Mi kell a boldogsághoz?

„Csak akkor lehetsz boldog, ha néha boldogtalan vagy”. Ez a mondat megragadt a fejemben Lauren Oliver Delírium című regényének olvasása közben. Kiemeltem és elmentettem. Aztán órákig, napokig töprengtem rajta. Egész életünkben azért küzdünk, kelünk fel reggelente és viseljük el a rossz dolgokat, mert vágyunk rá, a tökéletes, csillogó, pompás boldogságra. Néha, egy-egy nagyobb kihívás előtt, amikor bátorságot gyűjtünk, arra gondolunk, ha ezt sikerül meglépni, akkor boldogok leszünk. És hiszünk ebben az elhatározásunkban, ami átvisz tűzön-vízen. Makacsul ragaszkodunk hozzá, karunkat nyújtjuk feléje, s már-már érezzük is. Amikor pedig a hosszú, munkával töltött, küzdelmes, savanyú, szürke, egyforma napok (hetek) után végre ott állunk szemtől-szemben vele s már csak egy lépés választ el tőle, megrettenünk egy pillanatra. Kérdések százai merülnek fel bennünk. Tényleg akarom ezt? Valóban boldog leszek, ha ezt megteszem? És mi lesz, ha nem sikerül? Annyit dolgoztam ezért és most itt, az utolsó pillanatban vallok kudarcot. Aztán mély levegőt veszünk és nekivágunk az ismeretlennek. Elérjük azt, amire annyira vágytunk és boldogok vagyunk. Elképzelhetetlenül boldogok. Madarat lehetne fogatni velünk. Egy pillanatig. Nem tart tovább a mámor pár percnél, aztán a rózsaszín köd továbbszáll és mi megint ott állunk, boldogtalanul. Mindent feláldoztunk egyetlen örömmámoros pillanatért. Azonnal visszatérünk régi életünkhöz, ugyanazokhoz a problémákhoz, szinte semmi nem változik.

Abszolút boldogság nem létezik. Hiába is ringatjuk magunkat ilyen tévhitekben, hogy ha majd ezt meg ezt elérjük, és meglesz ez meg ez, akkor örökre boldogok leszünk. A boldogság nem az út végén van, hanem maga az út. Az, ahogyan éljük a mindennapjainkat, ahogyan értékeljük a kisebb örömöket, és mindenben meglátjuk a szépet és a jót. Úgy kell alakítanunk az életünket, hogy minden nap legyen legalább egy pillanat, amikor teljes a boldogság. Értékeljünk minden kedves pillantást, mosolyt, szívességet, tanácsot, érintést, mindezek megajándékoznak egy-egy pici boldogsággal, amiket ha összegyűjtünk szíveinkben, a nap végére elégedettek lehetünk.