Gondolataink ereje

Rhonda Byrne A titok című könyvéből (és az abból készült filmből) tudjuk, hogy gondolatainknak teremtő ereje van. Bármi, amit gondolunk, egy adott pillanatban valósággá válhat. Amikor kitűzünk magunk elé egy célt, legyen az parányi vagy hatalmas, szinte elérhetetlen, sokat gondolunk rá. Hetekig, hónapokig tervezgetünk, s közben elképzeljük, hogyan érünk el oda, melyek azok a lépések, amiket meg kell tennünk, melyek azok a veszélyek, amelyekre figyelnünk kell. Esténként, lefekvés előtt, elképzeljük, hogy elértük azt, amiről olyan sokáig álmodunk.  Olyan sokszor összpontosítunk arra, amit el akarunk érni, hogy (a könyv szerint) minden lehetséges erő a segítségünkre siet és megteremti nekünk azt, vagy hozzásegít ahhoz, amit megálmodtunk. Ez olyan képesség, amivel mindenki rendelkezik, nem szükséges tanulni. Figyelni kell, nyitott szemmel járni és észrevenni, amikor az élet az utunkba sodorja azt, amire vágytunk pár hete, pár hónapja vagy évekkel ezelőtt. Értelemszerűen a nagyobb célok elérése több időbe telik. Viszont ne feledkezzünk meg arról, hogy mindez nem csak a pozitív gondolatainkkal működik, nem csak azok válnak valósággá, hanem a negatív gondolataink is. Ha folyton azon agyalunk, mennyire szerencsétlenek vagyunk, milyen rosszul megy nekünk, ez csak tovább fog ismétlődni. Ha mindig a legrosszabb lehetőségekre gondolunk mindennel kapcsolatban, ami érint minket, akkor az fog megvalósulni. Ahogy a mondás tartja, „Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik”. A gondolatoknak teremtő ereje van, ezért figyeljünk oda, hogyan képzeljük el a jövőnket, hogyan nézünk a minket körülvevő mindennapi történésekre. 

Mi kell a boldogsághoz?

„Csak akkor lehetsz boldog, ha néha boldogtalan vagy”. Ez a mondat megragadt a fejemben Lauren Oliver Delírium című regényének olvasása közben. Kiemeltem és elmentettem. Aztán órákig, napokig töprengtem rajta. Egész életünkben azért küzdünk, kelünk fel reggelente és viseljük el a rossz dolgokat, mert vágyunk rá, a tökéletes, csillogó, pompás boldogságra. Néha, egy-egy nagyobb kihívás előtt, amikor bátorságot gyűjtünk, arra gondolunk, ha ezt sikerül meglépni, akkor boldogok leszünk. És hiszünk ebben az elhatározásunkban, ami átvisz tűzön-vízen. Makacsul ragaszkodunk hozzá, karunkat nyújtjuk feléje, s már-már érezzük is. Amikor pedig a hosszú, munkával töltött, küzdelmes, savanyú, szürke, egyforma napok (hetek) után végre ott állunk szemtől-szemben vele s már csak egy lépés választ el tőle, megrettenünk egy pillanatra. Kérdések százai merülnek fel bennünk. Tényleg akarom ezt? Valóban boldog leszek, ha ezt megteszem? És mi lesz, ha nem sikerül? Annyit dolgoztam ezért és most itt, az utolsó pillanatban vallok kudarcot. Aztán mély levegőt veszünk és nekivágunk az ismeretlennek. Elérjük azt, amire annyira vágytunk és boldogok vagyunk. Elképzelhetetlenül boldogok. Madarat lehetne fogatni velünk. Egy pillanatig. Nem tart tovább a mámor pár percnél, aztán a rózsaszín köd továbbszáll és mi megint ott állunk, boldogtalanul. Mindent feláldoztunk egyetlen örömmámoros pillanatért. Azonnal visszatérünk régi életünkhöz, ugyanazokhoz a problémákhoz, szinte semmi nem változik.

Abszolút boldogság nem létezik. Hiába is ringatjuk magunkat ilyen tévhitekben, hogy ha majd ezt meg ezt elérjük, és meglesz ez meg ez, akkor örökre boldogok leszünk. A boldogság nem az út végén van, hanem maga az út. Az, ahogyan éljük a mindennapjainkat, ahogyan értékeljük a kisebb örömöket, és mindenben meglátjuk a szépet és a jót. Úgy kell alakítanunk az életünket, hogy minden nap legyen legalább egy pillanat, amikor teljes a boldogság. Értékeljünk minden kedves pillantást, mosolyt, szívességet, tanácsot, érintést, mindezek megajándékoznak egy-egy pici boldogsággal, amiket ha összegyűjtünk szíveinkben, a nap végére elégedettek lehetünk. 

Tíz mód, amivel csúfot űzöl az életeddel

Az interneten találtam ezt a cikket, amit egy Cristi nevű felhasználó írt a blogjára s amellyel arra kívánt rámutatni, hogyan verhetjük át saját magunkat és hozhatunk rossz döntéseket. A szerző egy napon arra ébredt, hogy élete csupa szomorúság, egészségügyi-, súly- és társadalmi gondokkal küzd. Azóta eltelt 5 év és mivel élete pozitív fordulatot vett, ezért úgy döntött, megosztja olvasóival azt a tíz módot, amivel csúfot űznek életükkel abban a reményben, hogy jó útra terelheti őket.

1. Nem olvasol könyveket
   Filmekre, a televízióban látottakra támaszkodsz és engeded, mások mondják meg neked, mit és hogyan csinálj. Ha nem olvasol könyveket, startból elrontottad az életed, mert soha nem találod magad szembe mások nagyszerű ötleteivel, csak a sajátoddal. Örökre ugyanazon a szinten maradsz, és olyan életet élsz, amire nem vágysz.
2. Más külső erőket hibáztatsz, és nem vállalod a felelősséget a tetteidért
   Áldozattá válasz, mert könnyebb azt mondani, hogy szegény családban születtél és ezért nem érhető el számodra a gazdagság, ahelyett, hogy kijelentenéd, mindez a te hibád, mert rossz döntéseket hoztál és innentől kezdve mindig jól döntesz, hogy a csúcsra juthass.
3. Hiszel a szerencsében és mindig olyan utakat keresel, ahol azonnali előnyre tehetsz szert, lottózol, részt veszel tombolákon, hogy megnyerj egy olyan autót, amit nem tudsz fenntartani, vagy ujjal mutogatsz a gazdagokra, mondva „szerencséjük volt, nekem nincs”.
4. Feladod
   Egyszerűen azt mondod: vége. Úgy töltöm az életem, ahogy a legkönnyebb, nem teszek semmi szokatlant, a komfortzónámban maradok, szóval minden nap meghalok egy kicsit valaki más álmáért, és lemondok a sajátomról.
5. Nem fektetsz be magadba
   És itt nem olyan dolgokra gondolok, mint a ruhák, vagy egyéb külsőségek, amik azt mondják rólad: gazdag vagy, pedig valószínűleg nem vagy az. Mert kétféle ember van: akik gazdagok szeretnének lenni, és akik gazdagoknak akarnak tűnni. Saját magadba fektetve, az intellektusodba, a személyes fejlődésedbe, haladsz. Javulva még jobb eredményeket érsz el. Egyszerű, de még könnyebb vásárolni egy pólót, amit nem engedhetsz meg magadnak és egy autót részletre. Mert az intelligencia nem feltűnő, amikor az utcán sétálsz, de egy 2014-es autó igen.
6. Fogyasztási hitelt veszel fel
   Így arra kényszerülsz, hogy egyetlen munkahelyen dolgozz, olyasmikért, amit nem vehetsz meg. És higgy nekem, nincs szükséged egy húszezer eurós autóra, sem egy hatvanezer eurós házra. Vannak más megoldások is. Sokkal olcsóbbak.
7. Olyan emberek között maradsz, akik semmit nem kezdenek az életükkel
   És ezáltal te sem kezdesz semmit magaddal. Mert a környezeted befolyásolja a gondolataidat, a gondolatok befolyásolják a cselekedeteidet, és a cselekedetek építik az eredményeidet. Egyszerű?
8. Mindig a könnyű utat választod az életben
   Egészségtelenül étkezel, mert olyan jól esik megenni egy BigMac-et, olyan munkahelyed van, amit utálsz, mert könnyebb itt maradni, mint olyant keresni, amit szeretsz, olyan emberekkel állsz kapcsolatban, akik folyton panaszkodnak, ahelyett, hogy kibővítenéd társadalmi körödet és értékes embereket vonzanál magadhoz. Igaz, ez túl sok munkával jár, inkább válaszd a könnyebb utat.
9. Azt hiszed, akik nagyon magasra törtek, tolvajok, örököltek vagy rosszabb
    Ezt röviden így fordítják le: limited belief (korlátozott hit). Nem minden nő, aki magas beosztásban van, feküdt le a főnökkel. Nem mindenki, aki jól él, tolvaj. Gazdagnak, szépnek és egészségesnek lenni nem kiváltság, egy szívesség, amit magadnak, a társadalomnak és mindenkinek körülötted teszel. Szó szerint, a világ jobb lesz, ha te egyre gazdagabb vagy.
10. Megpróbálod becsapni magad
    Elolvasod ezt a tíz ötletet és azt mondod: a fentiekből egy hibát sem követek el, plusz, ez a Cristi, aki ezt írta 23 éves, én jobban tudom. Aztán elkövetsz minden hibát a fentiekből és húsz év múlva rájössz, jobb lett volna megelőzni, mint megpróbálni orvosolni a problémákat.

Szabadon eldöntheted, hogy nem olvasod el, hibáztathatsz másokat és a tetteidért sem kell vállalnod a felelősséget, hihetsz a szerencsében, nem kell befektetned önmagadba, és vehetsz fel hitelt, hogy minél gazdagabbnak tűnj – nem vagy az – tulajdonképpen ugyanabban a közegben maradsz egész életedben, mindig a könnyebb utat választhatod, és hiheted, bűn gazdagnak lenni, és tolvajnak vagy nagyon szerencsének kell lenni hozzá, és folyamatosan becsaphatod magad. Szabadon választhatsz, de felelős vagy a tetteid következményeiért.

Ezeket a tippeket olvasva igazat kell adnom a fiatalembernek, minden, amit ide felsorolt, rossz hatással lehet a személyes boldogulásunkat nézve. Viszont ellent kell mondanom annak, hogy mindenki gazdagságra vágyna. Sokkal inkább megélésre vágyunk. Egy olyan éltre, amivel elégedettek lehetünk s esténként nyugodtan térhetünk aludni. 

Veronica Roth: A beavatott (sorozat)

Az utolsó éves Kreatív Írás szakos Veronica Roth a téli szünetet egy kezdetleges regény vázlatának írásával töltötte, amiből A beavatott sorozat született. A trilógia kötetei: A beavatott (eredeti nyelven Divergent), A lázadó (Insurgent) és A Hűséges (Allegiant). A nagyjából másfél ezer oldalon keresztül egy tizenhat éves lányt mutat be, Beatrice „Tris” Prior. A utópikus Chicagóban a társadalom öt különböző csoportra van felosztva, melynek tagjai azon erények művelésével foglalkoznak, melyeket a legfontosabbaknak vélnek: bátorság, önzetlenség, műveltség, szeretet, őszinteség. A tizenhatodik életévüket betöltött polgárok egy alkalmassági teszt elvégzése után a Választás Napján csoportot választhatnak. Beatrice az Önfeláldozók csoportjába született, viszont egyáltalán nem érzi magát kellően önzetlennek hozzá, ezért azon gondolkodik, elhagyja a csoportot s ezzel a családját. A teszt az ő esetében nem mutatja ki egyértelműen, melyik csoportba illik bele a leginkább. Három csoport jellemzőit is birtokolja (bátor, művelt és önfeláldozó). Elfajzottnak minősül a társadalom megítélése szerint és igen nagy bajba kerülhet, ha ez kiderül. Szerencséje van a vizsgáztatójával, aki megőrzi titkát. A választási ünnepségen, miután bátyja, Caleb, arra buzdítja, hogy hallgasson a szívére, a Bátor csoportot választja. Caleb szintén csoportot vált, ő a Műveltek mellé áll. Ezután egy sor megpróbáltatáson kell keresztül esnie a lánynak, a bátrak beavatási szertartásának részeként. Könnyedén veszi az első akadályokat (mozgó vonatra fel- és leszállás, beugrani egy mély és sötét szakadékba elsőként), ám fizikailag gyengének bizonyul. Hamarosan az is kiderül, hogy a Bátrak a beavatottjaik csak egy részét veszik fel a csoportba, a többiek csoportnélküliekké válnak, akik a város utcáin laknak. Tris elfogadja a kihívást és mindent megtesz azért, hogy igazi Bátor lehessen. Idő közben barátokra talál és az egyik kiképző személyében a szerelemmel is megismerkedik. Bár mindent megtesz azért, hogy ne derüljön ki másfélesége, egy támadás-szimuláció során mégis kiválik az öntudatlan tömegből, hogy megmentse szerelme életét. Ezzel kezdetét veszi a társadalom elleni lázadás. A csatában elveszti szüleit, mégis erős marad. A második és harmadik kötetben végigkövethetjük, amint egyik helyről a másikra vándorolnak, menedéket keresnek, közben viszont azon ügyködnek, hogy teljesen felborítsák azt, amiben felnőttek, a csoportrendszert, az eltitkolt igazságokat. A sorokat olvasva nem véletlen, ha a kommunizmussal vonunk párhuzamot, ahol szintén megszűrt információkat juttattak a lakosokhoz, akik teljes elnyomás alatt éltek. A Választás Napja viszont a demokráciához hasonlítható, ahol bizonyos időközönként a választópolgárok kinyilváníthatják véleményüket, amire a vezetés nagyban tesz. A kötetben is ezt láthatjuk. Választhatnak a fiatalok, de csak a megadott kereteken belül, s aki nem megfelelően választ, azt éles szemek követik nyomon. Egy másik párhuzam a megfigyelés. A társadalom minden lépését figyelik, mindenről tudnak azok, akik érdemesek rá, a Műveltek. Fordulatokban gazdag, a fiatalságot lekötő regényt írt Veronica Roth, nem mindennapi részletességgel. A harmadik kötetben már nem csak Tris, de szerelme, Tobias (Négyes) nézőpontjából is követhetjük az események zavaros fonalát. Szinte lélegzetvisszafojtva követjük őket, amint megtudják, a világ, amelyben éltek csak egy kísérlet része, amint rájönnek, mennyire elenyésző a városuk mérete és ők maguk a Földhöz képest, amikor először repülnek. Kinyílik a világ előttük s ahelyett, hogy elmenekülnének máshova, ők visszatérnek és akár életük árán is harcolnak egy szebb jövő reményében. Lebilincselő írás egy fiatal írónőtől, aki tudja, mi kell a fiatal olvasóknak. Veronica Roth még ballagása előtt kiadta az első kötetet és eladta annak megfilmesítési jogait, aminek köszönhetően tavaly megjelent az első, idén márciusban pedig a második kötetet bemutató mozifilm

Charlotte Brontë: Jane Eyre

A tizenkilencedik század közepén megjelent nagysikerű, mára már klasszikussá vált, regény főszereplője Jane Eyre. A kislány szülei halála után nagybácsija családjához kerül, ahol idegenként kezelik a szóban forgó nagybácsi halála után. Mrs. Reed, a gyámja, minden nap érezteti vele, hogy nem az ő véréből való s rendre meg is bünteti csíntalanságaiért. A kis Jane a büntetések dacára sem alázkodik meg, határozott, hever vérmérsékletű teremtés. A közte és a néni gyermekei közötti egyre súlyosbodó ellentétek miatt Mrs. Reed a lowodi intézetbe adja a kislányt. Itt ismerkedik meg Helen Burns-szel, akivel jó barátságot ápolnak a lány későbbi haláláig. Az intézetben uralkodó rossz körülményeknek hatására járvány tör ki az intézetben, ennek esik áldozatául Helen is. Egy időbeni ugrást követően már a művelt, kedves modorú, az intézetben tanítónőként tevékenykedő 18 éves Janet ábrázolja az írónő, aki mindenképpen ki akar törni az iskola falai közül és elszegődik Thornfield Hall-ba nevelőnőnek. A kastély urának, Mr. Rochester szeleburdi gyámleányának, Adèle Varens-nak lesz a nevelőnője. Jane hamar megszokja az új körülményeket és összebarátkozik a kis tanítványával, aki napról napra szebben viselkedik. A kastély urával viszont hónapokig nem találkozik, mint megtudja, Mr. Rochester ritka látogatója saját otthonának, ám amikor jön, azt szinte mindig meglepetésszerűen teszi. Jane nem is tudja, hogy vele találkozik, amikor a postára menet egy este megáll megpihenni és a gazda lova megijed tőle, a lovas pedig leesik és megsérül. A lány azonnal segít az akkor még idegen férfin. Csak amikor hazazér, ismerkednek össze. Kölcsönös megértés alakul ki kettejük közöttük, majd barátság, ami szerelembe csap át. Kapcsolatukat baljóslatú események kísérik, a kastélyban néha hátborzongató nevetés hallatszik az éjszaka közepén, titokzatos alak mászkál a folyósókon és valaki felgyújtja Mr. Rochester ágyát. A felriadt Jane menti meg gazdája életét. Szerelmüknek a társadalmi- és korkülönbség is gátakat szab. A férfi által rendezett estélyek is csak rontanak a fiatal lány féltékenységén és bánatán, hiszen azt kell látnia, hogy a szerelme a gőgös, szép, szívtelen és előkelő Ingram kisasszony körül lebzsel és hiszi, hamarosan meg is kéri a kezét. Jane-t levelet kap, ami arról értesíti, hogy egykori gyámja, Mrs. Rééd haldoklik és magához szólítja. Kiderül, a nő eltitkolta előle, hogy volt neki egy nagybátyja, aki kutatott a lány után, de az asszony azt hazudta neki, hogy ő meghalt Lowood-ban. Amikor visszatér Thornfield-be, Mr. Rochester bevallja neki, hogy csak féltékennyé akarta tenni Ms. Ingram-mal és megkéri a kezét. Az esküvőjük napján derül ki, hogy a férfi már nős, van egy jamaicai őrült felesége, akit a kastély legfelső emeletén tart elzárva, s aki néha kiszökik és éjszaka a folyósókon bolyong. Az összetört szívű Jane elszökik és napokig bolyon étlen-szomjan, míg St. John Rivers tiszteletes és testvérei befogadják. A lány megpróbál új életet kezdeni, tanít a helyi iskolában és barátságot köt a Rivers családdal. Meglepetésként éri őket, hogy mindannyian rokonok a madeirai nagybácsi révén, aki tekintélyes vagyont hagy Jane-re, ő viszont igazságosan elosztja maguk között. St. John misszionáriusnak készül Indiába és tervei szerint magával vinné Jane-t feleségeként. A lány egy év után is képtelen elfelejteni Mr. Rochester-t, ezért visszatér Thornfield-be. Megérkezve megtudja, az őrül asszony felgyújtotta a kastélyt s ő maga is a lángok martalékává vált. Mr. Rochester megsérült, amikor próbálta kimenteni feleségét a lángok közül, megvakult s egyik karját is amputálni kellett. Mivel az előző akadályok semmissé váltak, Jane boldogan megy feleségül hozzá. A férfi visszanyeri látását egyik szemére, így gyönyörködhet Jane-nel közös gyermekeik szépségében. Amint láthatjuk, a történet klasszikus példája a tündérmesének, amiben a szegény, csúnya lány beleszeret a gazdag, idősebb férfiba, szerelmük legyőz minden akadályt (vagy azok maguktól elhárulnak) és a hosszú szenvedés, nehéz élet után, egy csodálatos, boldog élet vár rájuk. Ajánlom tehát ezt a regényt minden romantikus lelkű, naív olvasónak, aki még hisz a szerelem erejében, vagy épp mindenki másnak is, aki bár kritikusan áll a túlságosan is szép befejezésekhez, de nem zárkózik el a tehetséges szerző tollából származó műalkotástól. 

Lauren Oliver: Rekviem (Delírium 3-ik rész)

A Káoszban előkészített lázadás nyílt forradalommá növi ki magát ebben a kötetben. A börtönből megmentett Lena és Julian a Vadonba menekül barátaival, ami már egyáltalán nem az a biztonságos, védett hely, ami volt. A rendfenntartók betörtek és fel akarják számolni a táboraikat  Ebben a részben párhuzamosan követhetjük végig a két régi barátnő, Lena és Hana, szemszögéből a történteket. Hanat kikezelték és éppen férjhez készül menni Portland új polgármesteréhez. Az esküvői előkészületek közepette veszi észre, hogy nem teljesen hatott rá a kúra. Bár maga mögött hagyta a lázadó, vidám lányt, aki azelőtt volt, még mindig álmodik, ami nem jellemző a kikezeltekre, emlékszik legjobb barátnőjére, bűntudata van, amiért elárulta. Felkeresi Lena családját, akik egy még szegényebb környékre költöztek és mindenben hiányt szenvednek. Élelmiszert csempész át hozzájuk, amit Grace (Lena unokahúga) segítségével a pincéjükbe halmoznak fel. Közben Lenaék a vadonban készülnek kitörni a megerősített kerítések mögül. Élete halottnak hitt kulcsszereplői visszatérnek hozzá s ezt csak nehezen tudja feldolgozni. Haragszik anyjára, aki elhagyta őt s akkor sem jött el érte, amikor kiszabadult a börtönből. Időbe telik neki megérteni, anyja csak jót akart neki, inkább távol tartotta magát tőle, mintsem magával rántotta volna. Bár külsőleg megváltozott, az idő megedzette a nőt, Lena mégis felismeri benne azt a nőt, aki szeretetben nevelte fel. Alex is visszatér, de hamar egy új lány oldalán köt ki, ami bántja a lányt, de hamar belátja, semmi joga nincsen féltékenykedni a fiúra, hiszen ő már továbblépett, már Julian-nel van. A Vadonban ínséges időket élnek, a kerítésen belülről még a folyót is eltorlaszolják. Hosszú ideig barangolnak az erdőben, mire rátalálnak Pippa táborára. Emberek egymás hegyén-hátán alszanak a hideg földön, ölre mennek egy falat ételért vagy egy korty vízért. Ekkor értékeli igazán Lena mindazt, ami addig megvolt neki, tető a feje felett és étel a tányérjában, mosdóvíz. Csak a kitörés tervezésének idejéig maradnak azon a helyen. Aztán eljön a nap, amikor átmásznak a falon, s bár sok embert elveszítenek, sikerül betörniük Portland városába. Eközben Hana éppen az oltár előtt áll vőlegényével a ceremónia közben, amit a lázadók fegyverdörrenései megzavarnak. Hana-t biztonsági őrök viszik a új házába, miközben leendőbelije szembenéz a lázadókkal. Az úton hazafelé megpillantja Lena-t. A testőrökkel az autóba ülteti a lányt azzal az indokkal, hogy legalább egy lázadót megakadályozott. Hazaviszi a lányt, enni ad és megbeszélik a történteket. Mindketten megváltoztak, mégis, valahol legbelül ugyanazok a lányok maradtak, akik alig egy éve voltak és a parton futottak reggelente. Lena, mielőtt távozik, elmondja a lánynak, hogy a ház alatt bombát rejtettek el. Hana azt hazudja a párjának, hogy a lány fejbe verte és megszökött, aztán ő is, természetesen feltűnés nélkül távozik a lakásból. Eközben az utcákat ellepik és elfoglalják az emberek, akik lázadnak a rendszer ellen. Egyre többen gyűlnek össze és erejük már-már legyőzhetetlen. A várost körülvevő falakat lebontják, ezzel is szimbolikusan véget vetve a Delíriummentes Amerika (DMA) vezetőnek hatalmának.  Ez a regény bebizonyítja, hogy a szeretet miatt mennyire messzire képesek elmenni az emberek, inkább élnek minden nélkül a Vadonban, mintsem normális körülmények között otthon. És amikor ezek az emberek elég magas számban összegyűlnek, képesek megváltoztatni a rendszert, fellázadnak és mindent elkövetnek a rendszer lerombolása érdekében. Arra is rámutat ez a trilógia, hogy, bár csak elképzelés, de képtelenség az emberi fajból kiirtani a szeretetet. És hiába áltatják a társadalmat átfogalmazott tanmesékkel, mert úgyis előbb-utóbb rá fognak jönni az igazságra. Iskolapéldája egy olyan elképzelt világnak, ami akár létezhet is. Nagyban hasonlít a kommunizmusra, ahol szintén szabályok szerint kellett élni és aki kilógott a sorból, azt megbüntették. Amint az ember úgy tesz, mintha osztaná a vezetők elveit, és esetleg külsőleg is hasonlít rájuk, a kezelés hamisított jelei által, azonnal befogadják maguk közé, állást adnak neki. 

Lauren Oliver: Káosz (Delírium 2-ik rész)

Amikor kinyítjuk a Delírium második kötetét, az elsőtől eltérően, nem számozott fejezeteket látunk, hanem csupán kétfélét: „Akkor” és „Most”. Előbbi azt mutatja be, mi történt a főszereplővel a kerítésen való átjutása után. Utóbbi, ami fél évvel későbbi eseményeket mutat be, az illusztrálja, hogyan áll helyt beépített ellenállóként. Lena kijutott az elkerített Portland városából és most ott találja magát a Vadonban. Szerelme, Alex, meghalt. A pólóján megjelenő és egyre terebélyesedő vörös foltokat képtelen kitörölni emlékei közül. Napokig bolyong a kietlen vidéken, mire teljesen kimerülve, rátalálnak. Egy kopár szobában ébred fel, a föld alatt. Egy búvóhely, amit a Veszettek alakítottak ki. Egy ismeretlen világba csöppent, ahol mindennap meg kell küzdenie az éhséggel, nélkülözéssel. Amint felépül kicsit, próbál barátkozni a megmentőivel, szerepet vállal a mindennapi tevékenységeikben. Először nehezére esik fizikai munkát végeznie, mivel nagyon legyengült az erdőben töltött napok alatt. Aztán szép lassan belejön, sőt, még a kedvenc sportját, a futást is újrakezdi, a fagyos levegő ellenére. Lena összebarátkozik Hollóval, a veszettek ezen csoportjának vezetőjével. Rengeteg kihívással kell szembenéznie, megszokni az állandó készenlétet, az osztozást – minden téren, a zsúfoltságot, a nélkülözést. Itt az emberek igazán nehéz körülmények között élnek, s ha eddig azt hitte, hogy otthon, a kerítésen belül kevés adatott meg neki, akkor most alkalma adódott átgondolni, mennyi mindent kapott ő odaát s a jelenlegihez képest szinte luxuskörülmények között élhetett. Ő mégis hátat fordított mindannak. Kitart elhatározása mellett és küzd a megélhetésért. Pár hónap alatt több ismerőse is meghal, ami csak még erősebbé teszi. A Vadonban töltött pár hónap alatt a lány felnő. A „Most”-ban Lena New York-ban él és iskolába jár. Társaival ellentétben őt a válogatott és kitalált történelem tanulása helyett inkább a rendszer lerombolása érdekli. Miután látta, hogy a kerítéseken kívüli emberek egyáltalán nem veszettek, ahogy azt tanulta, hanem normális emberek, akik inkább választották a kihívásokkal teli életet, mintsem feladják a szerelmet. Egy konferencia után találkozik Julian Fineman-nel, akinek az apja, Thomas Fineman. a DMA (Delíriummentes Amerika) elnöke. A fiúval együtt elrabolják. Hetekig élnek egy kis cellában, lassan megismerkednek. Lena felfedi Julian előtt a titkát, bár a nyakán láthatóak a kezelés nyomai, azok hamisak, soha nem kapta meg a kúrát az amor delíria nervosa (azaz a szerelem) ellen. Julian szintén nem kapott kezelést, és ahogy az idő telik, lassan beleszeret a lányba. Együtt megszöknek. Amikor a raktárban bújnak el a fogvatatóik elől, rájönnek, hogy a Dögevők (szintén ellenállók, mint a Veszettek, de mocskosabb módszereket használnak) a DMA felkérésére rabolta el őket. Lena újabb igazságokkal szembesül ebben a kötetben, amelyek egy teljesen új világ kapuit nyitogatják előtte. Megtudja, többek közt azt is, hogy Julian apjának van egy titkos irodája tele tiltott könyvekkel, zenékkel. Szökésüket sérült emberek segítik, akik saját akaratukból élnek a föld alatt, mivel a társadalom kitaszította őket. Úgy tartják, ilyen sérült gyermekei születnek azoknak az embereknek, akik szerelmesek egymásba. Egy, Lena által ismert, rejtekhelyre mennek, ahol maszkos emberek törnek rájuk. Julian-t elviszik, kivégzését hirdetik minden rádió- és televízió-csatornán. Lena ismét visszakerül a Vadonban megismert barátai közé, Holló és Tövis, akikkel egy családot alakítottak a városban. Megszökik tőlük, hogy megmentse szerelmét (időközben rájött, szereti a fiút, bár Alex-et soha nem fogja tudni elfelejteni és ez a szerelem sokkal halványabb az iránta érzett érzelmektől). Végül barátai segítségével megmentik a fiút a kivégzéstől. Visszamennek a Vadonba és amikor megígéri Julian-nek, hogy soha nem fogja elhagyni, egy erős hang vág közbe, nehogy elhiggye, amit a lány mond – Alex az. Ebben a kötetben a lány rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül, amelyek közül a legnehezebbel, Alex elfelejtésével, soha nem tudott szembenézni. De a szerelem újra rátalál Julian személyében, akivel a legnehezebb időben találnak egymásra. A lány hatalmas személyiségfejlődésen megy keresztül. A régi Lena, aki Portland-ben élt, már a múlté.