2014. június 2., hétfő

Életünk a közösségi portálok tükrében

Emlékeznek még arra az időszakra, amikor az internet lassan, de biztosan elkezdte behálózni kis térségünket? Tíz évvel ezelőtt kevés háztartásban volt bekötve. Családtagok, barátok gyűltek össze, hogy a neten szörföljenek. Akkor még szó sem volt függőségről, inkább kapcsolattartásra használtuk tőlünk távol élő, dolgozó családtagjainkkal, ismerősünkkel.
Mostanra ez teljesen megváltozott. Ma már szinte mindenki rendelkezik otthoni internet-hozzáféréssel, de a legtöbb okostelefonon is lehet folytatni a megkezdett tevékenységet. Életünk nélkülözhetetlen részévé vált az internet. Biztosan ki merem jelenteni: nehezen tudnánk élni nélküle. Szükségünk van rá a munkához, barátokkal való kommunikációhoz, kikapcsolódáshoz, szórakozáshoz.

Legnépszerűbb a Facebook

Fókuszáljuk figyelmünket a közösségi portálokra. Régen volt a Hi5, az iwiw, most a Facebook elnevezésű örvend a legnagyobb népszerűségnek, illetve a Twitter (ami kis térségünkben kevésbé elterjedt). A Facebook-ot többek közt Mark Zuckerberg alapította 2004-ben az USA-beli Massachusettes államban egyetemista korában. Gyorsan nagy népszerűségre tett szert az egyetemisták körében, aztán hamar világméretűvé nőtte ki magát. Mai felhasználóinak száma meghaladja az 1,23 milliárdot, több, mint 1 milliárd felhasználó használja mobiljáról. De mire is használjuk? Chat-en szmájliknak nevezett mosolygó fejekkel megtűzdelve folytatunk beszélgetéseket, képeket osztunk meg magunkról, barátaink, csoporttársaink társaságában, a check-in elnevezésű opció segítségével milliók számára mutatjuk meg, hol vagyunk abban a pillanatban (ami egyes esetekben veszélyes is lehet), lájkolunk, ha megtetszett valami, kommentálunk, megosztunk.

Függőséget okoz

Minden szép s jó addig, amíg mindezt nem visszük túlzásba. Ha minden nap megosztunk magunkról egy képet (selfie), persze más-más, lehetőleg divatos öltözékben, lassanként bemutatva lakásunk minden pontját a háttérben, vagy óránként bejelentkezünk sorra véve a város összes kávézóját, klubját, esetleg bevásárlóközpontját, vagy már nem is emlékszünk, mikor beszélgettünk el kellemesen azzal, akinek épp lájkoljuk a képeit, akkor határozottan kezdünk túlzásba esni. Ez is része mindannak, amit a közösségi portál elnevezés magában foglal, de tudni kell, hol a határ és lehetőleg nem lépni azt át. Vegyük például az alkoholt. Ha minden nap megrészegedünk, nem tudunk élni a napi két liter sör vagy bor nélkül, problémánk van az alkohollal (vagy az alkoholnak van problémája velünk?). De heti 2-3 alkalommal egy-egy pohár bort még a kismamák is megihatnak, mert egészséges. A közösségi portált is így kellene használni, mint a bort. Jutalmazzuk meg magunkat vele. Köztudott, hogy függünk tőle, ezzel a reklámszakma is tisztában van, hiszen rengeteg cég reklámoz ott. Tudják, hogy ha máshol nem is tudnak elérni (pl. szórólap), ott biztosan megtalálnak bennünket. Sok cég naponta oszt meg valamit, ezzel tartva szorosan a kapcsolatot a fogyasztókkal.
Mostanra kezdeti céljai ellentétét kezdi elérni ez a portál. Most már nem csak életünk fontosnak vélt mozzanatait osztjuk ott meg ismerőseinkkel, hanem a portálon keresztül élünk, vagy legalábbis próbálunk. Ugye ismerős a szituáció, amikor valakivel órákon keresztül tudunk a chat-en beszélni, viszont élőben nem vagyunk képesek egy normális beszélgetést véghezvenni, inkább kínos csendekről van szó, melyeket megtörünk pár mondattal. Ez azért lehet, mert 1, a képernyő mögött bátrabbak vagyunk, 2, miközben beszélünk, új dolgokat fedezhetünk fel, mutathatunk egymásnak zenét, amiről tovább tudunk beszélni. Az effajta kommunikáció indokolt távolban élő szeretteinkkel való kapcsolattartás esetén, de nem a legjobb baráttal, szomszéddal, osztálytárssal. Részesítsük előnyben a szemtől szembe való kommunikációt, ahol az érzelmeket le kell olvasnunk egymás arcáról és nem mosolygó fejekkel fejezzük ki őket.

Emlékeztet születésnapokra, eseményekre

Okos a Facebook, azért is mert minden nap jelzi éppen melyik ismerősünknek van születésnapja, így már azzal sem kell fáradnunk, hogy a legközelebbi családtagok, ismerősök, születési dátumát fejben tartsuk, megteszi helyettünk a közösségi portál. Remélem ez nem egy lassú elbutulási folyamat kezdetét jelenti. Örömteli érzés, amikor születésünk napjának évfordulóján köszöntések százai (extrém esetekben ezrei) lepik el felhasználói falunkat. De ha jobban megnézzük, a kedves köszöntők 90%--nak fogalma se lett volna mikor kell azt a pár szót írni, ha nincs mi figyelmeztesse őket. De attól még jól esik, hogy annyi ember gondol ránk 5 másodpercig. A legtöbb köszöntéssel semmi bajom, a legtöbb kedves (vagy az próbál lenni), esetleg vicces, de amikor azt látom, hogy „Boldogat”, végem van. Boldog mit? Mármint mind tudjuk miről van szó, de senkinek nem ficamodna ki a csuklója, ha odaírná azt a másik szót is, kérem.
Nem utolsó sorban a Facebook veszélyes. A 32 éves Coutney Sanford munkába tartott autójával, amikor a rádióban meghallotta kedvenc dalát. Azonnal meg akarta osztani barátaival, hogy ez a dal mennyire boldoggá teszi. Miközben sikeresen elvégezte a műveletet a telefonjáról, átsodródott a szembejövő sávba, ahol egy kisteherautónak csapódott és azonnal meghalt. Figyeljünk oda, mikor, hol és milyen helyzetekben frissítjük állapotunkat. 
Összességében jó dolognak tartom ezt a közösségi portált, amennyiben okosan és mértékkel használjuk. Mellette tartsuk meg és ápoljuk emberi, szemtől szembe való kapcsolatainkat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése