Emlékeznek még arra az időszakra, amikor az
internet lassan, de biztosan elkezdte behálózni kis térségünket? Tíz évvel
ezelőtt kevés háztartásban volt bekötve. Családtagok, barátok gyűltek össze,
hogy a neten szörföljenek. Akkor még szó sem volt függőségről, inkább
kapcsolattartásra használtuk tőlünk távol élő, dolgozó családtagjainkkal,
ismerősünkkel.
Mostanra ez teljesen megváltozott. Ma már szinte
mindenki rendelkezik otthoni internet-hozzáféréssel, de a legtöbb okostelefonon
is lehet folytatni a megkezdett tevékenységet. Életünk nélkülözhetetlen részévé
vált az internet. Biztosan ki merem jelenteni: nehezen tudnánk élni nélküle.
Szükségünk van rá a munkához, barátokkal való kommunikációhoz,
kikapcsolódáshoz, szórakozáshoz.
Legnépszerűbb a Facebook
Fókuszáljuk figyelmünket a közösségi portálokra.
Régen volt a Hi5, az iwiw, most a Facebook elnevezésű örvend a legnagyobb
népszerűségnek, illetve a Twitter (ami kis térségünkben kevésbé elterjedt). A
Facebook-ot többek közt Mark Zuckerberg alapította 2004-ben az USA-beli Massachusettes államban egyetemista korában. Gyorsan nagy
népszerűségre tett szert az egyetemisták körében, aztán hamar világméretűvé
nőtte ki magát. Mai felhasználóinak száma meghaladja az 1,23 milliárdot, több, mint
1 milliárd felhasználó használja mobiljáról. De mire is használjuk? Chat-en szmájliknak
nevezett mosolygó fejekkel megtűzdelve folytatunk beszélgetéseket, képeket
osztunk meg magunkról, barátaink, csoporttársaink társaságában, a check-in
elnevezésű opció segítségével milliók számára mutatjuk meg, hol vagyunk abban a
pillanatban (ami egyes esetekben veszélyes is lehet), lájkolunk, ha megtetszett
valami, kommentálunk, megosztunk.
Függőséget okoz
Minden szép s jó addig, amíg mindezt nem visszük
túlzásba. Ha minden nap megosztunk magunkról egy képet (selfie), persze
más-más, lehetőleg divatos öltözékben, lassanként bemutatva lakásunk minden
pontját a háttérben, vagy óránként bejelentkezünk sorra véve a város összes
kávézóját, klubját, esetleg bevásárlóközpontját, vagy már nem is emlékszünk,
mikor beszélgettünk el kellemesen azzal, akinek épp lájkoljuk a képeit, akkor
határozottan kezdünk túlzásba esni. Ez is része mindannak, amit a közösségi
portál elnevezés magában foglal, de tudni kell, hol a határ és lehetőleg nem
lépni azt át. Vegyük például az alkoholt. Ha minden nap megrészegedünk, nem
tudunk élni a napi két liter sör vagy bor nélkül, problémánk van az alkohollal
(vagy az alkoholnak van problémája velünk?). De heti 2-3 alkalommal egy-egy
pohár bort még a kismamák is megihatnak, mert egészséges. A közösségi portált
is így kellene használni, mint a bort. Jutalmazzuk meg magunkat vele.
Köztudott, hogy függünk tőle, ezzel a reklámszakma is tisztában van, hiszen
rengeteg cég reklámoz ott. Tudják, hogy ha máshol nem is tudnak elérni (pl.
szórólap), ott biztosan megtalálnak bennünket. Sok cég naponta oszt meg
valamit, ezzel tartva szorosan a kapcsolatot a fogyasztókkal.
Mostanra kezdeti céljai ellentétét kezdi elérni ez
a portál. Most már nem csak életünk fontosnak vélt mozzanatait osztjuk ott meg
ismerőseinkkel, hanem a portálon keresztül élünk, vagy legalábbis próbálunk.
Ugye ismerős a szituáció, amikor valakivel órákon keresztül tudunk a chat-en
beszélni, viszont élőben nem vagyunk képesek egy normális beszélgetést
véghezvenni, inkább kínos csendekről van szó, melyeket megtörünk pár mondattal.
Ez azért lehet, mert 1, a
képernyő mögött bátrabbak vagyunk, 2, miközben beszélünk, új dolgokat
fedezhetünk fel, mutathatunk egymásnak zenét, amiről tovább tudunk beszélni. Az
effajta kommunikáció indokolt távolban élő szeretteinkkel való kapcsolattartás
esetén, de nem a legjobb baráttal, szomszéddal, osztálytárssal. Részesítsük
előnyben a szemtől szembe való kommunikációt, ahol az érzelmeket le kell
olvasnunk egymás arcáról és nem mosolygó fejekkel fejezzük ki őket.
Emlékeztet születésnapokra, eseményekre
Okos a Facebook, azért is mert minden nap jelzi
éppen melyik ismerősünknek van születésnapja, így már azzal sem kell fáradnunk,
hogy a legközelebbi családtagok, ismerősök, születési dátumát fejben tartsuk,
megteszi helyettünk a közösségi portál. Remélem ez nem egy lassú elbutulási
folyamat kezdetét jelenti. Örömteli érzés, amikor születésünk napjának
évfordulóján köszöntések százai (extrém esetekben ezrei) lepik el felhasználói
falunkat. De ha jobban megnézzük, a kedves köszöntők 90%--nak fogalma se lett
volna mikor kell azt a pár szót írni, ha nincs mi figyelmeztesse őket. De attól
még jól esik, hogy annyi ember gondol ránk 5 másodpercig. A legtöbb
köszöntéssel semmi bajom, a legtöbb kedves (vagy az próbál lenni), esetleg
vicces, de amikor azt látom, hogy „Boldogat”, végem van. Boldog mit? Mármint
mind tudjuk miről van szó, de senkinek nem ficamodna ki a csuklója, ha odaírná
azt a másik szót is, kérem.
Nem utolsó sorban a Facebook veszélyes. A 32 éves
Coutney Sanford munkába tartott autójával, amikor a rádióban meghallotta
kedvenc dalát. Azonnal meg akarta osztani barátaival, hogy ez a dal mennyire
boldoggá teszi. Miközben sikeresen elvégezte a műveletet a telefonjáról,
átsodródott a szembejövő sávba, ahol egy kisteherautónak csapódott és azonnal
meghalt. Figyeljünk oda, mikor, hol és milyen helyzetekben frissítjük
állapotunkat.
Összességében jó dolognak tartom ezt a közösségi portált, amennyiben
okosan és mértékkel használjuk. Mellette tartsuk meg és ápoljuk emberi, szemtől
szembe való kapcsolatainkat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése