Vasárnap este a nagyváradi Tóth Andi (15)
megnyerte a magyarországi X-faktor tehetségkutató versenyt. Ő az élő példa
arra, hogy kortól függetlenül, ha megvan bennünk a tehetség, bármire képesek
lehetünk. Hiszen, ha ő erdélyi magyarként megnyerhette a versenyt s ezzel
elindította zenei karrierjét, akkor minket mi tart vissza attól, hogy ápoljuk
tehetségünket s majd, ha nem is ilyen volümenü, de sikereket érjünk el? Fiatal
kora ellenére a nagyváradi lány már régen tudta a választ a „Mi leszel, ha nagy
leszel” kérdésre. Ő énekesnő akar lenni. Ezért énektanárhoz járt, kisebb
eseményeken lépett fel, majd elindult a tehetségkutatón és nyert. Talán
túlságosan leegyszerűsítettem, mivel egyáltalán nem ment ez ilyen könnyen, de
akkor is, kétségtelenül sikerült valamit letennie az asztalra ilyen fiatalon.
Sokan leélik életüket, robotolnak és belesavanyodnak a mindennapokba, aztán
meghalnak. Nem alkotnak maradandót. Viszont sokan vagyunk azok, akik igenis
hallatni akarjuk hangunkat, akik úgy gondoljuk, van tehetségünk valamihez. Az
ilyen példák, mint az Andié, motiválnak minket és még több ambíciót adnak
munkánk elvégzésére. Nem mindenki találja meg a tehetségét ilyen fiatalon. Ez
talán nem is baj. Amikor viszont megvan, foglalkozni kell vele, tanulni
folyamatosan és gyakorolni. Mindenki nem lehet énekes, festő, színész, író,
zenész stb. Ekkora adományt kevesen birtokolnak. Vannak kevésbé látványos,
vagy, jobban fogalmazva, kevésbé művészi adottságok. Tehetségnek számít, ha szép
mézeskalácsokat készítesz, szépen hímzel, mindenkivel megtalálod a közös
hangot, finomakat sütsz, szép frizurákat készítesz stb. Maradandót akarunk
alkotni, azt akarjuk, hogy nevünket még a halálunk után is elismeréssel
emlegessék. Ehhez rengeteget kell dolgozni, áldozatokat hozni. Amikor mások szórakozni
mennek, nekünk dolgoznunk kell, gyakorolni. Néha nehezen kezdjük el, néha úgy
érezzük, beleuntunk, és valami egyebet szeretnénk helyette. Aztán, amint
elkezdünk rajzolni, énekelni, írni, a hangszeren gyakorolni, olyan érzés tölt
el, mintha hazaérkeztünk volna, s szinte abba se akarjuk hagyni. Hosszú órák
telnek el egymás után, az emberek körülöttünk már elmentek aludni, de mi még
mindig gyakorlunk. Szeretjük. S ha közbejön valami s nem adódik lehetőségünk
gyakorolni, hiányzik valami, már nem találjuk a helyünket.
Csakis kemény munkával lehet sikert elérni. A cél
mindig ott kell lebegjen a szemünk előtt és soha nem felejthetjük el. Sokszor
kicsit irigykedve nézünk a sikeres emberekre, akiknek látszólag mindenük
megvan, de elfelejtjük a csillogás mögötti életét nézni. Senki nem lett sikeres
egy nap alatt. Azt se feledjük, hogy senki nem lehet próféta saját hazájában.
Ne lepődjünk meg, ha az emberek el akarnak taposni, amint megtudják, valamiben
tehetségesek vagyunk. A tömeg nem szereti, ha valaki különbözik, nem akarják,
hogy bárki többre vigye, mint ők s ezért hajlandóak bármit megtenni. Ők önzőek,
minden jót csak maguknak akarnak. Elnyomnak minden próbálkozást, a szakadék
szélére sodornak, meglöknek, aztán úgy tesznek, mintha magunk miatt kerültünk volna
oda és ők azok, akik visszasegítenek minket a földre. Nem szabad rájuk
hallgatni. Maradjanak ők meg olyanoknak, amilyenek, maradjanak meg a
szemellenzőikkel, s ne haladjanak a korral, ha nekik így tetszik. Mi viszont
küzdeni fogunk napról napra s a végén megmutatjuk, mire vagyunk képesek.
Felállunk, akárhányszor essünk el. Ez csak könnyebb lesz idővel. Megedződünk. A
tisztességes munkának mindig meglesz a gyümölcs, még akkor is, ha
pillanatnyilag úgy tűnik, senkit nem érdekel, amit alkotunk. Majd eljön a mi
időnk, amikor ők keresik majd a mi kegyeinket s úgy tesznek, mintha a rögös út
közben végig mellettünk álltak volna s támogattak volna. Mi tudni fogjuk, kik
azok, akik igazán mellettünk álltak és támogattak az első, még bizonytalan
lépések megtételekor, a nehéz, életre szóló döntések meghozatalakor és kik
voltak azok, akik összesúgtak a hátunk mögött, újjal mutogattak ránk és
kinevettek. Makacsan ki kell tartani a választásunk mellett, gyakorolni,
gyakorolni, gyakorolni, míg a siker meglátogat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése