Dévai emlékzarándoklat

Idén november második hétvégéjén Barótról egy közel harmincfős, többségében unitárius, csoport utazott Dévára, hogy ott vallásuk alapítójának tevékenységéről és haláláról emlékezzenek meg a Magyar Unitárius Egyház Főhatósági Hivatala és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) által szervezett immár tizenhetedik zarándoklaton.

Szombaton egy óra körül érkeztünk meg Dévára. Még mielőtt beértünk volna a városba, az autóbuszból csodáltuk a felhők között tornyosuló dévai várat. Izgatottan indultunk neki a hegy lábánál található végtelennek tűnő lépcsőknek. A lelkesedés a lépcsők megmászása után hamar alábbhagyott, mivel az út hátralevő részét sáros, kitaposott ösvényen kellett megtenni. A könnyebbnek tűnő séta után ismét lépcsők következtek, ezúttal fából és magasan a talaj fölé emelkedve, a vár falai körül. Tériszonyosoknak nem volt előnyös, mégis a lépcsők tetején elénk tárult kilátás minden fáradtságért és félelemért kárpótolt. A felfele vezető úton nem sok emberrel találkoztunk, de amikor felértünk a várba, több százan  kezdték énekelni a 43. számú unitárius éneket. Éppen a kezdésre érkeztünk. Lélekemelő érzés volt látni, milyen sok unitárius (és más felekezetű) fiatalt, felnőttet és időset szólított meg Dávid Ferenc emléke. Rengeteg ismerős arcot fedeztünk fel a tömegben, egyleteseket és lelkészeket, lelkésznőket. Úgy éreztem, habár messze vagyok az otthonomtól, mégis hazaérkeztem. Egyszeriben a legjobb érzés volt unitáriusnak lenni.

A közös éneklést követően ünnepi istentiszteletet tartottak: Lőrinczi Levente (Kissolymos), Major László (Datk), Molnár Imola (Nagyvárad), Nagy-Mátéfi Tímea (Énlaka). Vallásunktól eltérő módon ez alkalommal fennhangon imádkoztunk. Csodálatos volt hallani ahogyan az közös imádság összekapcsol minket, felekezettől függetlenül. Mégis, a hitvallásunk volt az, amit csak mi, unitáriusok tudtunk elmondani, ami még inkább megerősítette bennünk az összetartozást. A zarándokokat köszöntötte Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, valamint a meghívottak. A beszédeket követően a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának hallgatói alkalmi várjátékot adtak elő, majd fáklya- és gyertyagyújtás közben Dávid Ferenc emlékcellájában koszorúkat, virágokat és gyertyákat helyeztek el a jelenlevevők. A várból történő levonulás huszonöt-harmincfős csoportonként történt, vigyázva a várba vezető falépcsők épségére. A zarándoklat a dévai unitárius gyülekezet imaházában teázással zárult.

Dávid Ferenc, az unitárius egyház megalapítója, 1510 körül született Kolozsváron, iparos családból. Tanulmányait Kolozsváron, Gyulafehérváron, Brassóban majd Wittenbergben végezte. Hazatérése után, immár a reformáció híveként, a kor gyakorlatának megfelelően, iskolamesteri és prédikátori feladatokat látott el, Besztercén, Petresen, Kolozsváron. Életcélja a tiszta jézusi kereszténység helyreállítása volt. Erdély a vallásos tolerancia földje lett 1568-ban, amikor Tordán, Európában egyedülállóan, törvénybe iktatták a szabad vallásgyakorlatot. Az országgyűlés egyik fő előkészítője Dávid Ferenc volt. 1579-ben a vallásszabadság ellenségei, mint hitújítót holtig tartó börtönbüntetésre ítélték, Déva várába zárták, ahol 1579 november 7-én meghalt.

Csoportunk az egyik dévai internátusban aludt, ahonnan reggel Nagyszebenbe utaztunk. Ott megnéztük a felújított főteret, a Hazugok hídját, az Evangélikus Székesegyházat, majd a merészebbek felmásztak a Tanácstorony tetejébe, ahonnan lélegzetelállító látvány nyílt a városra. Vasárnap este fáradtan, ám értékes élményekkel a „tarisznyánkban” értünk haza.

Vasárnap, november 16-án, helyi idő szerint déli 12 órakor kerül adásba az M1 műsorán a helyszínen készített felvétel.