A tizenkilencedik század közepén megjelent
nagysikerű, mára már klasszikussá vált, regény főszereplője Jane Eyre. A
kislány szülei halála után nagybácsija családjához kerül, ahol idegenként
kezelik a szóban forgó nagybácsi halála után. Mrs. Reed, a gyámja, minden nap
érezteti vele, hogy nem az ő véréből való s rendre meg is bünteti
csíntalanságaiért. A kis Jane a büntetések dacára sem alázkodik meg,
határozott, hever vérmérsékletű teremtés. A közte és a néni gyermekei közötti
egyre súlyosbodó ellentétek miatt Mrs. Reed a lowodi intézetbe adja a kislányt.
Itt ismerkedik meg Helen Burns-szel, akivel jó barátságot ápolnak a lány
későbbi haláláig. Az intézetben uralkodó rossz körülményeknek hatására járvány
tör ki az intézetben, ennek esik áldozatául Helen is. Egy időbeni ugrást
követően már a művelt, kedves modorú, az intézetben tanítónőként tevékenykedő
18 éves Janet ábrázolja az írónő, aki mindenképpen ki akar törni az iskola
falai közül és elszegődik Thornfield Hall-ba nevelőnőnek. A kastély urának, Mr.
Rochester szeleburdi gyámleányának, Adèle Varens-nak lesz a nevelőnője. Jane hamar
megszokja az új körülményeket és összebarátkozik a kis tanítványával, aki
napról napra szebben viselkedik. A kastély urával viszont hónapokig nem
találkozik, mint megtudja, Mr. Rochester ritka látogatója saját otthonának, ám
amikor jön, azt szinte mindig meglepetésszerűen teszi. Jane nem is tudja, hogy
vele találkozik, amikor a postára menet egy este megáll megpihenni és a gazda
lova megijed tőle, a lovas pedig leesik és megsérül. A lány azonnal segít az
akkor még idegen férfin. Csak amikor hazazér, ismerkednek össze. Kölcsönös
megértés alakul ki kettejük közöttük, majd barátság, ami szerelembe csap át.
Kapcsolatukat baljóslatú események kísérik, a kastélyban néha hátborzongató
nevetés hallatszik az éjszaka közepén, titokzatos alak mászkál a folyósókon és
valaki felgyújtja Mr. Rochester ágyát. A felriadt Jane menti meg gazdája
életét. Szerelmüknek a társadalmi- és korkülönbség is gátakat szab. A férfi
által rendezett estélyek is csak rontanak a fiatal lány féltékenységén és
bánatán, hiszen azt kell látnia, hogy a szerelme a gőgös, szép, szívtelen és
előkelő Ingram kisasszony körül lebzsel és hiszi, hamarosan meg is kéri a
kezét. Jane-t levelet kap, ami arról értesíti, hogy egykori gyámja, Mrs. Rééd
haldoklik és magához szólítja. Kiderül, a nő eltitkolta előle, hogy volt neki
egy nagybátyja, aki kutatott a lány után, de az asszony azt hazudta neki, hogy
ő meghalt Lowood-ban. Amikor visszatér Thornfield-be, Mr. Rochester bevallja
neki, hogy csak féltékennyé akarta tenni Ms. Ingram-mal és megkéri a kezét. Az
esküvőjük napján derül ki, hogy a férfi már nős, van egy jamaicai őrült
felesége, akit a kastély legfelső emeletén tart elzárva, s aki néha kiszökik és
éjszaka a folyósókon bolyong. Az összetört szívű Jane elszökik és napokig
bolyon étlen-szomjan, míg St. John Rivers tiszteletes és testvérei befogadják.
A lány megpróbál új életet kezdeni, tanít a helyi iskolában és barátságot köt a
Rivers családdal. Meglepetésként éri őket, hogy mindannyian rokonok a madeirai
nagybácsi révén, aki tekintélyes vagyont hagy Jane-re, ő viszont igazságosan
elosztja maguk között. St. John misszionáriusnak készül Indiába és tervei
szerint magával vinné Jane-t feleségeként. A lány egy év után is képtelen
elfelejteni Mr. Rochester-t, ezért visszatér Thornfield-be. Megérkezve
megtudja, az őrül asszony felgyújtotta a kastélyt s ő maga is a lángok
martalékává vált. Mr. Rochester megsérült, amikor próbálta kimenteni feleségét
a lángok közül, megvakult s egyik karját is amputálni kellett. Mivel az előző
akadályok semmissé váltak, Jane boldogan megy feleségül hozzá. A férfi
visszanyeri látását egyik szemére, így gyönyörködhet Jane-nel közös gyermekeik
szépségében. Amint láthatjuk, a történet klasszikus példája a tündérmesének,
amiben a szegény, csúnya lány beleszeret a gazdag, idősebb férfiba, szerelmük
legyőz minden akadályt (vagy azok maguktól elhárulnak) és a hosszú szenvedés,
nehéz élet után, egy csodálatos, boldog élet vár rájuk. Ajánlom tehát ezt a
regényt minden romantikus lelkű, naív olvasónak, aki még hisz a szerelem
erejében, vagy épp mindenki másnak is, aki bár kritikusan áll a túlságosan is
szép befejezésekhez, de nem zárkózik el a tehetséges szerző tollából származó
műalkotástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése