Turkálós piac – avagy az olcsó kincsek lelőhelye

Erdővidék szerte köztudott, ha szerda, akkor – az ünnepnapokat leszámítva – a buszmegálló melletti elkerített területen esély nyílik bárki számára másodkézbeli ruházathoz, lábbelihez és még ki tudja mihez nevetséges áron hozzájutni.

Megdöbbentő lehet a látvány, mely hétről hétre fogadja az esetleges vásárlót. A piac kapuján belépve, a két-három új ruházatot áruló kereskedő standja után, a legtöbb esetben roma származású egyének által ajánlott „márfa” a földön hever. A turkáló emberek lehajolva, leguggolva válogatnak az igények és a pénztárca által szabott határoknak megfelelően. Megtalálható ott bármi, amire szükségünk lehet, legyen az cipő, ruhanemű, fehérnemű, fürdőruha, pizsama, neszesszer, táska, pénztárca, bizsu, sapka, kesztyű, sál vagy öv, esetleg ágynemű, abrosz, szövetdarabok, fürdőköpenyek stb. A választék tárháza majdhogynem végtelen. Az árak terén verhetetlen az ajánlat, 1-2 lejért vehetünk pulúvert, ruhát, nadrágot, 5 lejtől kezdődően csizmát, bakancsot vihetünk haza.

Csábító az ajánlat, különösképp azok számára, akik nem engedhetnek meg maguknak ennél drágábbat. Két kenyér árából fel lehet öltözni. Elképesztő, de sokan képesek fagyban, hóban, sárban, tűző napsütésben kimenni, megkeresni a megfelelő darabot. Múlt hét szerdán, igaz, már majdnem 11 óra volt, de meghökkentő módon még abban az órában is, „nyakig” sárban jártak a potenciális vásárlók, mit sem törődve a körülményekkel, az esetlegesen összepiszkolt ruhákkal.

A dolog másik, szerintem fontos részét képezi az, hogy az itt megvásárolt ruhadarabok egyediek, divatosak. Külföldről beszállított,  márkás (pl. H&M, New Yorker, Amisu, Pimkie stb.) használt, de általában megkímélt állapotú öltözetek ezek. Kevés az esély arra, hogy a városban sétálva belebotoljunk saját ruhánk másába, a helyi ruhaüzletekben megvásároltakkal szemben.

Mint szinte minden, mára már a turkálás is átkerült a virtuális térre. Több, mint egy éve funkcionál az a helyi közösségi portálos csoport (Baróti tur-mix), melyen általában lányok, nők teszik közzé már nem használatos, megunt, de jó állapotú ruhadarabjaik fényképeit. Az oldalon lefele görgetve képek ezrei fogadják a nézelődőt, mi több, különböző kategóriák szerint vannak csoportosítva, ezzel is megkönnyítve a válogatást. Élőben vagy virtuálisan, de bátran ki lehet jelenteni, a turkálás fénykorát éli. 

„A tulajdonosé a felelősség”

Védjük vagy romboljuk műemlékeinket?

Kedd este Hegedűs Csilla műemlékvédelmi szakértő, az RMDSZ kultúrájáért felelős főtitkárhelyettese, a Transylvania Trust ügyintéző igazgatója Épített örökségünk – Védjük vagy romboljuk címmel tartott vetítettképes előadást a Tortoma Önképzőkör keretén belül.

Miután tisztázódott, hogy épített örökségünket nem csak a falak, téglák képezik, hanem a mestertudás, az előadó kiemelte, „kötelességünk megőrizni, legalább olyan állapotban továbbadni, ahogy kaptuk őket. Jó gazdái kell legyünk ennek az épített örökségnek” – mondta. Elsődleges feladata a tulajdonosnak van, aki szakemberek segítségével fel tudja újítani a kezében levő műemléket. Az önkormányzatok pénzt tudnak adni a magán kézben levő épített műemlék felújítására, de azt kérni kell. A civil szervezeteknek is fontos szerepe van, hiszen azok könnyebben tudnak pályázni egyes esetekben, mint a magán személyek, a román, magyar vagy akár a norvég alaphoz. Az örökséget meg kell vizsgálni, védeni, felújítani, hasznosítani, tudatosítani a jelenlétéről a körülötte élőket, nevelni, oktatni. Hegedűs hiányolta egy turisztikai információs központ meglétét Baróton, ahol elmondják, mit érdemes megnézni. Az est folyamán többször kifogásolta a masztodon-leletek népszerűsítésének hiányát. Együttműködésre bíztat, hiszen a műemlékvédelem egy közös ügy, amiben mindannyiunknak részt kell venni, mert jobb lesz anyagilag – ha turistákat vonz a környékre, az munkát ad több embernek –  emberileg és szellemileg egyaránt, hiszen, ahogy mondta „a tehén is jobban tejel, ha Beethovent játszanak neki”.

Csók Zsolt műemléki régész, pozitív és negatív példákkal szemléltette, hogyan lehet és hogyan nem szabad műemléket felújítani.

A bemutató után olyan helyi műemlékekről esett szó, mint például a nagyajtai huszárlaktanya, az erdőfülei Boda kúria, az olaszteleki illetve vargyasi Daniel-kastélyok és a bibarcfalvi református templom falain levő középkori freskó. Az olaszteleki Daniel kastélyt sikersztoriként könyvelte el Hegedűs, ahol a megfelelő tulajdonos kezébe került az épület, aki rengeteget fektetett a felújításba, sok követ megmozgatott, profi szakemberekkel dolgozott. Sajnos a falubeliek, de még a környékbeliek sem érdeklődnek kellőképpen a fejlemények iránt. A bibarcfalvi freskó esetében arra a következtetésre jutottak, hogy a tulajdonos, vagyis az egyház kell lépéseket tegyen a fal felújításának érdekében, mivel ha kéretik, adatik. A nagybaconi kúria, mely utolsó utáni óráiban van, szintén nehéz eset. A tulajdonos azt várja, omoljon össze, fájó pontja a vidéknek.  Az est végén levont következtetés az volt, hogy a műemlék tulajdonosa, legyen az önkormányzat, vagy magán személy, felelős legnagyobb mértékben az épület sorsáért.

Farsangoltak a baróti unitáriusok

Farsangi mulatságot szervezett a Baróti Unitárius Nőszövetség vasárnap délután a Party Pub étterem emeleti termében, melyen több, mint száz résztvevő volt jelen.

Elsőként szólalt fel az újonnan alakult Nőszövetség választott vezetője, Demeter Mária, aki elmesélte a 21 tagú és folyamatosan bővülő csoport megalakulásának körülményeit, jövendőbeli céljaikat és röviden ismertette a délután programját. Kiss Alpár, lelkész örömét fejezte ki a rendezvény megvalósításával kapcsolatban. Felelevenítette a régi időket, amikor az ehhez hasonló közösen töltött délutánokat a lelkészi lak egyik szobájába rendezték meg, „Ott az volt a helyzet, hogyha már harmincan összegyűltünk, már akkor zsúfoltnak tűnt. Köszönettel tartozunk Vida Andrásnak, aki ez alkalommal a termet ingyen a rendelkezésünkre bocsátotta. Örvendek a kezdeményezésnek. Mindenekelőtt annak, hogy nem fentről jött a kezdeményezés (a Nőszövetség megalapításával kapcsolatban szerk. megj.), hanem alulról jött a javaslat. Ez az általuk szervezett első esemény, reméljük, hogy a jövőben gyakoribbak lesznek. Áldásos munkát kívánok a Nőszövetségnek, kérem a jó Istent, hogy adjon sok jó ötletet, minél több nőtestvérünk vegyen részt a tevékenységükben” – mondotta.

A délután folyamán Bogyor Izabella vetítettképes bemutatót tartott a bölöni farsangról, énekelt Borbáth Szilbeszter és Ilkei Árpád vargyasi ifjak, akik első helyezést értek el az országos népdaléneklő versenyen, továbbá a Bogyor Anna és Krausz Elvira által készített hajalt főtt kukoricát fogyasztottuk.. A gyerekek közben farsangi maszkokat kíszítettek, majd az est végén tombolahúzásra került sor, amikor a belépőként hozott tombolatárgyakat sorsolták ki. 

Itthon maradni kihívás

Photo credits: https://www.facebook.com/vmano91

Remények, álmok (néhányuk elérhetetlen), tökéletesnek tűnő munkaajánlat, tervek. Ezekkel a „zsebemben” indultam ki az egyetem kapuján államvizsga után múlt júliusban. Mondhatni általános a frissen végzett egyetemisták közt, reménnyel telve hagyják el az Alma Materüket, aztán pár héten belül kegyetlen valósággal találják szembe magukat: se pénzük, se munkahelyük, se kilátásaik.

Ritka esetnek számítok, mivel tanulmányaim elvégezte után hazajöttem, haza Erdővidékre, hogy itt kamatoztassam megszerzett tudásomat, a régió javára legyek vele. Nem is néztem munkalehetőség után Nagyváradon, hiszen már január óta megvolt a tökéletesnek ígérkező ajánlat, munkahely a szakmámon belül, munkakönyvvel, értelmiségi társasággal. Fordult a kocka s az álom hírtelen szertefoszlott. Egyebem se maradt, mint a lehetőség, hogy írjak az újonnan indult hetilapba, így elkezdtem böngészni az állásajánlatokat s meglepődve tapasztaltam, hogy a szakmámban nem tudok elhelyezkedni. Alábbhagytam az igényeimből, de még mindig nem találtam semmit. Általában sofőröket, varrónőket, takarítónőket illetve külföldi munkát vállalókat kerestek. A mesteri képzés, melyre időközben beiratkoztam helyhez kötött. Hónapokig tartott a kilátástalanság, míg jött egy munkaajánlat (elárusítói helyettesítés az egyik helyi üzletben), amit végül elfogadtam. De ez sem tart míg a világ. Többször kérdezték meg tőlem, mit keresek én ott? Hiszen tudják, újságírást tanultam, semmi közöm a kereskedelemhez. Rákényszerültem, mondtam mindig. Reménykedve állítottam, hogy amint találok valami jobb lehetőséget, elfogadom. Még most is várok rá.

Az elmúlt fél évben keserűen tapasztaltam azt, hogy Erdővidéken mennyire nehéz érvényesülni egy magamfajta fiatalnak. A helyi lapokat forgatva ritkán lehet állásajánlatot találni, s általában férfi munkaerőt keresnek. Egy másik lehetőség a magánvállalkozás indítása lenne, amihez, ha ötlet van is, alaptőke szükséges. Sokszor már arra gondolok, hogy itthon megfelelő munkát találni lehetetlen küldetés. De sajnos nincs ez másképp a nagyobb városokban sem, mint Sepsiszentgyörgy vagy Csíkszereda.

Nehéz elindulni a felnőtt élet rögös útjain a mai fiataloknak. Sokszor mondogatják nekem, hogy mennyivel jobb volt a kommunizmus idején, amikor a líceum, ritkább esetekben egyetem elvégzése után mindenki kapott munkahelyet magának. „Dolgozni kellett, nem volt más választás” szokták mondani. Igaz, akkoriban már 17-18 éves korban kezdtek dolgozni s a munka tartott egészen a nyugdíjas évekig. Bár kevés lehetőség volt elkölteni a megszerzett pénzt, adagra adták az élelmiszert, a benzint, s csak megadott napokon szabadott használni az autót, mégis sokan visszasírják azokat az időket. Egy más világ, más generáció volt az. Akkor sem volt könnyű, de most, ha lehet, még nehezebb. Én azt látom, hogy a mostani fiatalság rövid ideig kínlódik, megpróbál itthon megélni, de pár kudarc után szedik sátorfájukat s elindulnak az ismeretlenbe, külföldi (szezon)munkát vállalva. Gyorsan szeretnének sok pénzhez jutni, mert elegük lett a nélkülözésből, amikor viszont hazajönnek a 2-3 hónapos szezon után, gyorsan elfogy a felhalmozott készlet, ezért újra meg újra kimennek s talán soha nem jönnek haza. Én nem akarom ezt! Én itthon szeretnék élni, még akkor is, ha inkább minimálbérből való napról napra tengődés ez, mint élet. Még mindig reménykedek. Vannak pozitív példák, akik megtalálták megélhetésüket. Nézzük például a vargyasi Sütő, a bodosi Dávid, az erdőfülei Csog családokat s a felsorolást még lehetne folytatni. Ha az ember valamiben tehetséges, vagy legalább elég türelmes ahhoz, hogy megtanulja töviről hegyire, meg tud élni belőle. Mindenki szeret foglalkozni legalább egy valamivel, amire eddig hobbiként tekintett s nem is gondolta volna, hogy megélhetést lehet teremteni belőle. Kicsit kell csak másként nézni a dolgokat.

Habár néhány hónap alatt is sok csalódás ért, optimista próbálok maradni, bár sokszor nehéz. Meg kell látni a lehetőségeket, azonnal megragadni őket s el nem engedni. Könnyű siránkozni, panaszkodni, várjuk a „sült galambot”, pedig mi is tehetnénk érte. Ma már nem úgy megy, mint régen, senki nem jön szembe az utcán kész munkaajánlattal, saját magunknak kell megteremteni a körülményeket. Nehéz, sok pofon érhet az úton, de ha vállaljuk mindezt, az út végén talán siker vár minket. 

Matematika Körverseny Baróton

Sikeresen szerepelt a baróti Gaál Mózes általános iskola és a Baróti Szabó Dávid technikai líceum közös csapata a szombaton, november 9.-én Baróton megrendezett Matematika körverseny negyvenegyedik fordulóján. Nyolc iskola 222 résztvevővel képviseltette magát a megmérettetésen: a brassói Áprily Lajos főgimnázium, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes elméleti líceum, a négyfalusi Zajzoni Rab István elméleti líceum, a segesvári Aurel Moșara általános iskola és Mircea Eliade főgimnázium, a székelykeresztúri Orbán Balázs elméleti líceum.

A versenyzők délelőtt tíz órakor kezdték meg a tételek kidolgozását, az V-VIII osztályosoknak két, a IX-XII osztályosoknak három óra állt rendelkezésükre. Délután kirándulásra került sor, meglátogatták a felsőrákosi külszíni bányát, azután az Erdővidék

Múzeumában a Háromszéki borvizes üvegcímkék és régi idők fürdői című kiállítás valamint a Masztodon lelet megtekintése következett. A Gaál Mózes általános iskola diákjai a következő díjakat szerezték: V. osztályban első díjat kapott Benedek Sámuel, VI. osztályban első helyezést érdemelt Szász Zsolt, harmadik díjban részesült Dragu Emese-Florentina, VII. osztályban második díjas lett Nagy Anita-Enikő, a nyolcadikosok közül második helyezést kapott Borsai Emese. A Baróti Szabód Dávid technikai líceumos diákok eredményei: IX. osztályban első díjat kapott Kádár Attila, X. osztályban második helyezést ért el Ágoston Péter, a XI. osztályosok közül Boga Bíborka bizonyult a legjobbnak, a XII. osztályból dicséretben részesült Soós Ildikó-Csilla.  A Körverseny következő fordulóját májusban fogja megszervezni a székelykeresztúri Orbán Balázs elméleti líceum. 

Erdővidék turisztikai lehetőségei

Kedd este nagy volt az érdeklődés az Albert Zoltán idegenforgalmi menedzser és a Papucs András geológus által tartott Turizmus Erdővidéken – Avagy meddig ér a takarónk? című vetítettképes előadás iránt.

Az előadók ismertették a térség erősségeit: vonzerő, alapszintű akarat, részleges anyagi fedezet, és a gyengeségeit: hiányzik a szaktudás, hiányzik a bizalom, fair-play hiánya, stratégia hiánya. Mint kiderült, van potenciál, vannak látnivalók, meg lehet fogni a turistákat. Ötletek hangzottak el, milyen programokkal lehetne szórakoztatni az idejáró vendégeket, esetleg hosszabb ittlétre rábírni őket. Rávilágítottak, Erdővidék nincs felkészülve a tömegturizmusra, a székely ember nem elég rugalmas ilyen dinamikus, ugrásszerű fejlődésre. Túlságosan hagyományőrzők vagyunk, néha elfelejtjük, hogy „a hagyományos is valamikor új volt”.

Kihasználatlan „kincsként” sorolták fel a látnivalókat, mint a Masztodon lelet, Vargyas-szoros, olaszteleki és vargyasi Daniel-kastélyok, helyi termékeket, hagyományokat, szolgáltatásokat és hiedelmeket, történeteket. Sikeres példaként merült fel a bölöni Fekete Gólya panzió, amelynek lefedettsége 40%-os, és egyenletes a növekedés.

Két ösvényt ismertettek, amelyeken el lehet indulni: az első a fogyasztókra alakított termékek, második pedig a létező termékhez fogyasztót keresni. Reklámozni kell Erdővidéket, „az Erdővidék márka nem létezik, de ki lehet alakítani” – mondta Albert. Az előadás végén feltették a „Hogyan tovább?” kérdést, a helyi vendéglátással foglalkozó vállalkozók elmondták véleményüket, meglátásaikat, kérdezhettek a meghívottaktól.

A beszélgetés végén elhangzott a rettegett mondat: „Erdővidék nem arra hivatott, hogy turizmusból éljen”. Persze akadnak, akik sikeres vállalkozást működtetnek, de ez elenyésző.

Bardocz Andrea

Gólyabál

Péntek este a Baróti Szabó Dávid Tehnikai líceum kilencedikes diákjai bizonyították rátermettségüket, az 1991 óta a tizedikes diákok által szervezett Gólyabálon. Miután minden osztály felvonult a Művelődési Ház színpadára, ajándékba kaptak egy emléklapot és az iskola jelvényét. Dimény János igazgató üdvözölte őket és hivatalosan is az iskola tagjaivá nyilvánította őket. Biró Réka köszöntette a kisgólyákat a tizedikesek részéről, majd a jelölteket bíztatta „Ne felejtsük el, hogy ez a ti estétek, amikor a nézőközönség és a zsűri szeme rajtatok van. Egy osztályt képviseltek, úgyhogy adjatok bele mindent. Ezek a közös emlékek kovácsolnak össze egy osztályt(...). Végezetül mindenkinek sok sikert kivánok, legyen ez egy felejthetetlen estétek, mi ígérjük jól fogunk szórakozni, és kivánom, hogy mindkét korona jó fejre kerüljön!” – mondta.

            A társadalomtudományok osztály képviselői Barabás Kincső és Zsombori Attila, a matematika-informatika szakot Balázsi Andrea és Farkas Gyula, a turisztika osztályt Takó Erika és Gál Róbert, a környezetvédelmi szakosztályt Rosu Júlia-Erzsébet és Németh Albert-Dániel képviselte, a könnyűipari szakosztályt Szép Imola és Simon Andrea-Melinda, a faipari osztály részéről pedig Szebeni Zoltán és Márkó Szilárd mérettette meg magát. A zsűri tagjai voltak: Dancs Éva német nyelv és irodalom szakos tanár, Deák Sándor oktatómester, Hegedűs Attila informatika szakos tanár, Lukács Enikő oktatómester, valamint Varga Réka-Anetta, a diáktanács elnőke.

            A gólyatánc és a bemutatkozások után műveltségi és furfangos kérdésekre válaszoltak a jelöltek, szerelmi vallomásban és ügyességi versenyekben mutatták meg kreativitásukat, kézügyességüket, majd a hangjukat és zeneismereteiket próbára tevő karaoke után az osztályok képviselőinek tánctudására voltak kiváncsiak a bírák.

            Az egész estés vetélkedő eredménye a következő lett: második lovag Szebeni Zoltán, második udvarhölgy Szép Beáta, első lovagi címet szerzett Zsombori Attila, párja, Barabás Kincső első udvarhölgy lett. Gólyakirályi címre emelkedett Farkas Gyula és párja, Balázsi Andrea. A koronázást a tavalyi győztesek, Benedek Huszár Gábor és Szőcs-Trinfa Klementina végezték.