Igen!

Gondolom sokan látták már az Igenember című filmet Jim Carrey főszereplésével. Nos, akiknek ismeretlen a cím, röviden arról van szó benne, hogy Carl, aki egy bankban dolgozik a hitelosztályon, megkeseredett életet él. Él? Inkább csak létezik. Felkel, elmegy munkába, ott túlságosan is szigorúan bírálja el a hitelkérelmeket, a kollégákkal nem ápol valami jó viszonyt, hazamegy és ennyi. Barátai ugyan vannak, de mivel ő mindig minden meghívásra sorozatosan nemet mond, egyre kevésbé vágynak a társaságára. Nos, Carlnak egy este rémálma van, meghalt és ez senkit nem érdekel. Ekkor eldönti, ideje változtatni. Elmegy egy előadásra, amit az egyik kollégája már számtalanszor javasolt neki. Itt a guru, aki úgymond megtéríti az embereket, ráveszi őket, hogy minden felkínálkozó lehetőségre igen-t mondjanak, kiszemeli a férfit és megesketi, hogy ezután ő is mindig igent fog mondani. Carl élete már abban a pillanatban megváltozik, hogy kilép az előadóteremből, a lehetőségeket egymás után ragadja meg. Természetesen nem lenne egy kerek film, ha nem lenne benne meg a csúcspont, amikor a főszereplő átesik a ló túloldalára, de aztán szépen visszamászik rá és boldog a vége. Elgondolkodtam, vajon hányszor utasítunk vissza egy lehetőséget csak mert félünk, lusták vagyunk, túl kényelmes az életünk ahhoz, hogy bármit is változtassunk rajta? Mi történne, ha követnénk Carl példáját és mindenre igen-t mondanánk? Sokan elfelejtünk igazán élni a létezésünk közepette. Egy végtelennek tűnő körforgásban élünk, dolgozunk, hogy kifizethessük a számlákat s közben alig marad időnk megállni egy pillanatra s igazán magunkra koncentrálni, észrevenni, hogy ez az út, amin járunk, nem vezet sehová, nem tudunk fejlődni. Fiatalként elindítani egy karriert ma már sokkal nehezebb, mint régen, s persze az első, minimálbéres munkából kellene autót, lakást vásárolni, ami lehetetlen. Ezért választják sokan a külföldi munkát, ahol viszonylag rövid időn belül egész jól lehet keresni, a pénzt viszont itthon fektetik be, építenek, de aztán muszáj visszamenni, mert itthon megint nem lehet jutni semmire. Talán kicsit szélesebb spektrumon keresztül kellene szemlélődni. Talán, ha másképp gondolkodnánk, ha néha belemennénk olyan új kalandokba, alternatívába, amit eddig határozottan elutasítottunk, egymás után jönnének a sanszok a jobb, eseménydúsabb, könnyebb életre. Ne gondolkodjuk túl a válaszunkat, legyen mindig igen!