Már gyermekkoromban feltűnt az
a „kék ház” Nagybacon főútjának bal felén, amikor szüleimmel Sepsiszetngyörgy
fele mentünk. Sokszor elképzeltem, kik és hogyan élhetnek ott. Néha kissé irigy
is voltam a tulajdonosra, amiért ilyen mesebeli házban lakhatott. Sylvester
Lajos a Háromszék napilap szerkesztője így írt róla 2007-ben: „Van Nagybaconban
a faluközpontban, a főút mellett egy bűbájos meseház, amelyen megakad az arra
járó szeme, s nem az új, fényűzően komfortos épületeket csodálja, hanem
gyermekké lesz újra, s tekintetével körbesimogatja ezt a villás farkú cseréppel
födött, széloromfalú, kontyolt tetős, eszterhéjas, tetőnyújtásos, törpe
árkádoszlopos, kedves építményt”. Az idő telt s a „kék ház”-ról megtanultam,
Árkádos ház-nak nevezik. De nem csak én okosodtam az idő teltével, hanem a
kedves ház is enyészetnek indult. Nem hallottam róla semmit, amíg egyetemen
voltam. Csendben szenvedett, büszkén tűrte sorsát az évszázadok alatt.
Idén tavasszal nagy figyelmet
kapott a nagybaconi árkádos ház, amikor a baróti Demeter Zoltán
művelődésszervező segélykérő e-mail-ben lépett fel a ház megmentése érdekében. Az
épület már évek óta az enyészeté, a tulajdonosnak nem telik a felújításra, a
községnek pedig a felvásárlásra. Évről-évre néztük, ahogyan omladozik. Aztán a
tél vasfoga nyomott hagyott rajta, beomlott a tető. Ezután a tulajdonos úgy
döntött, eladja a faszerkezetet. Annak nem volt tudatában, hogy egy ehhez neki
engedélyekre lenne szüksége, így tulajdonképpen már az utolsó pillanatban sikerült
közbelépni s ezáltal megakadályozni az épület vesztét. Azóta egy műanyag fólia
borítja az épület tetejét, hiszen amire az illetékesek közbeléptek, a tető nagy
része már le volt bontva.
Kíváncsiságom kielégítéseképpen
megkerestem az online műemlék adatbázisban. Megtudtam, hogy a házat a XIX-ik
században építették, rendeltetése lakóépület, B kategóriájú műemlék, azaz helyi
jellegű műemlék. Tulajdonosa Szabó Irma.
Májusban sikerült átmenetileg
megmenteni az árkádos házat. De mi lesz ezután? Azóta ugyanúgy áll, mint
előtte, most tető nélkül. Megnyugodtam, amikor megtudtam, hogy a bontást
sikerült leállítani, mégsem vagyok elégedett a jelenlegi helyzettel. Meg
lehetne menteni, ahogy több mást a vidéken. Én megértem, hogy mindenkinek
megvannak a mindennapi problémái, de az idő ellenünk dolgozik s ha ma nem
lépünk fel a ház érdekében, talán holnap már késő lesz. Mit mesélünk majd
gyermekeinknek róla, a mesebeli kék házról? Nagy esély van arra, hogy ők már
nem csodálkozhatnak rá, akárhányszor elhaladnak mellette. Hacsak nem teszünk
érte valamit. Eddig pénz hiányában nem sikerült az épületet jó állapotba hozni.
Ez nem fog változni. Szerintem hiába várunk arra, hogy majd jövőre jobb lesz a pénzügyi
keret. Ha a tulajdonos megegyezne egy barátságosabb árban a község vezetésével,
onnan már csak egy pályázatnyi távolságra lehetnénk a sikertől, az árkádos ház
felújításától. Tudom, rengeteg erőfeszítésbe kerülne, de ha megpróbáljuk
elképzelni az eredményt, minden áldozatot megér. Képzeljük el, amint
megerősítik falait, tetőzetét, felújítják belsejét, újrafestik, s az árkádos
ház megújul. Képzeljük el, milyen büszkén állna a főúton, turistákat vonzva a
környékre, akik kíváncsian lépnének be a küszöbön, elképzelve, hogyan is
élhettek az elmúlt századokban a lakói. A lehetőségek tárháza majdhogynem
végtelen. Ha hozzáértők összeülnek, ki tudnak találni valami funkciót neki,
amely által a ház meghálálja a belefektetett erőt, időt és anyagiakat. Elszomorodok,
amikor eszembe jut, jártomban-keltemben mennyi szépen karbantartott műemléket
láttam már életem során. Azok az épületek szerencsésebb kezekbe kerültek s ma
is úgy pompáznak, mint régen. Szerintem a mi árkádos házunk is megérdemli az
odafigyelést és a törődést. Ha átkerülne az önkormányzat tulajdonába, tudom,
lennének emberek, akik kiállnának érte s minden követ megmozgatnának érte. Ezek
közül egyik Hegedűs Csilla
műemlékvédelmi szakértő lenne. Munkásságát ismerve tudom, ő minden követ
megmozgatna érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése