2014. június 2., hétfő

Ballag már a véndiák

Búcsúznak a nyolcadikosok, tizenkettedikesek, egyetemisták, mesterisek. Búcsút mondanak az iskolának, példamutató tanároknak, osztálytársaknak, barátoknak. Május a ballagások hónapja. Fontos lépés ez a végzősök életében, hiszen talán most dől el, hogy milyen szakmát választanak, milyen úton indulnak el álmaik megvalósítása felé.
Emlékezzünk vissza, milyen érzéssel töltött el az utolsó csengőszó! Félelem, izgatottság, boldogság, szorongás, szomorúság egyszerre áradt szét szíveinkben. Féltünk, szorongtunk az előttünk álló megmérettetéstől (érettségi, felvételi, államvizsga), életünket befolyásoló döntésektől, mégis izgatottan vártuk a fejleményeket. Boldogak voltunk, mert igazi barátokra tettünk szert, nagyszerű tanerőket ismertünk és szerettünk meg, sikeresen zártuk tanulmányainkat, közben szomorúan vettük tudomásul, hogy barátaink, akikkel eddig minden nap találkoztunk, más utakon indulnak tovább.
Tavaly sokat dolgoztunk, hogy összehozzuk a tökéletes ballagást. Nem sikerült. De ez nem számított. Az együtt töltött pillanatok értékesek voltak, amelyek örök emlékké alakultak. A tógák, estélyi ruhák, öltönyök ünnepélyessé tették a hangulatot, ám hamar rájöttünk, mire ez a pompa. Távozni kell. Bár még sokan maradtunk volna, mert kötődtünk a helyhez, emberekhez, emlékekhez, de tovább kellett lépni, mert ez az élet rendje. Mint amikor a repülni tanuló madárkát anyukája kilöki a fészekből és hiszi, hogy szárnyakat bont, nem zuhan a mélybe, így hittek bennünk tanáraink és mi nem akartunk csalódást okozni nekik.

Új élet vár rátok, ballagók! Tiétek lehet a világ, ha akarjátok. Álmodjatok nagyot, amitől ti is megijedtek, és valósítsátok meg. Sok sikert az Élethez!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése