Summitiak látogattak Barótra

Olyanokká lettünk, mint egy család

Két éve 12 fős summiti (New Jersey, Egyesült Államok) küldöttség érkezett Barótra. Akkor a látogatás célja a két egyházközség közötti húsz éves testvérkapcsolat ünneplése, valamint az ifjak ezen kapcsolat fenntartásába való bekapcsolása volt. Az a találkozás megváltoztatott bennünket. Azóta egyre csak számoljuk a napokat a következő találkozásig, ahogy tettük tavaly is, amikor egy 17 fős baróti csoport látogatott Summitba. A visszaszámlálás újrakezdődött augusztus közepén, amikor hazaérkeztünk. Idén a templom építésének húsz, Kiss Alpár tiszteletes baróti szolgálatának harminc éves, a partnerkapcsolat huszonkét éves évfordulóját ünnepeltük.

Eltelt az egy év és július 31.-én délben már az otopeni reptéren álltunk, lélegzetvisszafojtva, „Welcome Summit” feliratú zászlókat lengetve a levegőben. Számtalanszor kinyílt az „Érkezések” ajtó, mire végre ismerős arcokat pillantottunk meg. Hozzájuk rohantunk és átöleltük őket. Először hinni se tudtunk szemünknek, „Itt vannak!” ismételgettünk egymásnak, hogy felfogjuk, mi is történik. Késő éjjel értünk haza Barótra, vendégeink fáradtak voltak, mégis mindenki nagy mosollyal az arcán feküdt le, mert tudtuk, a következő tíz nap csak a miénk. Augusztus 3-án ünnepi istentiszteletet tartott Emilie Boggis, ifjúsági lelkésznő, a fennmaradó időben pedig kirándulni vittük őket (Szent Anna-tó, Transzfogaras, Brassó, Brán, Parajd), illetve három napot egy erdei házban töltöttünk.

Vasárnap eljött a búcsú ideje. Nehéz volt megtalálni a megfelelő szavakat. Sokaknak könny ült a szemében. Az utolsó együtt töltött nap mindig szomorú, mégis próbálunk pozitívan tekinteni rá. Az elmúlt tíz napon velük lehettünk s talán a hosszú egy év eltelte után, néhányan újra találkozhatnak velük Summitban. Gazdagabbak lettünk a találkozás által, mindenik által erősödik testvérkapcsolatunk.

Lássuk, hogyan vélekednek erről a látogatásról, az együtt töltött időről a résztvevők. Biró Réka, középiskolás diák így nyilatkozott: „Az idei találkozás többek között azért volt más, mert egy összeszokott csapatról beszélhetünk. Persze voltak új tagok mind az amerikai, mind a baróti csapatban de már nem egymás megismerésére törekedtünk hanem inkább arra, hogy tovább bővítsük a közös élményeinket. Amikor újra találkoztunk nem úgy tűnt, hogy egy év telt el az amerikai utunk óta. Az, hogy tartottuk velük a kapcsolatot a közösségi oldalak segítségével, és havonta egyszer összegyűltünk, hogy Skype-on is beszéljünk, hozzá segített ahhoz, hogy jelen legyünk egymás életében. Sok felejthetetlen élménnyel gazdagodtam, de talán a legszebb közülük a vasárnapi istentisztelet volt. Leírhatatlan érzés, hogy a két küldöttség újra együtt imádkozhatott”. A másodéves főiskolai hallgató, Vajda Szende, aki újonnan kapcsólodott be a partnerkapcsolatba, ezt mondta: „Szeretetteljes emberekkel találkozhattam és különösen az tetszett, ahogyan próbálkoztak magyar nyelven beszélni, ami sikeresnek bizonyult. Úgy érzem ez a látogatás erősíti a két egyházközésg közötti kapcsolatot és ha ez a találkozás minden évben megtörténik legalább, az még tovább fogja erősíteni a köteléket köztünk és közöttük, amely így hosszú életű lehet”.

Emilie Boggis, ifjúsági lelkész eképpen vélekedik: „Felejthetetlen kirándulás volt! Látnivalókkal, ízekkel, illatokkal és nevetésekkel tele napok voltak. De a legjobb része az emberek voltak. Minőségi időt tölteni együtt, különböző nyelveken beszélni, játszani, nevetni egymással. A csoportjaink kapcsolódnak, újra kapcsolódnak és közelebb kerülnek egymáshoz minden évben. Ebben az évben olyanokká lettünk, mint egy család. Szívszorító milyen messze vagyunk egymástól”.  Michael Millspaugh, ifjúsági vezető a következőket mondta: „A mondat, amely a kirándulás alatt végig az eszemben járt ez volt: Legyél jelen. Fontos volt, hogy tényleg jelen legyünk a pillanatban, nem azon kattogni, hogy mi történhet a jövőben. Újra látni egymást segít az év többi ötven hetére koncentrálni, amikor távol vagyunk egymástól. Jelen lenni és a legtöbbet kihozni a mi kis együtt töltött időnkből igazán fontos volt. Legyél jelen!”

A baróti unitárius egyházközség vezetősége köszönetet mond minden önkéntesnek a munkájáért és adományáért, a segítségért, mellyel hozzájárultak a vendégek fogadásához. Külön köszönetüket fejezik ki a Megyei Tanácsnak, valamint a baróti Polgármesteri Hivatalnak, mind az erkölcsi, mind az anyagi támogatásért.