Az 1999-ben
megjelent kötet elbeszélője egy tizenöt éves fiú, Charlie, aki az iskolai év
kezdetekor leveleket kezd írni egy ismeretlennek, azzal a céllal, hogy megossza
vele mindennapjait. A fiú retteg a középiskolától, kívülről szemléli az
eseményeket és túl sokat gondolkodik. Hamarosan megismerkedik egy végzős
testvérpárral, Patrick és Sam, akikkel aztán lépésről-lépésre kinyílik előtte a
világ, új tapasztalatokat szerez. Rájön, a középiskola nem is olyan szörnyű,
mint ahogy azt ő elképzelte. Charlie beleszeret Sam-be, aki viszont azonnal
megmondja, túl fiatal hozzá. A testvérek elviszik őt egy buliba, ahol először
fogyaszt drogot, itt ismerkedik meg Mary Elizabeth-tel, akit később randevúra
hív. A fiú nem érzi jól magát a lánnyal, mégse mondja ezt el neki, engedi, hogy
magukkal sodorják az események és szempillantás alatt járni kezdenek.
Mindeközben Charlie ügyesen teljesít az iskolában, az új irodalomtanár
tanterven kívüli köteteket ad neki elolvasásra, amelyekről esszét kell írnia. A
tanár okosnak és tehetségesnek látja a fiút, bár ő nem érti, mitől másabb, mint
a többiek. Nem sokkal a karácsonyi parti után, amikor a baráti kör titkos
Mikulást játszott és Charlie mindenkinek vett valami figyelmes ajándékot, egy
bulin megsérti barátnőjét, amikor megkérdezik tőle, szerinte ki a legszebb lány
a szobában. A fiú már nagyon véget akart vetni a kapcsolatának és erre
elérkezettnek látta az időt, így Sam-et mondta. Hosszú hetekig hagyták magára s
csak akkor került vissza a csoportba, amikor Patrick párjának apja rajtakapta
őket és eltiltotta tőle a fiát. Charlie ekkor teljes vállszélességgel barátja
mellett áll, amit mindenki nagyra értékel. Az iskolai év a végéhez ér, a
végzősök elballagnak, érettségiznek, ő pedig befejezi a kilencedik osztályt.
Amikor Sam-nek segít pakolni a búcsú bulija után, fény derül a rejtett
érzelmekre, kölcsönösen rajonganak egymásért. Amint Sam és Patrick elhajtanak
autójukkal az egyetemre, Charlie úgy érzi, elhagyták őt, senkije nincsen. Ismét
olyan lelkiállapotba kerül, mint nagynénje, Helen halála után. Sokkszerű
állapotba kerül, kórházba szállítják és kiderül az, amiért a srác annyira
megváltozott Helen nénikéje halála óta. Nemcsak saját magát okolta a baleset
miatt, mert neki ment el ajándékot venni, kettőt, egyet a szülinapjára és egyet
karácsonyra (december 25-én született), hanem az is kiderült, hogy a néni
szexuálisan bántalmazta őt. Gyakori olyan esetekben, amikor bántalmaznak
valakit, Helen nénit verte az élettára, ő alkoholfüggő lett, aztán odaköltözött
Charliékhoz. A többhetes kezelés után a srác megint jól van, és izgatottan
készül a középiskola második évére. Szülei csak ekkor szembesülnek a szomorú
tényekkel s azonnal megértik fiúk néha fura viselkedését.
A regény egy
lelkileg sérült fiatal fiút mutat be, akinek nehezére esik normálisan
viselkedni, egyáltalán élni az életét. Olvasása közben sejtjük, valami
különleges kapcsolat lehetett a főszereplő és nénikéje között, de annak
kimondására nem kerül sor, az olvasónak magának kell összeállítania az apró
részletekből a teljes képet. Ha valami vidámra vágyunk, ne ezt a könyvet
olvassuk. Viszont, ha látni akarjuk, amint ez a sérült fiatal srác barátokra
lel s lassanként beilleszkedik a társadalomba, új dolgokat próbál ki, boldog
lesz, akkor ajánlom bátran. Stephen Chbosky:
Egy különc srác feljegyzései
Az 1999-ben
megjelent kötet elbeszélője egy tizenöt éves fiú, Charlie, aki az iskolai év
kezdetekor leveleket kezd írni egy ismeretlennek, azzal a céllal, hogy megossza
vele mindennapjait. A fiú retteg a középiskolától, kívülről szemléli az
eseményeket és túl sokat gondolkodik. Hamarosan megismerkedik egy végzős
testvérpárral, Patrick és Sam, akikkel aztán lépésről-lépésre kinyílik előtte a
világ, új tapasztalatokat szerez. Rájön, a középiskola nem is olyan szörnyű,
mint ahogy azt ő elképzelte. Charlie beleszeret Sam-be, aki viszont azonnal
megmondja, túl fiatal hozzá. A testvérek elviszik őt egy buliba, ahol először
fogyaszt drogot, itt ismerkedik meg Mary Elizabeth-tel, akit később randevúra
hív. A fiú nem érzi jól magát a lánnyal, mégse mondja ezt el neki, engedi, hogy
magukkal sodorják az események és szempillantás alatt járni kezdenek.
Mindeközben Charlie ügyesen teljesít az iskolában, az új irodalomtanár
tanterven kívüli köteteket ad neki elolvasásra, amelyekről esszét kell írnia. A
tanár okosnak és tehetségesnek látja a fiút, bár ő nem érti, mitől másabb, mint
a többiek. Nem sokkal a karácsonyi parti után, amikor a baráti kör titkos
Mikulást játszott és Charlie mindenkinek vett valami figyelmes ajándékot, egy
bulin megsérti barátnőjét, amikor megkérdezik tőle, szerinte ki a legszebb lány
a szobában. A fiú már nagyon véget akart vetni a kapcsolatának és erre
elérkezettnek látta az időt, így Sam-et mondta. Hosszú hetekig hagyták magára s
csak akkor került vissza a csoportba, amikor Patrick párjának apja rajtakapta
őket és eltiltotta tőle a fiát. Charlie ekkor teljes vállszélességgel barátja
mellett áll, amit mindenki nagyra értékel. Az iskolai év a végéhez ér, a
végzősök elballagnak, érettségiznek, ő pedig befejezi a kilencedik osztályt.
Amikor Sam-nek segít pakolni a búcsú bulija után, fény derül a rejtett
érzelmekre, kölcsönösen rajonganak egymásért. Amint Sam és Patrick elhajtanak
autójukkal az egyetemre, Charlie úgy érzi, elhagyták őt, senkije nincsen. Ismét
olyan lelkiállapotba kerül, mint nagynénje, Helen halála után. Sokkszerű
állapotba kerül, kórházba szállítják és kiderül az, amiért a srác annyira
megváltozott Helen nénikéje halála óta. Nemcsak saját magát okolta a baleset
miatt, mert neki ment el ajándékot venni, kettőt, egyet a szülinapjára és egyet
karácsonyra (december 25-én született), hanem az is kiderült, hogy a néni
szexuálisan bántalmazta őt. Gyakori olyan esetekben, amikor bántalmaznak
valakit, Helen nénit verte az élettára, ő alkoholfüggő lett, aztán odaköltözött
Charliékhoz. A többhetes kezelés után a srác megint jól van, és izgatottan
készül a középiskola második évére. Szülei csak ekkor szembesülnek a szomorú
tényekkel s azonnal megértik fiúk néha fura viselkedését.
A regény egy
lelkileg sérült fiatal fiút mutat be, akinek nehezére esik normálisan
viselkedni, egyáltalán élni az életét. Olvasása közben sejtjük, valami
különleges kapcsolat lehetett a főszereplő és nénikéje között, de annak
kimondására nem kerül sor, az olvasónak magának kell összeállítania az apró
részletekből a teljes képet. Ha valami vidámra vágyunk, ne ezt a könyvet
olvassuk. Viszont, ha látni akarjuk, amint ez a sérült fiatal srác barátokra
lel s lassanként beilleszkedik a társadalomba, új dolgokat próbál ki, boldog
lesz, akkor ajánlom bátran.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése