megcsinálni. De nem, nekünk a szombat délutánunkat kell ezzel tölteni, különben még meg kellene hoznunk egy döntést, ami a felnőtt élet legijesztőbb része. Az órák lassan eltelnek, s leszáll az est, mi meg picit megnyugszunk, ügyesen kicseleztük a napot, sokat dolgoztunk és egyáltalán nem kellett felelősségteljesen viselkednünk a magánéletünkkel kapcsolatban. Ám eljön az óra, amikor ágyba bújunk s legyen az bármilyen későn is, a kérdés, ami egész nap üldözött, ami elől egész nap menekültünk és mondvacsinált indokokat találtunk ki, hogy elkerülhessük, nem enged aludni. Ott lebeg a szemünk előtt, amiből mostanra már teljesen kiment az álom. Ilyenkor átgondoljuk, miért is kerültük el egész nap ezt a pillanatot, hiszen percek alatt megoldhattuk volna a gondot. Sorra vesszük a pro és kontra érveket, és meghozunk egy döntést. Egy döntést, amit nem gondoltunk át megfelelően, már most jól tudjuk, hogy másnap reggel teljesen másképp fogjuk látni a dolgokat, és egyáltalán nem leszünk hajlandóak megtenni mindazt, amit itt, az álmatlanság börtönében megfogadunk, és ezzel nyugtatjuk idegeinket. Mennyivel egyszerűbb lett volna ott és akkor átgondolni dolgainkat, amikor és ahol annak helye volt. De nem, mi mindig a nehezebb utat választjuk, nekünk nem felel meg a kézenfekvő megoldás, annál mi okosabbak vagyunk, s kitalálunk olyat, ami egyáltalán nem valószerű. Összedőlne a világ, ha egyszer az életben a könnyebb utat választanánk, hiszen nekünk küzdeni kell, nem adhatjuk meg magunkat. Addig húzzuk, csavarjuk a dolgot, hogy végül semmire nem jutunk. Mert teljesen világos előttünk, hogy amit elalvás előtt eldöntöttünk, azt nem fogjuk megvalósítani. Reggelre egészen másképp látjuk a helyzetünket és szidjuk magunkat, amiért már megint ezt a módszert használtuk. Végül nem jutunk semmire. Természetesen. Addig várunk a kis problémánk megoldásával, amíg történik valami és megváltoztatja a képet. Ekkor egy pillanatra megkönnyebbülünk, nem is kellett döntenünk, minek is fárasztottuk magunkat ezzel. És így elszalasztottuk a lehetőséget. Addig menekültünk előle, aztán addig filóztunk rajta, hogy egyszerűen elmúlt az alkalom. Jellemző az okosabb emberekre, hogy túlgondolnak mindent. Addig agyalnak, hogy már a végén nem marad semmi, elillannak a lehetőségek. Bezzeg az egyszerűen gondolkodó emberek boldogok, könnyen hoznak meg döntéseket, mert nem gondolkodják túl, ők a megérzéseikre hallgatnak. S milyen jól teszik! Képzeljük el az életünket úgy, hogy csuklóból vágjuk rá a választ egy-egy ajánlatra, mennyivel könnyebb lenne úgy az élet. 

Az álmok valóra válnak

Mennyire mesebeli kijelentésnek tűnik, pedig igaz. Álmaink, vágyaink megvalósulnak… idővel. És ha eléggé hálásak vagyunk értük, visszapillantunk a múltra, amikor mindennél jobban vágytunk rájuk, el is hisszük. Lehet kicsit, vagy nagyot álmodni, mindegy. Minden körülöttünk azért dolgozik, hogy valósággá váljon az, amit elképzeltünk s tetszett nekünk. Néha, amikor valaki valami kiemelkedőt hajt végre, elhangzik a kulcsmondat: „Megvalósította az álmát”. S ha mi, a hír olvasói, hallgatói éppen életünknek egy kevésbé fényes szakaszában vagyunk, hajlamosak vagyunk azt szajkózni, hogy csak szerencséje volt. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa – tartja a mondás. Ne várjuk másoktól, hogy majd ők megvalósítják az elképzeléseinket. Mindenki a saját útján jár, saját életével foglalkozik. Azok, akik ügyesebben zsonglőrködnek a tehetségükkel, másokat fognak alkalmazni arra, hogy segítsenek neki az ő álmait megvalósítani. Ezek a kis manók, mi, mindennapi emberek, sokszor észre sem vesszük, csupán parányi részei vagyunk egy jól működő szerkezetnek s ha lenne elég bátorságunk, mi magunk is alkothatnánk hasonlót, talán jobbat is. De valamiért félünk kilépni mások árnyékából. Kényelmesebb nekünk a „nagy ember” háta mögé állni, néma maradni. Senki nem születik gyávának. Ezt, mint ahogy oly sok képességet is, elsajátítjuk. Ijesztgetnek a szülők, tanítók, barátok és lassan már mindentől félnünk kell, míg be nem bizonyítjuk, hogy nekünk semmi bajunk nem esik, ha átlépjük picit a határokat. Mit szólna a mai felnőtt énünkhöz a gyermekkori énünk? Észrevenné egyáltalán az utcán, vagy elmenne mellette? Büszke lenne ránk? Kétlem! Gyermekként mertünk hatalmasat álmodni, meg akartuk hódítani a világot, bármire képesnek éreztük magunkat, semmitől nem rettentünk vissza. Aztán az évek teltével egyre lejjebb adtunk az elképzeléseinkből, igényeinkből, míg szinte semmi nem maradt, mindig jó az, ami éppen van. Miért legyünk olyanok, akiknek minden megfelel? Merjünk változtatni. Soha nem késő kilépni az árnyékból, megmutatni, mit is rejtettünk sok évig véka alá. Bátornak lenni nehéz. Rettenetesen nehéz vállalni a kockázatot, hogy elbukhatunk, valami nem sikerül. Folyamatosan rettegünk valamitől. Számlák, munkahely elvesztése, egészség megromlása, idős rokonok elvesztése. Szinte minden alkalommal összeszorul a gyomrunk, amikor szokatlan időpontban telefonál egy ismerős, vagy amikor ismeretlen számmal keresnek. Ne gondoljunk a legrosszabbra. Ezzel csak bevonzzuk a negatív dolgokat az életünkbe. Ha jó hírt várunk, azt fogunk kapni. Az első lépéseket megtenni a legnehezebb, levetkőzni a rossz szokásokat, berögződéseket. Az elején át kell gondolnunk minden lépésünket, mert másképp cselekszünk, mint régen, az árnyékban pihenve. De idővel rögzülni fognak az agyban az új szokások s pár hónap elteltével már automatikusan gondolkodunk és cselekszünk az új személyiségünknek megfelelően. Néha jót tesz, ha visszatekintünk az útra, amit eddig tettünk meg. Bárhol is tartsunk ma, biztosan találunk okot arra, hogy büszkék legyünk magunkra. Talán el is képedünk egy-egy cselekedetünkön, ma már nem mernénk megtenni azt, amit akkor. Ne fogjuk az elmúlt fiatalságra a bátorságot, mert az volt és nem meggondolatlanság. Merítsünk erőt mindenből, amire büszkék lehetünk. Hiszen minden nap megvalósítunk egy kisebb álmot, felkelünk és jelenlétünkkel jobbá tesszük az emberek közérzetét, talán sikerül egy-egy mosolyt is csalni az ismerős arcokra. Egyik lépést tesszük meg a másik után. Ha már megvan a terv, amit jó, ha időkerethez is kötünk, amit betartunk, sikerülnie kell, legyen az bármi, amit megálmodtunk. Soha ne feledjük, hogy csakis mi vagyunk felelősek a saját életünkért. Azt szokták mondani, hogy az út végén nem azt bánjuk meg, amit megtettünk, hanem amit elszalasztottunk megtenni. Így álljunk a dolgokhoz. Vizualizáljunk. Segít, ha látjuk magunkat álmaink megvalósítása közben, érezzük, amit akkor éreznénk. Nincsen pontos recept, csak egy a fontos, hallgassunk a szívünkre s addig cselekedjünk, amíg nem késő. Minden reggel új lehetőséget kapunk, használjuk ki okosan. 

Gayle Forman: Ha maradnék

A 2009-ben megjelent nagysikerű regény a 17 éves Mia Hall-t mutatja be, aki egy súlyos autóbaleset következményével küzd. Egy ritka havas napon, amikor az iskola zárva tart, ezért Mia, kisöccse Teddy és apja Denny is örül a szabadnapjának, s anyja, Kat is szabadnapot vesz ki, a család elindul a nagyszülőkhöz. Ám soha nem érnek oda. Autójuk megcsúszik az úton. Mia-nak testen kivüli élménye van. Látja saját mozdulatlan, tehetetlen testét a földön fekve, látja hallott szüleit és a kisöccsét is. Azonban segíteni nem tud rajtuk. Senki nem látja s nem is hallja őt. Kettejüket beszállítják a kórházba. Mia kómába esik, ezért továbbviszik egy nagyobb városba. Végigköveti az eseményeket, ott van a váróteremben a nagyszüleivel, a barátaival. Az ablakban állva várja a barátját, Adam-et. A kórházi eseményeket visszapillantásokkal szakította meg a szerző, amelyek által megismerhetjük a visszahúzódó, de ritka tehetséges Mia-t, modern, életvidám családját, az Adam-mel való kapcsolatának kezdetét. A fiú az iskolában figyelt fel Mia-ra, miközben a lány a csellóján játszott. Az egyre ismertebb zenekar frontembere nagy népszerűségnek örvendett a lányok körében. Tetszett neki, hogy Mia az embert látja benne s nem a felfele ívelő karrierjét. Kapcsolatuk lassan és kissé bizonytalanul alakul. Szerelmük rózsája óvatosan bont virágot, de olyan szépet, aminek csodájára jár a világ. A lány nehezen illeszkedik be a srác bulizós baráti körébe. Közben telik az idő s a fiataloknak főiskolát kell választaniuk. Mint kiderül, a döntés elválaszthatja őket, ezért Mia eltitkolja, amikor meghallgatásra megy a Carnegie Hall-ba, New York város legszínvonalasabb zeneintézetébe. Emellett az egyre gyakoribb koncertek sem kedveznek a kapcsolatnak. A fiatalok lassan eltávolodnak egymástól, ami mindkettejüknek fáj, de a baleset reggeléig egyikükben sem merül fel a találkozás lehetősége. Mia kitérő választ ad, amikor szülei rákérdeznek, hogy elmegy-e a koncertre, amit az immár híres zenekar tart a városban. Adam viszont otthagy csapot-papot, amikor megtudja, hogy egykori kedvesének baja esett. Mindent megpróbál hogy bejusson az intenzív osztályra, ahol a lányt tartják, de oda sajnos csak a családot engedhetik be. Mia legjobb barátnőjének segítségével mégis sikerül bejutnia pár pillanatra. Ekkor elmondja neki, mennyire szereti és megkéri, hogy maradjon, bár tisztában van vele, hogy mennyire nehéz sors vár a lányra, hiszen mindkét szülője és már kisöccse is meghalt. A szellem Mia mindezt hallja, de nehezére esik döntésre jutni. Ebben a világban várják a nagyszülei és a szerelme, a másikban viszont ott van a családja. Merre induljon?  Mia-nak mindene megvolt a szörnyű baleset előtt, csodálatos család, tehetség, szerelem, felvétel a konzervatóriumba (a felvételi eredménye a baleset idején érkezett meg a házukba s a levelet Adam vitte be a kórházba s olvasta fel neki). Napokig képtelen dönteni. Végül Adam segít neki, a lány levetít maga előtt egy képet, milyen lenne a jövője, ha maradna és dönt, visszatér a fizikai valóságba. A regénynek van egy második kötete is, Hova ment (eredeti nyelven Where She Went), amiben ezúttal Adam szempotjából vannak bemutatva az események. A két fiatal évekkel az autóbaleset után találkozik New York-ban és együtt töltenek egy éjszakát a városban sétálva, miután a srác megnézte Mia előadását.