2015. január 26., hétfő

A sikert nem adják ingyen

Vasárnap este a nagyváradi Tóth Andi (15) megnyerte a magyarországi X-faktor tehetségkutató versenyt. Ő az élő példa arra, hogy kortól függetlenül, ha megvan bennünk a tehetség, bármire képesek lehetünk. Hiszen, ha ő erdélyi magyarként megnyerhette a versenyt s ezzel elindította zenei karrierjét, akkor minket mi tart vissza attól, hogy ápoljuk tehetségünket s majd, ha nem is ilyen volümenü, de sikereket érjünk el? Fiatal kora ellenére a nagyváradi lány már régen tudta a választ a „Mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre. Ő énekesnő akar lenni. Ezért énektanárhoz járt, kisebb eseményeken lépett fel, majd elindult a tehetségkutatón és nyert. Talán túlságosan leegyszerűsítettem, mivel egyáltalán nem ment ez ilyen könnyen, de akkor is, kétségtelenül sikerült valamit letennie az asztalra ilyen fiatalon. Sokan leélik életüket, robotolnak és belesavanyodnak a mindennapokba, aztán meghalnak. Nem alkotnak maradandót. Viszont sokan vagyunk azok, akik igenis hallatni akarjuk hangunkat, akik úgy gondoljuk, van tehetségünk valamihez. Az ilyen példák, mint az Andié, motiválnak minket és még több ambíciót adnak munkánk elvégzésére. Nem mindenki találja meg a tehetségét ilyen fiatalon. Ez talán nem is baj. Amikor viszont megvan, foglalkozni kell vele, tanulni folyamatosan és gyakorolni. Mindenki nem lehet énekes, festő, színész, író, zenész stb. Ekkora adományt kevesen birtokolnak. Vannak kevésbé látványos, vagy, jobban fogalmazva, kevésbé művészi adottságok. Tehetségnek számít, ha szép mézeskalácsokat készítesz, szépen hímzel, mindenkivel megtalálod a közös hangot, finomakat sütsz, szép frizurákat készítesz stb. Maradandót akarunk alkotni, azt akarjuk, hogy nevünket még a halálunk után is elismeréssel emlegessék. Ehhez rengeteget kell dolgozni, áldozatokat hozni. Amikor mások szórakozni mennek, nekünk dolgoznunk kell, gyakorolni. Néha nehezen kezdjük el, néha úgy érezzük, beleuntunk, és valami egyebet szeretnénk helyette. Aztán, amint elkezdünk rajzolni, énekelni, írni, a hangszeren gyakorolni, olyan érzés tölt el, mintha hazaérkeztünk volna, s szinte abba se akarjuk hagyni. Hosszú órák telnek el egymás után, az emberek körülöttünk már elmentek aludni, de mi még mindig gyakorlunk. Szeretjük. S ha közbejön valami s nem adódik lehetőségünk gyakorolni, hiányzik valami, már nem találjuk a helyünket.

Csakis kemény munkával lehet sikert elérni. A cél mindig ott kell lebegjen a szemünk előtt és soha nem felejthetjük el. Sokszor kicsit irigykedve nézünk a sikeres emberekre, akiknek látszólag mindenük megvan, de elfelejtjük a csillogás mögötti életét nézni. Senki nem lett sikeres egy nap alatt. Azt se feledjük, hogy senki nem lehet próféta saját hazájában. Ne lepődjünk meg, ha az emberek el akarnak taposni, amint megtudják, valamiben tehetségesek vagyunk. A tömeg nem szereti, ha valaki különbözik, nem akarják, hogy bárki többre vigye, mint ők s ezért hajlandóak bármit megtenni. Ők önzőek, minden jót csak maguknak akarnak. Elnyomnak minden próbálkozást, a szakadék szélére sodornak, meglöknek, aztán úgy tesznek, mintha magunk miatt kerültünk volna oda és ők azok, akik visszasegítenek minket a földre. Nem szabad rájuk hallgatni. Maradjanak ők meg olyanoknak, amilyenek, maradjanak meg a szemellenzőikkel, s ne haladjanak a korral, ha nekik így tetszik. Mi viszont küzdeni fogunk napról napra s a végén megmutatjuk, mire vagyunk képesek. Felállunk, akárhányszor essünk el. Ez csak könnyebb lesz idővel. Megedződünk. A tisztességes munkának mindig meglesz a gyümölcs, még akkor is, ha pillanatnyilag úgy tűnik, senkit nem érdekel, amit alkotunk. Majd eljön a mi időnk, amikor ők keresik majd a mi kegyeinket s úgy tesznek, mintha a rögös út közben végig mellettünk álltak volna s támogattak volna. Mi tudni fogjuk, kik azok, akik igazán mellettünk álltak és támogattak az első, még bizonytalan lépések megtételekor, a nehéz, életre szóló döntések meghozatalakor és kik voltak azok, akik összesúgtak a hátunk mögött, újjal mutogattak ránk és kinevettek. Makacsan ki kell tartani a választásunk mellett, gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni, míg a siker meglátogat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése