Kiállítás megnyitó Erdővidék Múzeumában (bővített verzió)

A Bene László és Rancz Loránd olaszteleki amatőr fényképészek természetfotóiból berendezett kiállítást Hoffmann Edit gyűjteménykezelő nyitotta meg kedd este Baróton. Erdővidék Múzeumának munkatársa A madarak éneke című részletet olvasta fel Hamvas Béla Babérligetkönyvéből.

Bene László negyedéves egyetemi hallgató a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kommunikáció és közkapcsolatok szakán. Rancz Lóránd tizedik osztályos tanuló a Baróti Szabó Dávid Iskolaközpontban.

A megnyitót követően vetített kisfilm egy kis ökörszemről szólt, amelyet a kamera egy éven át követett, szemléltetve az esztendő során előtte álló kihívásokat, megbirkózva minden évszak viszontagságával. A fiatal fényképészek részt vettek eme kisfilm forgatásán, ők vették fel az őzekről szóló összekötő részt. Elmondták, ezt a részletet február leghidegebb napjain sikerült lencsevégre kapniuk órákon át tartó várakozást követően. Meséltek munkájukról, a közönség betekintést nyerhetett a természetfotózás nehézségeibe, de egyben annak szépségéről is meggyőződhettek. A képek mellett kiállításra kerültek „álruháik”, egy-egy terepmintás és egy fehér overáll, melyeket, tavasszal, nyáron, ősszel, illetve télen viselnek a legjobb rejtőzködés céljából. Nyáron rejtőzködő csónakot építettek traktorkérőkből a tó körül élő kis álatok lencsevégre kapása céljából. Bene László elmondta, úgy haladtak el ezzel a csónakkal pár halász közvetlen közelében, hogy azok észre sem vették őket. „Nagyon lassan haladtunk és persze csendben. Megtanultunk úgy bujdosni, hogy az még a legfigyelmesebb állatoknak se tűnjön fel.  Az őzekkel ebből a szempontból nehéz dolgunk volt, mivel több befolyásoló tényezőre figyelnünk kellett. Elsősorban a szél irányát kellett tanulmányoznunk, nem fújhatott tőlünk az őzek fele, mert megérezhették az illatunkat, viszont mocorogni se nagyon szabadott, mert a legapróbb észlelt zajra elszaladnak” – mesélte az amatőr fényképész.

Ezután bemutatott néhány madaras könyvet, melyek fontosak voltak életében. Kézről-kézre adtuk legelső, még gyerekeknek szóló madárhatározóját, miközben a hozzá fűződő érdekes történetet hallgattuk. Bene Lászlót öt évesen kezdte el érdekelni a természetfotózás, főleg a ritka madarak megörökítése, amikor magyarországi vendégek jöttek hozzájuk. A kis László velük tartott a kirándulásokon, ahol a bácsik ritka madarak után kutattak. Már ekkor lenyűgözte ez a világ, folyton a madárhatározóval kezében kóborolt, s amikor a felnőttek meg akartak keresni egy-egy fajt a könyvben, azt csakis nála lehetett megtalálni. Miután hazamentek küldtek neki egy gyerekeknek szóló példányt, elindítva őt ezen az úton. Bemutatásra került egy fényképezőállvány is, melyről elmondták, be kellett festeniük terepszínre, mivel túl feltűnő volt a színe. Télen gézzel borítják. Kezünkbe foghattunk továbbá néhány látcsövet is, melyek közül az egyiket szintén a magyarországi ismerősöktől kapott ajándékba.

Rancz Lóránd beszélt nekünk a felvételek tisztaságának, minőségének fontosságáról. Elmondta, egy ritka madárról készített képet, videót sokan megnéznek, de ha nem jó a minősége, akkor csak a természetfotósok fogják egymásnak küldözgetni. Azért, hogy még sokan mások is megtekintsék a különleges pillanatokat, jó, minőségi felszerelés kell, melyekhez egyelőre szüleik biztosítják az anyagi támogatást.

            Sokan jöttek el a kiállítás megnyitójára, negyven-ötven ember volt kíváncsi az amatőr fotósok munkájára. A kiállítás megtekinthető október 25.-ig.