Búcsúznak a nyolcadikosok, tizenkettedikesek,
egyetemisták, mesterisek. Búcsút mondanak az iskolának, példamutató tanároknak,
osztálytársaknak, barátoknak. Május a ballagások hónapja. Fontos lépés ez a
végzősök életében, hiszen talán most dől el, hogy milyen szakmát választanak,
milyen úton indulnak el álmaik megvalósítása felé.
Emlékezzünk vissza, milyen érzéssel töltött el az
utolsó csengőszó! Félelem, izgatottság, boldogság, szorongás, szomorúság
egyszerre áradt szét szíveinkben. Féltünk, szorongtunk az előttünk álló
megmérettetéstől (érettségi, felvételi, államvizsga), életünket befolyásoló
döntésektől, mégis izgatottan vártuk a fejleményeket. Boldogak voltunk, mert
igazi barátokra tettünk szert, nagyszerű tanerőket ismertünk és szerettünk meg,
sikeresen zártuk tanulmányainkat, közben szomorúan vettük tudomásul, hogy
barátaink, akikkel eddig minden nap találkoztunk, más utakon indulnak tovább.
Tavaly sokat dolgoztunk, hogy összehozzuk a
tökéletes ballagást. Nem sikerült. De ez nem számított. Az együtt töltött
pillanatok értékesek voltak, amelyek örök emlékké alakultak. A tógák, estélyi
ruhák, öltönyök ünnepélyessé tették a hangulatot, ám hamar rájöttünk, mire ez a
pompa. Távozni kell. Bár még sokan maradtunk volna, mert kötődtünk a helyhez,
emberekhez, emlékekhez, de tovább kellett lépni, mert ez az élet rendje. Mint
amikor a repülni tanuló madárkát anyukája kilöki a fészekből és hiszi, hogy
szárnyakat bont, nem zuhan a mélybe, így hittek bennünk tanáraink és mi nem
akartunk csalódást okozni nekik.
Új élet vár rátok, ballagók! Tiétek lehet a világ,
ha akarjátok. Álmodjatok nagyot, amitől ti is megijedtek, és valósítsátok meg. Sok
sikert az Élethez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése