Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen

A huszonnégy éve kiadott kötet csak az első része egy magával ragadó, eseményekben dús történetnek. A sorozat utolsó kötete tavaly jelent meg, ahogy az első kötetből készült sorozat is abban az évben debütált. Az írónő nagyon jó mesélőnek bizonyult, hiszen már az első oldalon felkelti az olvasó figyelmét, megragadja és el nem engedi. A történet a második világháború után kezdődik, amikor a főszereplő Claire és a férje Frank, akivel alig látták egymást az elmúlt években, második nászútjukra indulnak Skóciába. A Craigh na Dun kört formáló szikláknál meglesnek egy pogány szertartást, amely során a falubeli nők körbetáncolják a helyet napfelkelte előtt. Claire másnap visszamegy a kövekhez megnézni egy érdekesnek ígérkező virágot, amit a köveknél látott. Csata hangjait hallja a legmagasabb kőből, ezért odamegy és megérinti. Ami ezután történik, nehéz elhinni. A nő valahogy visszautazik az időben a tizennyolcadik századba, amikor a skótok harcban álltak az angol dragonyosokkal. Időbe telik, mire rájön, mi történt vele. Néhány skót menti meg a hírhedt Black Jack-től, aki a Claire férjének, Frank-nek az őse. A skótok magukkal viszik, amikor látják, ért a gyógyításhoz és helyre teszi az egyik fiatalember kificamodott vállát. Leoch várában sokáig gyanakodnak az idegen nőre, félve, hogy talán angol kém, arról nem is beszélve, hogy alsóruhában találtak rá, ami a kornak egyáltalán nem felelt meg, a haja is rövidre volt vágva. A vár ura, Colum MacKenzie magához hivatja és barátságosan elbeszélget vele, felajánlja neki vendégszeretetét, de a várban élők gyanúja sokáig nem oszlik el. Akarata ellenére tartja ott, munkát adva neki, ápolnia kell a betegeket és sebesülteket. Közben Claire már a szökést tervezi, hisz tudja, csakis a Craigh na Dun köveknél kaphat választ a történtekre. Megismerkedik a fiatalemberrel, aki lovászként szolgál a várban, James Fraser-rel. Kettejük között hamar kialakul a vonzalom, de a nő képtelen elfelejteni a férjét, Frank-et és továbblépni. Hetek múltán Dougal, Cloum öccse és jobb keze, magával viszi az adók begyűjtésére. Az út során meghallgatást kér Jonathan Randall-tól (Black Jack), aki ki akarja végezni a nőt, de Dougal és egy ügyvéd kitalálják, hogyan menthetik meg tőle, összeházasítják James-szel, aki törvényen kívüli és váltságdíjat tűztek ki a fejére. A történet igazán ekkor kezd beindulni, az ember szinte kapkodja a fejét. Miután a fiatal pár elhálja az esküvőt – mivel csak így törvényes –, egyre szorosabb kapcsolat alakul ki kettejük között, egymásba szeretnek. Claire szoros barátságot köt Geillis Duncan-nel, a helyi vizsgálóbíró feleségével, akiről azt híresztelik, hogy boszorkány. Miután Geillis férje meghal, akit ő mérgezett meg, mivel mástól várt gyermeket, boszorkánypert indítanak ellene, amibe – az események szerencsétlen láncolata miatt – Claire is belekeveredik. Jamie megmenti a feleségét, a boszorkány feláldozza magát. A fiatal házasok elmenekülnek a várból. Jamie-t elfogják a vörös kabátos angolok és börtönbe viszik. Szerencsére Claire segítségére jön pár ember a várból. Az egyik ilyen emberrel üzent neki Geillis, felfedve titkát: ő is időutazó. Jamie-t csúnyán megkínozza Jonathan, a dragonyosok kapitánya. Claire és szövetségesei kiszabadítják a börtönből a felakasztása előtti éjjelen és elmenekülnek vele Franciaországba. A könyv végén Claire, akiről addig úgy tudtuk, hogy meddő, bejelenti, hogy várandós első gyermekükkel. 

Igen!

Gondolom sokan látták már az Igenember című filmet Jim Carrey főszereplésével. Nos, akiknek ismeretlen a cím, röviden arról van szó benne, hogy Carl, aki egy bankban dolgozik a hitelosztályon, megkeseredett életet él. Él? Inkább csak létezik. Felkel, elmegy munkába, ott túlságosan is szigorúan bírálja el a hitelkérelmeket, a kollégákkal nem ápol valami jó viszonyt, hazamegy és ennyi. Barátai ugyan vannak, de mivel ő mindig minden meghívásra sorozatosan nemet mond, egyre kevésbé vágynak a társaságára. Nos, Carlnak egy este rémálma van, meghalt és ez senkit nem érdekel. Ekkor eldönti, ideje változtatni. Elmegy egy előadásra, amit az egyik kollégája már számtalanszor javasolt neki. Itt a guru, aki úgymond megtéríti az embereket, ráveszi őket, hogy minden felkínálkozó lehetőségre igen-t mondjanak, kiszemeli a férfit és megesketi, hogy ezután ő is mindig igent fog mondani. Carl élete már abban a pillanatban megváltozik, hogy kilép az előadóteremből, a lehetőségeket egymás után ragadja meg. Természetesen nem lenne egy kerek film, ha nem lenne benne meg a csúcspont, amikor a főszereplő átesik a ló túloldalára, de aztán szépen visszamászik rá és boldog a vége. Elgondolkodtam, vajon hányszor utasítunk vissza egy lehetőséget csak mert félünk, lusták vagyunk, túl kényelmes az életünk ahhoz, hogy bármit is változtassunk rajta? Mi történne, ha követnénk Carl példáját és mindenre igen-t mondanánk? Sokan elfelejtünk igazán élni a létezésünk közepette. Egy végtelennek tűnő körforgásban élünk, dolgozunk, hogy kifizethessük a számlákat s közben alig marad időnk megállni egy pillanatra s igazán magunkra koncentrálni, észrevenni, hogy ez az út, amin járunk, nem vezet sehová, nem tudunk fejlődni. Fiatalként elindítani egy karriert ma már sokkal nehezebb, mint régen, s persze az első, minimálbéres munkából kellene autót, lakást vásárolni, ami lehetetlen. Ezért választják sokan a külföldi munkát, ahol viszonylag rövid időn belül egész jól lehet keresni, a pénzt viszont itthon fektetik be, építenek, de aztán muszáj visszamenni, mert itthon megint nem lehet jutni semmire. Talán kicsit szélesebb spektrumon keresztül kellene szemlélődni. Talán, ha másképp gondolkodnánk, ha néha belemennénk olyan új kalandokba, alternatívába, amit eddig határozottan elutasítottunk, egymás után jönnének a sanszok a jobb, eseménydúsabb, könnyebb életre. Ne gondolkodjuk túl a válaszunkat, legyen mindig igen!

Film kontra könyv

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

Két napja fejeztem be a könyvet s arra gondoltam újranézem a filmet, lássuk, mennyire volt hű a papírra vetett szavakhoz. Hát, ismét csalódnom kellett. Az egy dolog, hogy a könyv jobb, az meg egy másik, hogy alig maradtak közös elemek. Először is a helyszín: New York. Az írott verzióban a főszereplő, Rebecca Bloomwood Londonban él. Megértem, hogy Hollywood szerint a „nagy alma” több vonzerővel bír, de talán kis túlzás ennyire más kultúrájú helyszínt választani. Nézzük a szereplőket. A könyvben Becky főbérlője Suze, akit a gazdag szülei tartanak el. Ezzel szemben a filmben szakadt kabátban jelent meg. A könyv továbbá többször is említi, hogy a két lány együtt vásárol, amire a filmben az esküvői ruhanézegetésen kívül nem kerül sor. A könyvben Suze nem tudja pontosan mekkora anyagi kalamajkába keverte magát Becky. A film legelején viszont már mindent tud, sőt, segít neki a behajtó elől menekülni. Tarquin a könyv szerint Suze unokatestvére, míg a filmben a jövendőbeli férj. Így a Rebecca-Tarquin randevú persze kimaradt. Luke a könyvben sikeres vállalkozó, míg a filmben az ezt megelőző történteket láthatjuk, elhagyja munkahelyét s belevág a saját cég indításába. A könyv szerint barátnője van, a filmben viszont szingli. Annyi minden különbözik, hogy szinte fel sem lehet sorolni. Ahogyan Rebecca megkapja a pénzügyis munkát, jelentkezés az Alette magazinhoz, sajtókonferencia Miamiban. Mintha nem is eme könyv alapján készült volna a forgatókönyv annyira átírták. Én megértem, hogy a nézők kedvében kell járni, de azért a neveknél meg a sálnál többet is átvehettek volna a könyvből. Amerikaivá tették az egészet. (A zöld sálas lány álnév alatt jelentet meg pénzügyi tanácsokat tartalmazó cikkeket Becky az új munkahelyén, ez a sál az, ami révén megismerkedik majdani főnökével, aki kisegíti őt pár dollárral, mivel neki nem telik rá, de mindennél jobban meg akarja vásárolni, hisz abban, hogy majd a sál segít jól szerepelni az állásinterjún). Azért a fő vonalat mindkét esetben jól ábrázolják, adott egy huszonéves lány, aki nyakig ül az adósságban, képtelen visszavenni a vásárlási mániájából. Meglátja a friss ruhadarabokat a kirakatok próbabábáin és érez valamiféle késztetést, muszáj vásárolnia. Nyomon követhetjük a boltkóros, vásárlásmániás lány nehéz és rögös útját, amint kimászik az adósságból s közben a szerelem is rátalál – ahogy ez persze várható egy ilyen romantikus-vígjátéktól ill. tiniregénytől. Ebben az esetben érdemes a könyvet is elolvasni meg a filmet is megnézni, hiszen majdhogynem két különböző történet tárul elénk. Ha egy tízes skálán kellene értékelni a film-könyv hűséget 2-öt adnék neki. 

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

„Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit.”

Ki ne hallott volna már Miss Austen legremekebb művéről? Ha a regényt nem is olvasta mindenki, a belőle készült filmek és sorozatok egyikét legalább bizonyosan látták. A mű 1813-ban jelent meg, a szerző második regénye volt. A könyv középpontjában a Bennett család áll, Mrs. Bennett életcélja jól férjhez adni öt leányát, ám Elizabeth-tel meggyűlik a baja, a jó eszű és éles nyelvű lány szélesebb perspektívában gondolkodik, ebben apja is támogatja őt. A történet azzal kezdődik, hogy a szomszéd birtokot bérbe vette a fiatal, gazdag és nőtlen Mr. Bingley. Mrs. Bennett máris jövendőbeli vejét véli látni a fiatalemberben, ezért meghivattatja magukat az új szomszédok által rendezett bálba. Itt ismerkedik meg a férfival Jane, a legidősebb lány, aki gyönyörűségével és derűs hangulatával azonnal meg is hódítja annak szívét. Szintén itt ismerkedik össze Lizzy Mr. Darcy-val, akiről csakis rosszat hallott, s akinek gőgje alátámasztja mindezt. Mr. Darcy viszont gyengéd érzelmeket kezd el táplálni a lány iránt. A helyzet bonyolódik, amikor Lizzy házassági ajánlatot kap Mr. Collinstól, Bingley-ék elutaznak Londonba, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t. Amikor Mr. Darcy váratlanul megkéri Lizzy kezét, ő a fejére olvassa összes gőgjét. A bűnök legtöbbje alaptalannak tűnik, mások pedig érthetőnek mutatkoznak. Elizabeth ráébred, a férfi valójában szerette. Elkeseredésében utazásra indul nagybátyjával és nagynénjével. Amikor meglátogatják Pemberley-t, Mr. Darcy birtokát, az mindent elkövet, hogy bebizonyítsa Lizzy-nek, mennyire tévedett, amikor gőgösnek, büszkének nevezte. Elizabeth beleszeret Darcy-ba. Lydia, a legkisebb lányok egyike, elszökik az ott állomásozó ezred tisztjével. Darcy időt és pénzt nem kímélve mindent megtesz, hogy tisztára mossa a lány nevét és a Bingley és Jane kapcsolatát is rendbe hozza. Lizzy már tudja, mekkorát tévedett, amikor visszautasította a férfi ajánlatát, ám félő, hogy az végleg lemondott róla. Hírtelen felbukkan Darcy nagynénje, aki feldúltan közli Lizzy-vel, az a híresztelés járja, hogy Darcy eljegyezte őt. Elizabeth tisztázza a helyzetet, miszerint nem menyasszonya a férfinak, de arra már nem hajlandó esküt tenni, hogy soha nem is lesz az. Darcy később felkeresi Lizzy-t, közli, nagynénje őt is felkereste ugyanazon okból. Elizabeth megvallja, hogy cseppet sem gyűlöli a férfit, aki újra megkéri a kezét. 

Meg Cabot: Tinibálvány

A tizenhét éves Jenny Greenley élete fenekestől felfordul, amikor a híres fiatal színész, Luke Striker az iskolájába jön, hogy inkognitóban bepillanthasson a gimnazisták életébe, így készülve fel következő szerepére. Jen az egyetlen diák a suliban, akit az igazgató és néhány tanár beavat a titokba, ezzel egyetemben megkérik, legyen Luke mellett az első napokban, segítsen neki kiigazodni. Jen tagja az iskolaújságnak, ahonnan legtöbb barátját ismeri, Scott-ot, akivel együtt voltak táborban múlt nyáron és akivel ugyanazokat a könyveket olvassák, Geri-t, Scott barátnőjét, aki bizalmába fogadta a lányt. Legjobb barátnője Trina, akivel állandóan chatelenk, e-maileznek, pedig egymás melletti házakban laknak. Mindent megbeszélnek, ezért is esik nehezére Jen-nek megtartania a titkot. Az iskolában minden lány szerelmes a jóképű színészbe, Luke-ba, kivéve persze Jen-t. Sokan bármire képesek lennének azért, hogy találkozzanak a fiúval. A lány az iskolaújság anonim tanácsadórovatát vezeti, s oda naponta érkeznek levelek ezzel kapcsolatban. Jen szava eláll egy pillanatra, amikor először találkozik Luke-kal, aki négy napon át, mint kiskutya követi mindenhova. A kórus, amelynek Jen és Trina is tagja, autómosást szervez, hogy pénzt gyűjtsenek a flitteres fellépőruhákra azok számára, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy száznyolcvan dollárt költsenek egy darabra, amit soha az életen sehova nem tudnak majd többé felvenni. A Chi Chi’s parkolójában mindenki szeme láttára szakít az álompár: Scott és Geri. Trina először rosszul érzi magát emiatt, mivel az egész balhé abból fakadt ki, hogy ő nekidobta vizes-mosószeres szivacsát a srác mellkasának, aki ezután körbekergette a parkolóban. Aztán rájön, hogy valószínűleg régebbi problémák kerülhettek a felszínre, melyek elvezettek a szakításhoz. Autómosás közben Luke levette felsőjét és láthatóvá vált híres tetoválása, a volt barátnője, Angelique neve. Amikor Trina-nak leesik a tantusz, Jen beráncigálja őt az étterem mosdójába, ahol elmondja neki az igazat. Ám az egyik fülkében ott zokog Geri, aki ugrándozva tör elő a hír hallatára. Jen mindkettejükkel megígérteti, hogy titokban tartják Luke kilétét. Mire azonban kiértnek a parkolóba, a fiú egy autó tetején áll, amit körbevettek a megszállott rajongók. A srác odahivatja limuzinját a parkolóba és Jen-nel együtt távoznak tóparti házába. Itt elmondja neki, hogy egész héten figyelte, hogyan viselkedik és tudja, képes lenne megállítani a rossz dolgokat a suliban, például segíteni a lányon, akit tehénnek csúfolnak, visszaszerezni Mulvaney tanárnő babáját, amit a végzősök loptak el a latinteremből. Jen kioktatva érzi magát és nem is érti, mit akar tőle Luke. Amikor hazamegy, a legjobb barátnője éppen interjút ad az egyik országos televíziónak. Kettejük barátsága megsínyli ezt a titkot, mivel Trina halálosan féltékeny Jen és Luke barátságára. A színész visszamegy Hollywood-ba, de előtte még elhívja Jen-t a bálba. A bálig levő másfél hétben Jen teljesen megváltozik, kiáll a kövér lány mellett, segít neki az alakjához megfelelően öltözni, visszaszerzi a tanárnő babáját és egyre szorosabbra fűzi barátságát Scott-tal. Kilép a kórusból, mert egyszerűen nem bírja megtanulni azokat a bonyolult kézmozdulatokat, és amúgy sincs már értelme oda járni, már nem beszél legjobb barátnőjével. A bál napjára azonban kibékülnek, Trina rájön, nincs értelme irigykednie, és arra is, hogy Jen-nek egész idő alatt igaza volt, amikor arra próbált rávilágítani, csak azért van Steve-vel, mert hazaviszi a suliból és ingyen megnézhet minden filmet a moziban. Ám a srác dobta őt, és most lett világos előtte, ő az igazán hozzá való fiú. Trina és Jen a házuk előtti füves részen fotózkodnak, riporterek hada mellett, mert amióta kiderült, Luke Striker Jenny Greenley-t viszi a bálba, mindenki a kis Jenny-re volt kíváncsi. Megérkezik a limó, ám Steve száll ki belőle, Luke motorral érkezik. A bálon királlyá és királynővé koronázzák Luke-ot és Jen-t. Ezután derül ki, hogy Luke összejött Geri-vel, akivel minden nap csak veszekedtek a suliban. Jen és legjobb barátnője, meg annak újbóli pasija, Scott, lelépnek az egyik osztálytársuk anti-báljára. Itt találkozik újra Jen és Scott és jönnek rá, hogy mindvégig szerették egymást, csak Geri érzelmeik útjában állt. 

Katie Ashley: Az Ajánlat

Emma Harrison munkájában sikeres, ám magánélete csőd. Jegyese és édesanyja halála után bezárkózott, az évek észrevétlenül teltek el, arra gondol, most kell gyermeket vállalnia, akár egyedül is, hiszen biológiai órája már ketyeg s nincs ideje a hercegre várni, akinek a fehér lova valószínűleg lábát törte, mert se híre, se hamva. Megkéri hát meleg barátját, hogy legyen spermadonor, segítsen neki anyává válni. Ám a barát visszautasítja a kérést, ezért össze is vesznek kis időre. Egy bocsánatkérés-kísérlet során tűnik fel Aidan Fitzgerald, a szoknyavadász, akinek sikerül szétválasztania a veszekedő barátokat. Aidan a karácsonyi partin bepróbálkozott Emma-nal, aki csuklóból utasította őt vissza, miután a kolléganőitől értesült a férfi nőcsábász voltáról. Ekkor határozta el, hogy övé lesz a nő, kerül, amibe kerül. Itt volt hát az alkalom. Aidan beszédbe elegyedett Emma meleg barátjával, akiről először azt hitte a kedvese és bántani próbálja. Kiderült, a férfi nem volt hajlandó spermadonorrá válni a nő kedvéért. Aidan megvárja Emmat, aki közben a mosdóban hozta rendbe magát és elhívja egy italra a törzshelyére. Az este során a férfi elmondja, hajlandó vállalni a donor szerepét, de csakis, ha természetes úton történik a nemzés. A nő hosszú gondolkodás után belemegy az ajánlatba, hiszen a férfi nagyszerű génekkel rendelkezik, ő meg mindennél jobban vágyik egy babára és azonnal ellágyul a szíve, amikor arra gondol, hogy egy év múlva már a kezében tarthatja csecsemőjét. Emmat nagy meglepetés éri, amikor egy olcsó hotelszoba helyett a nászutas lakosztályban találkoznak először a férfival. Innentől kezdve részletekben hasonlít a regény A szürke ötven árnyalatára, ami a részletességet illeti a két ember szexuális együttlétének leírásában. Találkozásaik egyre sűrűsödnek, ám az első hónapban nem járnak sikerrel. Ekkor a férfi mindent megtesz, hogy Emmat megvigasztalja, meghívja csodás külvárosi otthonába, összeismerteti kutyájával, vacsorát főz neki és még az unokaöccseinek is bemutatja, akik úszni jöttek át hozzá. A nő nem tudja hova tenni a férfi gondoskodását, hiszen ez alkalommal nincs szó intim együttlétről. Kapcsolatuk egyre szorosabbra fűződik a következő gyermekcsináló alkalomig. A férfi utánanézett, mit tehet, hogy a megtermékenyülést elősegítse, ami meglepi Emmat. A férfit közben előléptetik, így munkája gyakran külföldre szólítja, ez kissé nehezíti kettejük kapcsolatát. Viszont amikor hazaér a nagyobb utakról, egyre szebbnek és vonzóbbnak találja a nőt. Hamarosan sikerrel járnak, Emma áldott állapotba kerül. Amikor közli Aidan-nel, az mintha csalódott lenne, hogy többet nem lehetnek együtt. Kapcsolatuk viszont folytatódik, Emma megismerkedik Adian apjával, aki egyből levágja, hogy a nő terhes. Miután fia elmagyarázza neki, hogy is áll a kettejük kapcsolata, arra biztatja, vegye el feleségül, ha már az ő gyermekével váradós és amúgy is látja, szeretik egymást. Kis idő múlva a lány nagyszüleit látogatják meg, ahol pajtapartit tartanak. A férfi rájön, Emmának apára lesz szüksége gyermeke felneveléséhez és berezel. Mindent megtesz, hogy eltaszítsa magától a nőt, akit pedig teljes szívéből szeret. Egyik nap, amikor azt adja be Emma-nak, hogy sokáig dolgozik, az átmegy hozzá a kutyával, akit a kutyanapköziből hoz el és rajtakapja a férfit egy másik nővel. A nő megijed, amikor meglátja a várandós kismamát, akiről azt hiszi, Aidan felesége, bocsánatot kér Emma-tól és elrohan. Emma hihetetlenül dühös Aidan-re, amiért tönkretette a már-már tökéletesen talakuló kapcsolatukat. Képtelen hazavezetni, nem lát a könnyeitől, ezért félreáll az autójával. A sors fintora, hogy éppen Aidan nővérének házánál állt meg, aki már találkozott vele és meg is kedvelte. Amint meglátta az autóban síró kismamát, tudta, öccse már megint elszúrt egy remek kapcsolatot, mint tinédzser korában, amikor megijedt a házasság gondolatától és megcsalta szerelmét. Aztán persze évekig próbálkozott kibékülni vele és csak az esküvője napján adta fel a reményt. Ezt megelőzendő Aidan nővére behívja házába Emma-t és taktikázni kezdenek, hogyan lehetne elérni, hogy a férfi térden csúszva kérjen bocsánatot tőle. A történet „A javaslat”-ban folytatódik. 

Jegyzet

Néha bármit megteszünk, hogy ne kelljen szembesülnünk egy problémával. Egész héten azt mondogatjuk magunknak, hogy majd hétvégén megoldjuk, mert a sok munka mellett nem tudunk százszázalékosan rá koncentrálni. Aztán, amikor eljön a szombat, amit egész héten vártunk, mert amúgy belefáradtunk a munkába, arról álmodoztunk, hogy nyugodtan leheveredünk a kanapéra, és végre lesz időnk átgondolni a dolgainkat, képesek vagyunk elővenni a munkát, amit egész héten a pokolba kívántunk, csakhogy ne kelljen szembenézni a problémánkkal. Elővesszük azt a már hetekkel ezelőtt megkezdett regényt és befejezzük, és amikor elolvastuk az utolsó oldal utolsó mondatát is, kutató pillantásokkal pásztázzuk körbe a szobát, hátha találunk valamit, ami nincs a helyén, vagy egy pókhálót, amit azonnal el kell tüntetni. De semmit nem találunk, mivel már takarítottunk. És ekkor kerül sorra a munka, mert bármit megteszünk, csak gondolkodni ne kelljen. Lehetünk bármilyen fáradtak, mintha egyszerre megújult volna az energiánk, nem érzünk fáradtságot. Be is fejezzük, amit elkezdtünk. Amit amúgy elért volna hétfőn megcsinálni. De nem, nekünk a szombat délutánunkat kell ezzel tölteni, különben még meg kellene hoznunk egy döntést, ami a felnőtt élet legijesztőbb része. Az órák lassan eltelnek, s leszáll az est, mi meg picit megnyugszunk, ügyesen kicseleztük a napot, sokat dolgoztunk és egyáltalán nem kellett felelősségteljesen viselkednünk a magánéletünkkel kapcsolatban. Ám eljön az óra, amikor ágyba bújunk s legyen az bármilyen későn is, a kérdés, ami egész nap üldözött, ami elől egész nap menekültünk és mondvacsinált indokokat találtunk ki, hogy elkerülhessük, nem enged aludni. Ott lebeg a szemünk előtt, amiből mostanra már teljesen kiment az álom. Ilyenkor átgondoljuk, miért is kerültük el egész nap ezt a pillanatot, hiszen percek alatt megoldhattuk volna a gondot. Sorra vesszük a pro és kontra érveket, és meghozunk egy döntést. Egy döntést, amit nem gondoltunk át megfelelően, már most jól tudjuk, hogy másnap reggel teljesen másképp fogjuk látni a dolgokat, és egyáltalán nem leszünk hajlandóak megtenni mindazt, amit itt, az álmatlanság börtönében megfogadunk, és ezzel nyugtatjuk idegeinket. Mennyivel egyszerűbb lett volna ott és akkor átgondolni dolgainkat, amikor és ahol annak helye volt. De nem, mi mindig a nehezebb utat választjuk, nekünk nem felel meg a kézenfekvő megoldás, annál mi okosabbak vagyunk, s kitalálunk olyat, ami egyáltalán nem valószerű. Összedőlne a világ, ha egyszer az életben a könnyebb utat választanánk, hiszen nekünk küzdeni kell, nem adhatjuk meg magunkat. Addig húzzuk, csavarjuk a dolgot, hogy végül semmire nem jutunk. Mert teljesen világos előttünk, hogy amit elalvás előtt eldöntöttünk, azt nem fogjuk megvalósítani. Reggelre egészen másképp látjuk a helyzetünket és szidjuk magunkat, amiért már megint ezt a módszert használtuk. Végül nem jutunk semmire. Természetesen. Addig várunk a kis problémánk megoldásával, amíg történik valami és megváltoztatja a képet. Ekkor egy pillanatra megkönnyebbülünk, nem is kellett döntenünk, minek is fárasztottuk magunkat ezzel. És így elszalasztottuk a lehetőséget. Addig menekültünk előle, aztán addig filóztunk rajta, hogy egyszerűen elmúlt az alkalom. Jellemző az okosabb emberekre, hogy túlgondolnak mindent. Addig agyalnak, hogy már a végén nem marad semmi, elillannak a lehetőségek. Bezzeg az egyszerűen gondolkodó emberek boldogok, könnyen hoznak meg döntéseket, mert nem gondolkodják túl, ők a megérzéseikre hallgatnak. S milyen jól teszik! Képzeljük el az életünket úgy, hogy csuklóból vágjuk rá a választ egy-egy ajánlatra, mennyivel könnyebb lenne úgy az élet.