Védjük vagy romboljuk műemlékeinket?
Kedd este Hegedűs Csilla műemlékvédelmi szakértő,
az RMDSZ kultúrájáért felelős főtitkárhelyettese, a Transylvania Trust
ügyintéző igazgatója Épített örökségünk – Védjük vagy romboljuk címmel tartott
vetítettképes előadást a Tortoma Önképzőkör keretén belül.
Miután tisztázódott, hogy épített örökségünket nem
csak a falak, téglák képezik, hanem a mestertudás, az előadó kiemelte,
„kötelességünk megőrizni, legalább olyan állapotban továbbadni, ahogy kaptuk
őket. Jó gazdái kell legyünk ennek az épített örökségnek” – mondta. Elsődleges
feladata a tulajdonosnak van, aki szakemberek segítségével fel tudja újítani a
kezében levő műemléket. Az önkormányzatok pénzt tudnak adni a magán kézben levő
épített műemlék felújítására, de azt kérni kell. A civil szervezeteknek is
fontos szerepe van, hiszen azok könnyebben tudnak pályázni egyes esetekben,
mint a magán személyek, a román, magyar vagy akár a norvég alaphoz. Az
örökséget meg kell vizsgálni, védeni, felújítani, hasznosítani, tudatosítani a
jelenlétéről a körülötte élőket, nevelni, oktatni. Hegedűs hiányolta egy
turisztikai információs központ meglétét Baróton, ahol elmondják, mit érdemes
megnézni. Az est folyamán többször kifogásolta a masztodon-leletek
népszerűsítésének hiányát. Együttműködésre bíztat, hiszen a műemlékvédelem egy
közös ügy, amiben mindannyiunknak részt kell venni, mert jobb lesz anyagilag –
ha turistákat vonz a környékre, az munkát ad több embernek – emberileg és szellemileg egyaránt, hiszen,
ahogy mondta „a tehén is jobban tejel, ha Beethovent játszanak neki”.
Csók Zsolt műemléki régész, pozitív és negatív
példákkal szemléltette, hogyan lehet és hogyan nem szabad műemléket felújítani.
A bemutató után olyan helyi műemlékekről esett szó,
mint például a nagyajtai huszárlaktanya, az erdőfülei Boda kúria, az olaszteleki
illetve vargyasi Daniel-kastélyok és a bibarcfalvi református templom falain
levő középkori freskó. Az olaszteleki Daniel kastélyt sikersztoriként könyvelte
el Hegedűs, ahol a megfelelő tulajdonos kezébe került az épület, aki rengeteget
fektetett a felújításba, sok követ megmozgatott, profi szakemberekkel
dolgozott. Sajnos a falubeliek, de még a környékbeliek sem érdeklődnek
kellőképpen a fejlemények iránt. A bibarcfalvi freskó esetében arra a
következtetésre jutottak, hogy a tulajdonos, vagyis az egyház kell lépéseket
tegyen a fal felújításának érdekében, mivel ha kéretik, adatik. A nagybaconi
kúria, mely utolsó utáni óráiban van, szintén nehéz eset. A tulajdonos azt várja,
omoljon össze, fájó pontja a vidéknek. Az est végén levont következtetés az volt,
hogy a műemlék tulajdonosa, legyen az önkormányzat, vagy magán személy, felelős
legnagyobb mértékben az épület sorsáért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése