Dan Brown
2003-ban megjelent könyve sokaknál kiütötte a biztosítékot, de még többen
voltak azok, akik imádtak minden sorát, mivel 2009-ig 80 millió példány kelt
el. Én a múlt héten olvastam ezt a művet. Mit is mondhatnék? Meglepő, magával
ragadó, fordulatokban és meglepetésekben, részletekben gazdag regény volt, amit
egyszerűen nem tudtam letenni. Ritka, hogy éjjel is olvassak, mivel sokkal
jobban kedvelem a természetes fénynél való olvasást, de ez a könyv nem hagyott
nyugodni. A történet röviden arról szól, hogy Robert Langdon (Dan Brown előző,
Angyalok és démonok című könyvében megismert karakter) szimbólumkutató Párizsba
utazik, hogy előadást tartson az éppen megjelent könyvéről. Éjjel telefonon
riasztják. A Louvre idős kurátorát meggyilkolták a múzeumban, és érthetetlen
kódot találtak a holttest mellett. Miközben Langdon és Sophie Neveu (az elhunyt
unokája, akivel már évek óta nem tartották a kapcsolatot), a tehetséges francia
titkosírásszakértő a rejtvény megoldásán dolgozik, elképedten fedezi fel a
rejtett utalások nyomát Leonardo da Vinci műveiben – noha ezeket az utalásokat
mindenki láthatja, a festő zseniálisan álcázta őket. Langdon és Neveu sorra
fejtik meg a kurátor által hagyott kódokat, amelyek elvezetnek egy cryptexet
(kis, csavarol kóddal ellátott ládika), amely további rejtjeles üzenetet
tartalmaz. A rendőrség közben keresi Langdon-t, a gyilkosság elsőszámű
gyanusítottját, mivel a neve benne volt a holttest mellett megtalált üzenetben
(P.S. találd meg Robert Langdont), amit Faché kapitány eltüntetett a
szimbólumkutató helyszínre érkezése előtt. A hajsza párizs utcái után, sir
Teabing (megszállott grál-kutató, Langdon látszólagos barátja) segítségével
átkerül Londonba, ahol a szálak még tovább bonyolodnak. Kiderül, hogy Teabing
komornyikja valójában a Mester (a szálak mozgatója) alkalmazottja és
kiszabadítja Silast, az albinó pap, aki a gyilkosságokat elkövette, a zárókövet
kereste és rátámadott Langdonékra még Franciaországban, elviszi a cryptexet és
túszként Teabing-et. Langdon és Sophie rászánják magukat, és hívják a
rendőrséget, majd megfejtik a verset (amit a cryptex-ben találtak) és elmennek
Newton sírjához, a Westminster-apátságba. Ott azonban már fegyverrel várja őket
a Mester: Teabing. A kutató célja a Szent Grál megszerzése és az egyház
titkainak leleplezése volt, ennek érdekében használta ki az Opus Deit és Silast
is, a gyilkosságtól sem visszariadva. (Amikor már nem volt rá szüksége, a
komornyikot is megölte.) Langdon ügyes mozdulatokkal Teabing tudta nélkül
felnyitja a cryptexet (ez egy második, kisebb cryptex, ami az előzőben volt
elrejtve). Néhány perc múlva a rendőrség is megérkezik, és letartóztatják a
kutatót. Silas a rendőrökkel való lövöldözésben halálos sérülést szerez. Sophie
és Langdon a cryptexben talált információ alapján a skóciai Rosslyn nevű
templomos kápolnába mennek, ahol meglelik Sophie nagyanyját és öccsét, akikről
a lány eddig azt hitte, autóbalesetben meghaltak. (nagyapja biztonságosabbnak
látta, ha a család két külön helyen él, sőt Sophie és az öccse nem tudnak
egymásról.) Langdon, átlátva a cryptexbeli üzenet mélyebb értelmét, a Louvre
mélyén talál rá a Grálra – és jobbnak gondolja, ha annak mivolta és helye
továbbra is titokban marad.
Az utolsó oldal
utolsó soráig magával ragad a történet. Azonban számos hasonlóságot véltem
felfedezni Brown előző, Robert Langdon fordulatos történetét bemutató
könyvével. Az Angyalok és démonok is egy európai fővárosban, Rómában és a
Vatikánban zajlik, ahol szintén a kódok megfejtésével jutnak el egyik
helyszínről a másikra. Igaz, abban az esetben a konklávé legesélyesebb
jelöltjeit ölik meg sorban. Szembetűnő hasonlóság a nő, mint támogató, segítő
személy jelenléte, abban az esetben Vittoria, a gyönyörű és titokzatos tudós,
jelen esetben pedig Sophie. Mindkét történet végén a főszereplők
összemelegednek, bár az elején figyelemre se nagyon méltatják a másikat.
Mindkét esetben olyan információkat tudhatunk meg, amit a történelem során a
hatalmon levők bőszen próbáltak titokban tartani előttünk. Brown regényei
rengeteg kritikát kaptak a történelmi pontatlanságok miatt. Az író ezekre csak
annyit mondott, hogy „A könyv nem akar több lenni annál, mint ami: egyszerű,
szórakoztató olvasmány, krimi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése