Mennyire mesebeli kijelentésnek tűnik, pedig igaz.
Álmaink, vágyaink megvalósulnak… idővel. És ha eléggé hálásak vagyunk értük,
visszapillantunk a múltra, amikor mindennél jobban vágytunk rájuk, el is
hisszük. Lehet kicsit, vagy nagyot álmodni, mindegy. Minden körülöttünk azért
dolgozik, hogy valósággá váljon az, amit elképzeltünk s tetszett nekünk. Néha,
amikor valaki valami kiemelkedőt hajt végre, elhangzik a kulcsmondat:
„Megvalósította az álmát”. S ha mi, a hír olvasói, hallgatói éppen életünknek
egy kevésbé fényes szakaszában vagyunk, hajlamosak vagyunk azt szajkózni, hogy
csak szerencséje volt. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa – tartja a
mondás. Ne várjuk másoktól, hogy majd ők megvalósítják az elképzeléseinket.
Mindenki a saját útján jár, saját életével foglalkozik. Azok, akik ügyesebben
zsonglőrködnek a tehetségükkel, másokat fognak alkalmazni arra, hogy segítsenek
neki az ő álmait megvalósítani. Ezek a kis manók, mi, mindennapi emberek,
sokszor észre sem vesszük, csupán parányi részei vagyunk egy jól működő
szerkezetnek s ha lenne elég bátorságunk, mi magunk is alkothatnánk hasonlót,
talán jobbat is. De valamiért félünk kilépni mások árnyékából. Kényelmesebb
nekünk a „nagy ember” háta mögé állni, néma maradni. Senki nem születik
gyávának. Ezt, mint ahogy oly sok képességet is, elsajátítjuk. Ijesztgetnek a
szülők, tanítók, barátok és lassan már mindentől félnünk kell, míg be nem
bizonyítjuk, hogy nekünk semmi bajunk nem esik, ha átlépjük picit a határokat.
Mit szólna a mai felnőtt énünkhöz a gyermekkori énünk? Észrevenné egyáltalán az
utcán, vagy elmenne mellette? Büszke lenne ránk? Kétlem! Gyermekként mertünk
hatalmasat álmodni, meg akartuk hódítani a világot, bármire képesnek éreztük
magunkat, semmitől nem rettentünk vissza. Aztán az évek teltével egyre lejjebb
adtunk az elképzeléseinkből, igényeinkből, míg szinte semmi nem maradt, mindig
jó az, ami éppen van. Miért legyünk olyanok, akiknek minden megfelel? Merjünk
változtatni. Soha nem késő kilépni az árnyékból, megmutatni, mit is rejtettünk
sok évig véka alá. Bátornak lenni nehéz. Rettenetesen nehéz vállalni a
kockázatot, hogy elbukhatunk, valami nem sikerül. Folyamatosan rettegünk
valamitől. Számlák, munkahely elvesztése, egészség megromlása, idős rokonok
elvesztése. Szinte minden alkalommal összeszorul a gyomrunk, amikor szokatlan
időpontban telefonál egy ismerős, vagy amikor ismeretlen számmal keresnek. Ne
gondoljunk a legrosszabbra. Ezzel csak bevonzzuk a negatív dolgokat az
életünkbe. Ha jó hírt várunk, azt fogunk kapni. Az első lépéseket megtenni a
legnehezebb, levetkőzni a rossz szokásokat, berögződéseket. Az elején át kell
gondolnunk minden lépésünket, mert másképp cselekszünk, mint régen, az
árnyékban pihenve. De idővel rögzülni fognak az agyban az új szokások s pár
hónap elteltével már automatikusan gondolkodunk és cselekszünk az új
személyiségünknek megfelelően. Néha jót tesz, ha visszatekintünk az útra, amit
eddig tettünk meg. Bárhol is tartsunk ma, biztosan találunk okot arra, hogy
büszkék legyünk magunkra. Talán el is képedünk egy-egy cselekedetünkön, ma már
nem mernénk megtenni azt, amit akkor. Ne fogjuk az elmúlt fiatalságra a
bátorságot, mert az volt és nem meggondolatlanság. Merítsünk erőt mindenből,
amire büszkék lehetünk. Hiszen minden nap megvalósítunk egy kisebb álmot,
felkelünk és jelenlétünkkel jobbá tesszük az emberek közérzetét, talán sikerül
egy-egy mosolyt is csalni az ismerős arcokra. Egyik lépést tesszük meg a másik
után. Ha már megvan a terv, amit jó, ha időkerethez is kötünk, amit betartunk,
sikerülnie kell, legyen az bármi, amit megálmodtunk. Soha ne feledjük, hogy
csakis mi vagyunk felelősek a saját életünkért. Azt szokták mondani, hogy az út
végén nem azt bánjuk meg, amit megtettünk, hanem amit elszalasztottunk
megtenni. Így álljunk a dolgokhoz. Vizualizáljunk. Segít, ha látjuk magunkat
álmaink megvalósítása közben, érezzük, amit akkor éreznénk. Nincsen pontos
recept, csak egy a fontos, hallgassunk a szívünkre s addig cselekedjünk, amíg
nem késő. Minden reggel új lehetőséget kapunk, használjuk ki okosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése